Az internetes konzultációt csimpánzok vezetik

Már az első pillanattól sejteni lehetett, hogy zseniális show lesz abból, hogy az önmagában abszurd "konzultáció a magyar internet jövőjéről" nevű kezdeményezés vezetését Deutsch Tamásra bízza a kormány. És tessék, a fantasztikus kezdővideó után, tudják, amelyikben olyan elegánsan sikerült elmondani, hogy az internet az kérem Google, Facebook, email és cset, fórumok, letölthető e-könyvek és szabad, anonim hozzászólások, és csak az maradt ki, hogy az internet az

Szóval ezután Deutsch arra kérte az embereket, hogy küldjék be, mit gondolnak, merre kellene mennie a magyar internetnek. Már az is fura, hogy valaki ilyet mond, hogy "magyar internet", mert ha valami nem tud nem nemzetközi lenni, az pont az internet. Akárhogy igyekeznek a magyar kormánynál sokkal elszántabb próbálkozók, az internet még Kínában is olyan, mint a víz: ahol rés van, ott átszivárog. Szóval nincs olyan, hogy majd mi itt kitaláljuk, hogy elmegyünk egy olyan irányba, amerre a világ többi része nem. Itthon is van erre példa, az internetet szabályozni csak nehezen lehet, például nem megy csak úgy pikk-pakk, hogy betiltjuk a netes fogadóirodákat vagy a kurucinfót.

Na, de nem is ez most a lényeg, mert ezek mind nehezen megfogható, filozófiai jellegű dolgok, és van ennél sokkal jobb bizonyíték arra, hogy az Internetkont valószínűleg a szokottnál jobban képzett csimpánzok vezetik gondolkodó emberek helyett.

Kiadták ugyanis a beérkezett véleményeket, kérdéseket. Azt a 265 oldalas pdf-fájlt, amiben csupa olyan, hát, gondolat-izé, ötletpetárda, trollkodás és okoskodás van, amit az emberek fejéből hordott össze a szél. Ennél közösebb adat pillanatnyilag talán nincs is a (figyelem!) magyar interneten épp. Erre mit csinálnak a talán mégsem olyan ügyes csimpánzok? Kiadják olyan formátumban, amiben nem lehet a szöveget kimásolni és beilleszteni máshova, és amit át sem lehet alakítani, mert jelszó védi.

Na, hát ennyire van jó helyen a magyar internet jövőjét meghatározó konzultáció. Amúgy a kérdéseket olvasva már az első tíz oldal után kimondható, hogy nincs értelme a közre bízni azt, hogy milyen szabályokat is fektetünk le az internettel kapcsolatban, illetve csak akkor, ha ezt az oltári bulit kiterjesztjük más, hasonlóan könnyen megválaszolható irányokba is, például

• mit kéne megváltoztatni a Büntető törvénykönyvben
• mit kezdjünk a hazánkban élő zsidókkal és cigányokkal
• mi legyen a sorsa Deutsch Tamásnak, ha csak két dolog közül lehet választani.

De tényleg, pörgessék végig, ha van idejük, csodákat láthat az ember, például hogy szabályozni kéne, hogy éjszaka ne legyen internet, hogy a gyerekek ne tudjanak facebookozni, és ez még nem is a legalja.