Szeretem, ha hülyének néznek

Rég voltam ilyen szomorú. Ebben a pillanatban vettem ki a postaládából a Nemzeti Konzultációs kérdőívet, amiről már tudtam mindent, de mégis: úgy tűnik, egy dolog olvasni gyomorforgató dolgokról, és egy másik, amikor az ember a saját postaládája előtt állva szembesül a gátlástalanság, kisstílűség, rosszindulat és hatalomvágy hátborzongató keverékével.

A kérdőívet, és Orbán Viktor személyesen nekem írt levelét átfutva ugyanis egyértelmű: ez nem egyszerűen politikai nyomásgyakorlás, amellyel a saját hatalmát próbálja erősíteni a miniszterelnök. Oké, azt a dolgot már megszoktuk, ilyenkor legyintés közben azt kell mondani, hát ilyen a politika.

A konzultációban, és az azt megmagyarázó levélben ugyanakkor olyan sűrűséggel tobzódnak a hazugságok, félinformációk, és a rosszindulat, hogy ez már nem az a fent említett politika. Amit most állami milliárdokon a jóhiszemű állampolgároknak postáznak, a magyar politika azon gyűlöletkeltő, alantas ösztönöket szító, gyalázatos húzásait idézi, amelyből csak néhányat lehet felidézni a történelemből, de amely aztán emberek tömeges legyilkolásával végződött.

Minderről, amit velünk meg akarnak etetni, csak a legsúlyosabb jelzők használatával lehet beszélni. Itt már nem is érdekes, hogy ki mit gondol a menekültekről. Hogy a nyomorúságos sorsuk, biztos, vagy valószínű haláluk elől menekülőkkel mit kezdene az egyszeri állampolgár, ebben a kontextusban mindegy is. Az érdekes, hogy Orbán Viktor levele olyan megtévesztő eszközökkel él, amit nem hogy felelős politikus nem engedhet meg, de egy nem hivatalos kocsmai beszélgetésben sem elfogadhatóak.

a párizsi merényletet ugyanis nem menekültek követték el, hanem Franciaországban született francia állampolgárok. Az persze igaz, hogy a bőrszínük más volt, mint az ősfranciáké. De ez mit is jelent akkor? Hogy Orbán Viktor bőrszín alapján döntené el, ki jogosult Európában lakni, és ki nem? Vagy hogy akinek ősei hosszabb ideje állampolgárok, azok inkább franciák/magyarok/európaiak?

A fenti mondatot aztán olyan egyértelműnek beállított kijelentések követik, amelyek valójában egyáltalán nem olyan egyértelműek: Brüsszel kudarcot vallott a menekültkérdésben, írja a miniszterelnök. Mit jelent ez? Kész, Brüsszel parancsára kinyitották a határokat, nem tudunk mit tenni, jöjjön be, aki akar? Vagy van egy súlyos probléma, amin amúgy dolgoznak Brüsszelben?

A menekültek új fenyegetést jelentenek Magyarországnak? Például milyet? Elveszik a munkahelyeket, megbecstelenítik a magyar nőket? Miről van szó?

És akkor jön a kérdőív, ami nemcsak az amúgy komoly szakmaként működő közvélemény-kutatásból űz gúnyt, hanem minden egyes címzettből. Az állampolgárok ilyen szintű lekezelését talán még az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozata is tiltja. Biztos van egy olyan pont, hogy tilos az emberek a szájába tömni a kormánypropagandát anélkül, hogy legalább egy helyen hagynánk elmondani a saját véleményét.

Ebből a kérdőívből soha nem fog kiderülni, mit gondolnak a magyarok a bevándorlásról, hiszen arra nem is kíváncsi a kormányból senki. A konzultációból egy dologra derül fény. De kik vagyunk mi, hogy ezt megmondjuk a Kedves Olvasónak? Legyen inkább erről egy szabadon megválaszolható kérdés:

Sokféle véleményt lehet hallani arról, hogy Orbán Viktor rövid távú politikai érdekei miatt teszi gyűlölet tárgyává a menekülteket. Ön is egyetért azzal, hogy a hatalomba kövesedett politikusok hajlamosak mindenfajta morális gátat áthágni, hogy megőrizzék pozíciójukat?

• Teljesen egyetértek.
• Inkább egyetértek.
• Szeretem, ha hülyének néznek.

A válaszokat szerkesztőségünk címére küldjék képes levelezőlapon. A válaszokat valaki kiértékeli, és aztán majd közöljük, hogy mi milyen következtetésre jutottunk.