Gál
6 °C
22 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Ez az ország még az összeomlásra sem lenne képes

24
2018.09.27. 05:13 Módosítva: 2018-09-27 05:54:42
  • Magyarország azon szerencsés államok egyike, amely már évtizedek óta a 24. órában működik.
  • Bár sokan ezt úgy értelmezik, hogy mindjárt itt a vég, ez tévedés.
  • A tapasztalatok azt mutatják, hogy a 24. óra örökké tart.

Ha még soká fog késni a csuvározás és a lisztforgalmi adó rendezése, úgy eső után lesz a köpönyeg. Vigasztaló szavakkal nem lehet éhes gyomrot táplálni, a 24. órában vagyunk és elvárjuk a vezetőinktől, hogy a csuvározás és a lisztforgalmi adó eltörlése ügyében egy országos gyűlést hívjanak össze

- ezekkel a szavakkal kongatta meg a vészharangot 1938 tavaszán egy dunántúli malmos a Molnárok Lapjában. 

Aztán az elkövetkezendő évtizedekben még jó sokan figyelmeztették az embereket arra, hogy a 24. órában vagyunk:

  • az egészségügyben;
  • az oktatásban;
  • a korrupció elleni harcban;
  • és úgy általában mindenben.

Az egykor szebb napokat is megélt MSZP például az egyike azoknak a pártoknak, amelyek már legalább tíz éve a 24. órában vannak. 

Meggyőződésünk, hogy a 24. órában vagyunk. Az MSZP és ezzel a magyarországi baloldal léte a tét. Senki ne ringassa ábrándokba magát, ha nem cselekszünk, a semmiért áldozzuk fel magunkat

- hívta fel a figyelmet 2008 májusában az MSZP Ésszerűség és Felelősség Platform Hajdú-Bihar Megyei Szervezete megyei elnöksége. Azt talán ekkor még ők sem tudták, hogy a 24. óra olyan hosszúra nyúlik, hogy még most is tart. De nem csak az MSZP volt már ekkor is a 24. órában. Két évvel később a 24. órában járt mindenki, aki a baloldali eszmékben hitt. 

"A legjobb esetben a 24. órában vagyunk mi, akik töretlenül hiszünk az igazi baloldaliságban, a mindenki számára biztosítandó emberi jogok teljességében" - fújt riadót a baloldalnak 2010 áprilisában Márkus László történész. 

Pedig a jobboldalnak is kijárt, hogy legalább hat-nyolc évig a 24. órába legyen szorulva. Dr. Körmendy Györgyi pszichológus legalábbis így érezte 2004-ben, amikor a Magyar Nemzetben megírta a véleményét a szocialistákról: 

Nincsenek közösen megfogalmazott értékeik. Maradt a gazdasági érdek, amely tőkehiányban nem elégséges energia kiváltására. Pedig aki látja, aki nem, az is elhiszi, hogy a 24. órában vagyunk, és friss energiára volna szükségünk.

Igaz, a politika eltörpülhet azon területek mellett, amelyek már évtizedek óta a végóráikat nyögik. Ilyen például az egészségügy és a kórházak helyzete, vagy a magyarok egészségügyi állapota. 

Biztos adatunk a szívinfarktusra vonatkozóan van: minden tizedik magyar állampolgár szív- infarktusban hal meg; a 35-45 éves korú férfiak halálozása tekintetében Európában az első helyen állunk. A 24. órában vagyunk, elodázhatatlanul tennünk kell valamit

- nyilatkozta 1986-ban a Magyar Kardiológiai Társaság akkori elnöke az akkori Magyar Nemzetnek. 

A magyarok rossz egészségi állapotán már 1986-ban sem csodálkozhatott senki, aki figyelmesen követte a 24. órákat, hiszen ekkor már három éve az általános mozgáskultúrára való nevelés is a 24. órában járt.

Egy 1983-as Népszava-cikkből idézek: "Meg kell mondjam, a 24. órában vagyunk. Az iskolákban, beleértve a szakmunkástanuló-intézeteket is, a tanulóifjúság négyötöde, sajnos, nem sportol rendszeresen, még alkalomszerűen is alig."

Csoda, ha ezek után tíz évvel később már a végóráit élte a magyar?

Jobban oda kellene figyelnünk egymásra is, magunkra is. Többet lehetne tenni a már-már visszafordíthatatlanná váló folyamatok megfékezésére. A rideg számok azt mutatják, már a 24. órában vagyunk. 

- olvashattuk 1993 novemberében a Népszavában. 

Az egészségügy is szeret a 24. órában lenni, úgy tűnik, neki az a természetes élőhelye. Ahogy ma, amikor mindenki arról beszél, hogy mindjárt összeomlik, tizenegy évvel ezelőtt is éppen összeomlóban volt. Akkor a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke mondta a Népszabadságnak, hogy - idézem -:

A 24. órában vagyunk. Önmagában már az is veszélyforrás, hogy az intézmények sokszor kénytelenek olyan embereket fölvenni, akiknek nincs megfelelő képzettségük.

Sokat elárul országunk időtlenségéről, hogy az egészségügy ekkor már évek óta a 24. órában volt, legalábbis ha hinni lehet Mikola István fideszes politikusnak. Ő 2001 áprilisában még egészségügyi miniszterként nyilatkozta azt, hogy "a lakosság bizakodó a változásokkal kapcsolatban, a szakma pedig tudja, hogy a 24. órában vagyunk ahhoz, hogy a strukturális és morális zavarokat korrigáljuk".

Ahogy az egészségünk, úgy a nyugdíjreform is hosszú ideje időzik a 24. órában, de összeomlani nincs ideje. "A nyugdíjreformot illetően a 24. órában vagyunk, a téma már tizenöt éve “időzített bombaként ketyeg” a magyar társadalomban" - mondta 1996-ban a Világgazdaságnak egy ismert gazdasági vezető.

A korrupció elleni harcban is elég jól megrekedtünk. A Népszava egyik cikke már 2000 decemberében, az első Orbán-kormány idején figyelmeztette a lakosságot: "a 24. órában vagyunk, hogy a korrupcióban, hatalmi manipulációkban már-már elsüllyedő ország érdekében a választott vezetők végre valami egyértelmű, határozott lépést tegyenek."

Ha most úgy érzi, hogy a közoktatás mindjárt összeomlik, akkor van egy jó hírem. Igaz ugyan, hogy az is a 24. órában van (hol máshol lenne?), de pánikra semmi ok. Ez a normális állapota.

Mert persze az eredmények rosszak, de ez nem a gyerekeken múlik, és a PISA-felméréstől függetlenül: tény, hogy bajok vannak az oktatási kultúránkkal, a 24. órában vagyunk, hogy bizonyos változtatásokat elindítsunk!

- kesergett a Népszabadságban egy gimnáziumi tanár még 2004-ben. 

Ha valaki a vasúti közlekedés helyzetét és a vonatok állapotát látva úgy érzi, hogy a 24. órában vagyunk, nyugodjon meg: tényleg ott vagyunk, ez nem is lehet kérdés, de azért nem eszik olyan forrón a kását. Már 1991-ben is a 24. órában voltunk, ha hinni lehet Árva Kálmánnak, a MÁV akkori egyik fejesének. Ő közel harminc éve nyilatkozta ezt a Reform című lapnak:  

ha a kormány nem változtat közlekedéspolitikáján és tovább folytatja a vasút „maradékelvű" finanszírozását, hová jutunk: a magyar vasút lepusztulása felgyorsul és behozhatatlanul kiszakad az európai vasúti vérkeringésből. Ennek nemzetgazdasági kára könnyen felismerhető. A 24. órában vagyunk és reméljük, hogy ezt az öngyilkos változatot elfelejthetjük. 

De mi a helyzet a munkaerő-elvándorlással?

Nos, el kell ismernem, hogy ott valóban durva a helyzet. Hadd idézzem a vasasszakszervezet főtitkárát:

a 24. órában vagyunk, hogy a munkaerő-elvándorlást megállítsuk. A legjobb pénzügyi intézkedések sem segíthetnek, ha nem lesz olvasztár, hengerész.

Igaz, ezt Herczeg Károly szakszervezeti főtitkár nem most, hanem 1983 november 16-án nyilatkozta a Népszavának. És igaza is volt. 

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)