Miért nem igaz, amit a kormány állít az orosz érdekeltségű bankról?

A magyar kormány nyilatkozatai arról, hogy a Nemzetközi Beruházási Bankban Oroszországnak kisebbségi részesedése van, igazak ugyan, ám a gyakorlatban irrelevánsak. Ugyanis a bank tényleges, mindennapi működését az alapszabály értelmében az elnök, Nyikolaj Koszov lényegében egy személyben határozza meg, függetlenül attól, hogy a tagállamoknak mekkora részesedése van. Ami pedig a két felsőbb vezetési szervet, tehát a Kormányzótanácsot és az Igazgatótanácsot illeti, ott pedig az orosz részesedés, kombinálva a 3/4-es szavazási eljárással bőven elegendő ahhoz, hogy a többi tagállam még összefogva se tudjon Oroszország érdekei ellen cselekedni.

A 2019. márciusában elfogadott, és a Political Capital által is bemutatott törvény értelmében Budapestre költözik az eddig Oroszországban, Moszkvában működő Nemzetközi Beruházási Bank (IIB, International Investment Bank, Mezsdunarodnüj Inveszticionnüj Bank). A banknak adott széleskörű mentességek és jogosítványok kapcsán komoly hazai és nemzetközi kritikák érték a magyar kormányt azzal kapcsolatban, hogy egyrészt ez egy orosz vezetésű bank, másrészt, hogy a bank az orosz titkosszolgálatok egyfajta előretolt helyőrségeként szolgálhat majd.

A kritikákra válaszul a magyar kormány rendszeresen azzal érvel, hogy Oroszországnak csak kisebbségi részesedése van a bankban, nem igaz tehát, hogy ez egy orosz vezetésű, orosz befolyás alatt álló szervezet lenne. Egy közelmúltbéli sajtótájékoztatóján Gulyás Gergely úgy fogalmazott, hogy a bank tulajdonosainak többsége közép-európai állam, így nincs ok aggodalomra. Budapest szerint sokkal inkább egy teljesen átlagos, nemzetközi bankról van szó, és érvként elhangzik az is, hogy nem kirívóak a banknak adott mentességek és kedvezmények sem. A Pénzügyminisztérium márciusi közleménye szintén azt hangsúlyozta, hogy a bankban Oroszországnak kisebbségi részesedése van.

Az IIB saját belső működési szabályait áttanulmányozva azonban megállapítható, hogy a helyzet ennél lényegesen összetettebb, és ez a komplexitás nem válik Budapest előnyére, sőt. A valóság ugyanis inkább az, hogy a magyar kormány úgy engedi az IIB-t Budapestre települni, széleskörű mentességeket élvező, nem korlátozott számú munkatárssal, szakértővel, vendéggel és járművel, hogy közben a bank működésébe érdemi beleszólása nem lesz. Sokatmondó, hogy az IIB először Pozsonyba akart költözni, ám a szlovák vezetés végül nem volt hajlandó megadni a bank által követelt, roppant széleskörű mentességeket. Ezután esett csak a bank választása Budapestre, ahol már érzékelhetően nem voltak ilyen aggályok.

Mielőtt rátérnénk az IIB működési dokumentumainak részletes elemzésére, elöljáróban érdemes rögzíteni, hogy az a magyar kormányzati narratíva nyilvánvalóan nem igaz, hogy az IIB Budapestre települése elősegítené a magyar cégeknek való hitelezést. Az IIB Moszkvából működve eddig is problémamentesen hitelezett magyar vállalatokat, a hitelezési aktivitás ugyanis – éppen a bank nemzetközi jellege miatt - elsősorban vezetői döntések függvénye, nem pedig a központ földrajzi elhelyezkedéséé. Különbséget legfeljebb az jelenthet, hogy Budapestre települve az IIB úgy tudna magyar vállalatokat hitelezni, hogy ez nem járna nemzetközi pénzmozgással, lényegesen nehezebben volna tehát lekövethető, mint eddig.

Erős orosz intézményes befolyás az IIB-ben

Az alapszabály szerint a banknak két hivatalos nyelve van, az orosz és az angol. A mindennapi működési nyelve azonban az orosz, ami olyan értelemben logikus is, hogy a bank alapításától kezdve Moszkvában működik.

A bank felsővezetése három struktúrából áll. Az első a Kormányzótanács (Board of Governors), amely a bank legfelsőbb, kollektív irányító szerve. A Kormányzótanács szükség szerint, de évente legalább egyszer ülésezik, és döntési jogköre olyan kulcskérdésekre vonatkozik, mint az alaptőke nagysága, új tagok felvétele vagy meglévő tagok kilépése, képviselet nyitása vagy bezárása. A Kormányzótanács felelőssége az általános működési szabályok meghatározása, a bank fejlesztési stratégiájának meghatározása, az éves jelentés jóváhagyása, a profit elosztása, az alapszabály módosítása, a bankból való kilépéssel kapcsolatos viták rendezése, emellett kinevezi az Ügyvezető Igazgatóság tagjait és a bank Elnökét. A Kormányzótanácsba minden részes ország egy-egy tagot delegál, szavazni pedig a befizetett tőkéjük arányában szavaznak. Döntéseit 3/4-es, minősített többséggel hozza. Magyarországot Varga Mihály pénzügyminiszter képviseli.

A második testület az Igazgatótanács (Board of Governors). Jogköre a gyakorlati működési szabályok meghatározására terjed ki, mint a bank befektetési és menedzsment-politikájának meghatározása, a foglalkoztatáspolitika, és a szervezeti struktúra jóváhagyása. A testület üléseit szükség szerinti gyakorisággal tartja, de legalább negyedévente egyszer.

Az Igazgatótanácsba is egy-egy, igazgatói rangú képviselőt delegál minden tagállam, és a szavazati jogok itt is a tőke arányában oszlanak el. Döntéseit az Igazgatótanács 3/4-es többséggel hozza, ám egy döntés érvényességéhez az is kell, hogy a részes államok legalább egyszerű többsége megszavazza azt. Magyarországot igazgatóként Boros Imre képviseli, akinek a munkáját Polai György Patrik pénzügyminisztériumi főtanácsadó segíti.

A harmadik, és a gyakorlati működés szempontjából legfontosabb testület az Ügyvezető Igazgatóság (Management Board), ez a testület végzi ugyanis a bank mindennapi működtetését. Az Igazgatótanács elnöke a bank Elnöke. Az Ügyvezető Igazgatóság az Elnökből, és az öt évre kinevezett, az Elnök által meghatározott számú, neki alárendelt helyettesekből áll. Az Ügyvezető Igazgatóság minden tagjának egy szavazata van, szavazategyenlőség esetén az Elnök voksa dönt. Az Ügyvezető Igazgatóság dönt a kötvénykibocsátásról, a tőkeátcsoportosításokról, emellett ez a testület felel a más bankokkal való kapcsolat kialakításáért és menedzseléséért is. A testületnek jelenleg öt tagja van, ebből kettő orosz: az elnöki posztot betöltő Nyikolaj Koszov, valamint Georgij Potapov.

Az alapszabály roppant széleskörű, egyszemélyi jogosítványokat ad az Elnöknek. Amellett, hogy részt vesz a Kormányzótanács ülésein és vezeti az Igazgatótanács üléseit, egy személyben irányítja a bank mindennapi működését, dönt a tulajdon és a befektetések menedzseléséről, dönt a banki tranzakciókról, képviseli a bankot bírósági eljárásokban, dönt a munkatársak felvételéről és elbocsátásáról, meghatározza a belső működési szabályokat és a fizetéseket. 

Emellett látni kell azt is, hogy mivel az Ügyvezető Igazgatóságban az Elnök helyettesei ülnek, akiknek a számát ő határozza meg, és ő is jelöli (noha a kinevezés a Kormányzótanács joga), így a testületben az Elnöknek meghatározó befolyása van. Az Elnök jelenleg a magyar sajtóban immár komoly ismertségre szert tett ifjabb Nyikolaj Koszov , elsősorban a szovjet KGB-ben kiemelkedő karriert befutó szülei miatt.

Itt fontos megjegyezni azt is, hogy noha a bankelnök, ifj. Nyikolaj Koszov szülei a KGB tisztjeiként kétségtelenül jelentős érdemeket szereztek a Szovjetunió érdekeinek szolgálatában, az „apák és fiúk” érvelést ifjabb Koszovval szemben felhozni éppúgy nem méltányos, mint ahogy a hazai belpolitikában sem tartozik a civilizált viselkedési formák közé. Az IIB kapcsán nem Koszov személye az igazán lényeges magyar szempontból, hanem a pozíciójához tartozó igen széleskörű jogosítványok.

A döntési eljárások az orosz érdekeket védik

A bank Elnökének fentebb látott, roppant széleskörű vezetési-irányítási jogosítványait tovább erősítik az alapszabálynak azon rendelkezései, amelyek szerint mindkét vezető testület, tehát a Kormányzótanács és az Igazgatótanács egyaránt háromnegyedes többséggel hozza a döntéseit. Noha ez elsőre úgy tűnhet, mint a kölcsönösen előnyös kompromisszumok kőbe vésett garanciája, a részletek jelentősen árnyalják ezt a képet. Jelenleg a bankban Oroszországnak van a legnagyobb, körülbelül 45,52%-os részesedése. Ez a részesedése arra bőven elegendő, hogy sem a Kormányzótanács, sem az Igazgatótanács nem tud Moszkva érdekei ellenében dönteni, hiszen az orosz szavazatok nélkül biztosan nincs meg a szükséges 3/4-es többség.

Másképp fogalmazva, a két felső vezetési szerv csak olyan döntéseket tud elfogadni, amelyek Oroszországnak is megfelelnek. Ez pedig definíció szerint kizárja, hogy Nyikolaj Koszov mint de facto egyszemélyi vezető lépései ellen bármelyik felügyeleti szerv hatékonyan fel tudna lépni. Az, hogy Oroszországnak a 3/4-es döntési mechanizmus miatt blokkoló kisebbségi pozíciója van, belátható időn belül nem is fog változni, ehhez ugyanis az kellene, hogy a bankbéli orosz részesedés 25% alá csökkenjen. Emellett egyetlen más részes államnak sincs 25%-nál magasabb részesedése – még a második legnagyobb hányaddal bíró Bulgáriáé is csak 12,8%-os -, így senki másnak sincs az oroszokéhoz hasonló, blokkoló kisebbségi ereje, ami egyedien erőssé teszi Moszkva pozícióját a Nemzetközi Beruházási Bankon belül.

Ebből pedig az is következik, hogy a magyar kormány nyilatkozatai arról, hogy az IIB-ben Oroszországnak kisebbségi részesedése van, igazak ugyan, ám a gyakorlatban irrelevánsak. Ugyanis, mint fentebb láttuk, a bank tényleges, mindennapi működését az alapszabály értelmében az elnök, Nyikolaj Koszov lényegében egyszemélyben határozza meg, függetlenül attól, hogy a tagállamoknak mekkora részesedése van. Ami pedig a két felsőbb vezetési szervet, tehát a Kormányzótanácsot és az Igazgatótanácsot illeti, ott pedig az orosz részesedés, kombinálva a 3/4-es szavazási eljárással bőven elegendő ahhoz, hogy a többi tagállam még összefogva se tudjon Oroszország érdekei ellen cselekedni.

Értékelés: vagy kritikus szakmai hiba, vagy súlyos biztonsági rés

A fentiek alapján tehát a magyar kormány úgy engedi Budapestre települni a Nemzetközi Beruházási Bankot és ad neki roppant széleskörű jogosítványokat és mentességeket, hogy a működésébe a jórészt szimbolikus felügyeleti jogon kívül semmiféle beleszólása nem lesz. Ezen még az a helyzet sem változtatna, ha a jelenleg öttagú Ügyvezető Igazgatóságba bekerülne esetleg egy magyar igazgatóhelyettes, ugyanis attól még Koszov mint elnök domináns jogosítványai változatlanok maradnának.

Fontos látni ugyanakkor azt is, hogy a kialakult, illetve kialakulóban lévő helyzetért téves megközelítés Oroszországot hibáztatni. Moszkva ebben az ügyben nem tesz mást, mint racionálisan érvényesíti az érdekeit, élve a rendelkezésére álló intézményes és jogi lehetőségekkel. Éppenséggel az lenne az irracionális, ha nem ezt tenné.

A valódi kérdés inkább az, hogy a magyar kormány miért ment bele abba, hogy az IIB ezekkel a feltételekkel Budapestre költözzön. Kérdéses, hogy a magyar vezetés egyáltalán tudatában volt-e annak, hogy az IIB-n belül mennyire csekély befolyása lesz Budapestnek, függetlenül attól, hogy Magyarországé a harmadik legnagyobb tulajdoni hányad a bankban. 

Ha nem tudták, tehát a feltételek alapos elemzése nélkül döntöttek a bank Budapestre engedése mellett, az igen komoly kételyeket vet fel az illetékes magyar állami szervek kompetenciáját illetően. Ha viszont a kormányzat tisztában volt a fenti sajátosságokkal, és ennek ellenére úgy döntöttek, hogy beengedik az IIB-t Magyarországra, megadva mindazon mentességeket, amelyeket a bank kért (és amelyeket Szlovákia például nem adott meg), az nagyon súlyos biztonsági problémákra utalhat.

Rácz András, a Political Capital Oroszország-szakértője