A állampolgárt védje az alkotmány, vagy az államot?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Trollkodni nemcsak a közösségi médiumok felhasználói tudnak, hanem Magyarországon a jogalkotás is. Lassan tíz éve vagyunk tanúi annak, hogy a magyar jogrendszert troll-jogalkotás veri szét, jogintézményeket diszfunkcionálisan használ, és ezzel lerombolja azok eredeti funkcióját. Mindezzel a kormányzat hatalmát erősíti, közben pedig nagyon nehezen helyrehozható károkat is okoz. Ennek tanúi lehetünk a bíróságokkal kapcsolatban a múlt héten nyilvánosságra került törvényjavaslatban is.
Ebben az írásban ennek a csomagnak egyetlen elemére, az alkotmányjogi panasz fogalmának a kiterjesztésére koncentrálok. Egyetértek azokkal, akik az egész törvényjavaslatban a bíróságok feletti politikai kontroll megszerzésének szándékát látják. Elemzésükhöz csak annyit tennék hozzá, hogy az alkotmányjogi panasz, az alkotmánybíráskodás és úgy általában
az alkotmány teljes (és nyilván szándékolt) félreértésén alapul az az ötlet, hogy alkotmányjogi panasszal élhessenek állami szervek olyan jogvitában született bírósági döntések ellen, amelyeket állampolgárok vagy szervezeteik indítottak velük szemben.
A törvényjavaslat szerint a bírósági ítélettel (annak alkotmányellenes jogértelmezésével) szembeni, úgynevezett valódi alkotmányjogi panaszt a jövőben nemcsak az alapvető jogaikban sérelmet szenvedett polgárok és szervezeteik, hanem állami szervek is előterjeszthetnek majd, mégpedig akkor, ha az ítélet az indítványozó “Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza”.
Olyan perekben született bírósági ítéletek hatóságok általi bepanaszolására kell gondolni, amelyeket polgárok vagy magánszervezetek egy hatóság ellen indítottak sikerrel, mert azok határozata valamilyen okból törvénysértő volt. A hatóságok ugyanis a közhatalom birtokában a polgárok (és szervezeteik) jogait és kötelezettségeit alakító egyedi döntéseket hozhatnak. Az, hogy ezeket a döntéseket az érintett személyek a bíróságon megtámadhatják, annak garanciája, hogy a közigazgatás jogszerűen, a jognak alávetetten működjön, a polgárok (és szervezeteik) jogaiba és kötelezettségeibe jogsértő módon be ne avatkozhasson.
A közigazgatási bíráskodás tehát a közhatalom jogi korlátainak érvényesítéséről szól a polgárok védelmében. A törvényjavaslat viszont olyan ítéletek megtámadhatóságát biztosítja, amelyek a polgárt részesítették védelemben a közhatalommal szemben.
Az alkotmányjogi panasz – ahogy azt az egyébként a fideszes Alaptörvény létrehozta –, az igazságszolgáltatást, illetve a törvényhozó hatalmat helyezi alkotmányos kontroll alá, szintén a polgárok és szervezeteik védelmében. Az alkotmányjogi panasz intézménye a bíróságok egyedi ügyekben született, és a törvényhozó normatív döntéseivel szemben kényszeríti ki az alkotmány normáit. Az alkotmány attól nem puszta politikai deklaráció, hanem érvényes jogi norma, amelyhez jogi kötelező erő társul, hogy az Alkotmánybíróság határozatai kötelező erővel kényszerítik ki a rendelkezéseinek érvényesülését.
Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen alkotmányt kényszerít ki az Alkotmánybíróság. Kit véd az alkotmány? A polgárokat az állammal szemben, vagy az államot a polgáraitól? Általánosan elfogadottan az alkotmány az állami hatalmat korlátozza a polgár jogainak védelmében, a törvényjavaslat azonban mégis a hatóságokat akarja megvédeni a polgárok jogainak érvényesítésétől az Alkotmánybíróság közreműködésével.
A polgári forradalmak óta az alkotmánnyal az állam önmaga korlátozása érdekében biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat és határozza meg a közhatalom-gyakorlás kereteit és szervezetét. Az alkotmány korlátok közé szorítja a hatalmat azáltal, hogy megállapítja és védelem alá helyezi az állampolgárok szabadságjogait, amelyek fogalmának lényegi összetevője, hogy azok az egyének szabadságát hivatottak biztosítani a közhatalommal szemben.
Mivel pedig az alkotmány funkciója a közhatalom korlátok közé szorítása az ember szabadságának és méltóságának védelmében, annak normáira hivatkozni az állam és a polgár relációjában csak az utóbbinak van lehetősége.
Ezen változtatna a törvényjavaslat, amikor a közhatalmi szerveket elmarasztaló perekben született ítéletek megtámadhatóságát biztosítaná az Alkotmánybíróság előtt a közhatalmi szervek számára. Úgy tesz, mintha az alapjogok az állam és a polgár viszonyában az államot is megilletnék, illetve az állami szervek hatáskörüket is megvédhetnék a polgárok jogaival szemben. Ha ezek a közhatalmi szervek az alkotmányjogi panaszukkal sikerrel járnak, akkor az Alkotmánybíróság megsemmisíti a bíróságnak azt az ítéletét, amely a hatóságtól megvédte a polgár jogait.
Tehát az új alkotmányjogi panasz valójában a polgár jogainak ellenében, egyúttal a hatóságok védelmében működik majd. A hatóságot védi a polgártól és az ő jogait érvényesítő bírósági ítélettől.
Az ilyen alkotmánybíráskodás nem felel meg annak az alkotmányfogalomnak, amiről fentebb írtam. Persze az Alaptörvény sem felel meg annak, úgyhogy ez nem is meglepetés.
Egy magát komolyan vevő Alkotmánybíróság persze ellenállna a funkcióját magából kifordító új alkotmányjogi panasznak, és megtalálná a módját annak, hogy ne a hatóságokat kelljen megvédenie a polgároktól. De az egy másik Alkotmánybíróság volna.
A szerző a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szakmai igazgatója.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
