Lezárás helyett inkább nyissuk meg a zöldterületeket

Mi történik, ha az embereknek valami olyasmit tiltunk meg, ami egyébként alapvető szükségletük? A kérdésre Magyarországon tradicionálisan kétféle válasz létezik, attól függően, hogy politikusok vagyunk, vagy magánemberek.

• A politikus számára evidencia, hogy a tiltással a probléma eltűnik.
• A magánember (illetve a politikus munkaidőn kívül) pedig tudja, hogy a szimpla tiltással az emberek egyszerűen csak elkezdenek kiskapukat keresni.

Ez történik most a zöldterületekkel, amelyeket olyan sebességgel zárják le, ahogy a bozottűz zabálta fel az Ausztrál vadont, ha még emlékszik valaki erre az év eleji katasztrófára.

Budapesten hétvégén zárva van a Margitsziget, az Óbudai sziget, a Népsziget, a Római part, és még egy sor park és zöldterület. A Főváros körül pedig egész zöldtilalmi gyűrűt vontak. Budakeszi, Budajenő, Nagykovácsi, Páty, Remeteszőlős és Telki polgármestereinek összehangolt intézkedései gyakorlatilag lezárták az egész Budai-hegységet. Olvasói jelzéseket kaptunk arról is, hogy rendőrök az amúgy nyílt bicikliutakról küldik le a kerékpárosokat, hogy vége legyen a köztéri biciklizgetésnek.

Cikkünk természetesen nem buzdítja csoportos piknikezésre, egész hétvégés túrázásra, és nagy városnézésekre a Kedves Olvasót. A járványveszély és a kijárási korlátozás ideje alatt minimalizálni kell a találkozásaink számát, hogy így csökkentsük a vírus terjedésének sebességét.

De az egészségmegőrzéshez az is hozzátartozik, ha igyekszünk fizikailag és mentálisan épségben maradni. Nem elég elkerülni a vírust, vagy mondjuk helyesen táplálkozni, az egészség megtartásához kell a testmozgás is. Különösen, ha napokig ülünk a négy fal közt, és a munkánk miatt sem lépünk ki az ajtón.

Ez olyannyira igaz, hogy még a tojásokat lehipózó Müller Cecília is rendszeresen elmondja: időnként menjünk szabad levegőre, sétálni, kirándulni, mert “a kültéri sportolás kockázata egyébként csekély, maga a mozgás pedig jót tesz a szervezetnek”, nyilatkozta cikkünk megjelenése napján is.

Mi lesz tehát az eredménye annak, hogy az emberek az egész heti karantén után kimozdulnának, miközben a polgármesterek egymásra licitálva zárják le a zöldterületeket? A szituáció jól látható a Városligetben.

Ugyanez már lezajlott egyébként a tömegközlekedéssel, amikor a járvány ideje alatt ritkították a buszközlekedést. Ennek hatására a potenciális utasok nem maradtak otthon, hanem egyszerűen többen szorongtak a megmaradt járatokon.

A Budapest környéki helyek lezárása a fentieken túl a hatóságok kétszínűsége miatt is problémás. Nagykovácsi, Budakeszi vagy Telki vezetője azon az alapon tiltja ki a máshonnan, főleg egyébként Budapestről érkezőket, hogy mindenki maradjon a maga lakóhelyén. Miközben nyilvánvaló, hogy ezek a városok, falvak praktikusan leginkább budapesti emberek lakóhelyei. Amikor az agglomerációban lakók legtöbbje Budapesten dolgozik, Budapesten vásárol, Budapesten szórakozik, akkor mindenki élvezi a Főváros közelségét. Amikor a budapestiek szeretnének kirándulni a lakóhelyüktől amúgy negyed-félóra alatt elérhető zöldben, akkor az agglomerációs települések hirtelen úgy tekintenek magukra, mintha városállamok lennének.

A helyzet megoldása egyébként egyszerű. 

A tömeg eloszoljon, ne pedig koncentrálódjon.

A budapesti szigetek lezárása helyett inkább további szabadidős területeket kellene kijelölni. Az autós forgalom még hét közben is ritka, pláne az a hétvégén:

A jelenleg még lezárásokat posztoló önkormányzati honlapokra ki lehetne tenni a kevéssé ismert erdei parkolók listáját. Ilyenből rengeteg van, de ha valaki nem gyakorlott túrázó, nehezen találja meg a kevésbé frekventált zónákat.

A lezárásokkal felszabadult polgárőröket, biztonsági személyzetet, rendőröket pedig át lehetne irányítani, hogy a kordonok őrzése helyett figyelmeztessék a csoportosulókat, vagy új helyekre irányítsanak, ha egy erdei parkoló megtelt.

Mindezek persze csak a jelenlegi vírushelyzetben működhetnek, a szigorítás elkerülhetetlen lenne, ha mégis az olasz vagy spanyol szintre emelkedne a veszély. Erre egyelőre szerencsére nem mutatnak jelek, és ezt az állapotot valószínűleg csak segíti, ha hagyjuk, hogy néha kimehessünk a lakóhelyünk környékén a zöldbe.

A módszer egyetlen hátulütője, hogy így le kellene mondani a jól bejáratott tiltás és büntetés módszeréről.

(Borítókép: Huszti István / Index)