Apák és fiúk (új, bővített, javítatlan kiadás)
Válasz Braun Róbertnek
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Vélemény cikkek
Braun Róbert május 1-én az Indexen megjelent publicisztikája olyan súlyú tárgyi tévedést tartalmaz ifjabb Rajk Lászlóval kapcsolatban, melynek tényével és jelentőségével szerkesztőként tisztában kellett volna lennem. Bár Haraszti Miklós alábbi sorai és a cikkbe ágyazott videó azok számára is egyértelműen tisztázzák a kérdést, akik nem ismerik Rajk László életművét és véleményét az apjáról, ez nem tudja helyrehozni a rossz döntésemet, hogy Braun Róbert írását így leközöltük.
A konzekvenciákat magamra nézve levontam, az olvasóktól és Rajk László családjától elnézést kérek.
Miklósi Gábor
Braun Róbertnek és Schmidt Máriának jogában áll azt mondani, ami az eszükbe jut. Köszönet ezért a jogért, ifjabb Rajk László, hiszen ezért éltél, még akkor is, ha számodra, Rajk Judit, nincs semmi köszönet a felbugyborékoló kurzusrágalmakban.
Még az is ízlés kérdése, hogy Schmidt cikkéhez hozzászólva Braun maga is a kommunista és nyilas bűnösök mentegetését, a nemzeti sorsközösség cserbenhagyását, a nemzet „sorstalanságához” való hozzájárulást és egyéb áthallásos erkölcsi mulasztásokat vet a leszármazottak szemére.
A Schmidt szállította listát, ifjabb Rajkot és Donáth Lászlót Braun kiegészíti Pokorni Zoltánnal. Azon kívül, hogy a felmenők bűneit valójában mindhárman maradéktalanul és egyébként közismerten elítélték, az is közös bennük, hogy valahogyan mindegyiknek meggyűlt a baja a Fidesszel.
Az összeállítás nyilván Braun elfogulatlanságát hivatott hangsúlyozni.
Hogy Braun átvette Schmidttől Donáth Ferenc perverz gyalulását is, aki rövid rákosista korszaka után életét a forradalomnak, majd Kádár börtöne után a demokratikus ellenállásnak szentelte, azt erkölcsi indignációval igen nehéz megmagyarázni.
A mulasztást pedig a fiúk azzal követték el, hogy az apák bűneinek nyilvános elítélésén túl a családtag természetes emberi megrendülésének is hangot adtak.
Az én kalkulusom szerint ezzel valódi erkölcsi mélységet adtak az ítéletüknek.
Mindeddig ez tehát joga Braunnak, de szögezzük le, hogy az erkölcsivé maszlagolt vöröscsillagos-nyilaskeresztes apák-fiúkozás egy hírhedt kurzusszöveg másolata. Hiszen pontosan ez a teória a veleje Schmidt Mária összes történelemhamisításának, a Terror Házától az Alaptörvény Preambulumáig.
A tényekben azonban nem lehet engedni.
Braun abban is igazodik Schmidthez, hogy valótlant állít az alapkérdésben, hogy Rajk elítélte-e az apját, továbbá, hogy a Demokratikus Ellenzék elítélte-e a kommunizmus bűneit meg az elkövetőket.
Íme a schmidti hamisítás megismételve Braun cikkében is:
„Rajk László valóban nem mondott egyenes mondatokat édesapja kapcsán. Ahogyan a Demokratikus Ellenzék egésze sem mondott egyenes mondatokat a kommunizmus bűneit elkövető és köztünk élő, mégha később példaértékű politikai-kulturális életművet hagyókkal kapcsolatban.”
Ez az állítás (meg az egész cikke) csak két módon születhetett meg. Az egyik, hogy Braun el sem olvasta Rajk önéletrajzi kötetét, s nem ismeri az ezernyi interjút, filmet, meg persze a tetteit.
Rajk valójában elsőként tanította ebben az országban, hogy a múlt bűneivel a családi örökség dacára is szembe kell nézni.
Érdemes megnézni az utolsó percet abból az 1986-os brit tévéfilmből, amelyben Rajk az apja valódi tetteit felkutató interjúkat folytat a diktatúra túlélőivel.
A másik lehetőség persze az, hogy Braun a kimódolt, fontoskodó leszólás kedvéért mondja Rajkról a tudottan nem-igazat. Ugyanazt a karaktergyilkosságot, amellyel Schmidt tölti meg a cikkét és az állami propagandagépezetet.
Ezt teszi a Demokratikus Ellenzékkel kapcsolatban is. Holott másról sem szólt a Beszélő tíz illegális évfolyama (és a Demokratikus Ellenzék „egésze”, ahogyan Braun fogalmaz) mint az elhallgatott kommunista bűnökről, régiekről és újakról.
Senki más a magyar közéletben ezt a munkát nem végezte el, mármint akkoriban, amikor ez a „leszámolás” még nem adófizetői pénzből finanszírozott pártfeladat volt.
Tehát Braun Róbert ebben is Schmidt Mária módjára feledékeny vagy lódít, nemkívánt törlendő.
A részleteket a filológusokra hagyom. Nem lesz nehéz dolguk.
A szerző író, politikus, volt SZDSZ-es képviselő, emberi jogi aktivista.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
