Mindegyik vállalat sztrájkolt Sopronban, csak a Ciklámen cukrászda nem

 

A nem szeretett város

Sopron városának státuszát és jogait a második világháborút követően jelentősen korlátozták. A város elvesztette megyei rangját, visszavonták törvényhatósági jogú városi rangját, illetve a helyi újságot, a Sopronmegyei Hírlapot is megszüntették. A nyugati határ közelsége miatt tudatosan leépítették, nem fejlesztették az ipari beruházásokat. A kommunista diktatúra folyamatos kiépülésével a város polgárai egy olyan helyen éltek, amelyet nem szűnő gyanakvással szemléltek múltja, identitása és a határ menti elhelyezkedése miatt. A forradalom előszele így „kopogtatott” be Sopron városába, és a változásokhoz így találta meg az egyetemi ifjúságot.

Hallgatók a forradalom élén Sopronban

Október 19-én az Oktatásügyi Minisztérium értekezletet hívott össze Budapesten a felsőoktatási intézmények rektorai és dékánjai részére, ahol a szegedi és budapesti egyetemi ifjúság megmozdulásairól és megfogalmazott pontjaikról tárgyaltak. Az intézményvezetők nagy része igyekezett rábeszélni a minisztert, hogy a követeléseket fontolja meg, és azoknak, a lehetőségekhez mérten, tegyen eleget. A megbeszélésen a soproni Erdőmérnöki Főiskolát Roller Kálmán igazgató képviselte. Hazatérte után Roller a szűkebb intézményvezetés részére adott tájékoztatójában elmondta, hogy Sopronban is

Valószínűsíthetően az igazgatótól kapott tájékoztatás is szerepet játszott abban, hogy az erdészhallgatók másnap már össze is állítottak egy követeléslistát, majd október 22-re összehívtak egy diákparlamentet. Egységes volt körükben az a vélemény, hogy a DISZ-ből ki kell lépni, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét (MEFESZ) meg kell alakítani, az ügyek intézésére pedig létre kell hozni egy Ideiglenes Intézőbizottságot, amelybe minden kar évfolyamonként 2-2 főt delegálhatott.

Október 22-én hétfőn 18 órára megtelt a SOTEX kultúrház. Később itt alakították meg a Városi Nemzeti Bizottságot is. A diákparlamentnek nevezett ifjúsági nagygyűlésről a lakosságot az éjszaka folyamán, a város utcáin elhelyezett plakátokon tájékoztatták. A gyűlést megelőzően érkezett meg Szegedről két joghallgató, akik a szervezőkkel megismertették a szegedi MEFESZ elfogadott programját, majd maguk is részt vettek a soproni diákparlamenti gyűlésen. Roller Kálmán igazgató, valamint Zambó János dékán tudtával és egyetértésével szervezett nagygyűlés az Erdőmérnöki Főiskola, a Bánya és Földmérőmérnöki Kar hallgatóinak együttes rendezvényeként vált ismertté a nyilvánosság előtt, amelynek az egyetlen napirendi pontja a követelések megtárgyalása volt. Többek között követelték a Varsói Szerződésből való kilépést, valamint Erdély hovatartozásának felülvizsgálatát. A szervezők sürgetésére felszólalt az egyetem pártitkára, a diákok azonban nem akarták meghallgatni, kifütyülték, nem engedték szóhoz jutni. Az erdészek által összeállított program mellett felolvasták a telefonon bediktált budapesti műegyetemi, valamint a veszprémi egyetemen elfogadott pontokat is.

A diákparlamenti gyűlésen megválasztották a 30 fős elnökséget és a végén egy ideiglenes MEFESZ-bizottságot. 

Sopronba október 23-án, a délelőtti órákban érkezett Budapestről a MEFESZ vezetéséhez a hír, hogy a budapesti diákok a lengyelekkel való szolidaritásuk demonstrálására délután felvonulást szerveznek. Aznap az egyetemen rendes tanítás folyt, de a pesti diákok példáját követve tüntetést akartak szervezni Sopronban is. A tervezett megmozdulással, valamint a diákparlamenti követelésekkel kapcsolatban a városi pártbizottság öt főből álló küldöttsége tárgyalást kezdeményezett a MEFESZ Ideiglenes Intézőbizottságával, és meglátogatták őket a főiskolán. A tárgyalásba bevonták az egyetem vezetőit és több oktatót, Roller Kálmánt, Zambó Jánost, Sébor Jánost, Gyulai Zoltánt és Falk Richárdot. A tüntetések tilalmát feloldó belügyminiszteri rendelet után, délután 15 órakor 

A 23–24-i emlékmű-koszorúzások az 1956-os soproni diákmozgalmak identitásteremtő kísérleteit is illusztrálják. A hallgatók az emlékmű felkeresése után visszatértek a diákotthonokba, ahol mindenkit megdöbbentett Gerő Ernő beszéde. Miután telefonon értesültek a harcok kirobbanásáról, a MEFESZ Ideiglenes Intézőbizottságának kérésére Hortobágyi János megyei titkár, Szabadszki Károly, az MDP Központi Vezetőségének politikai munkatársa és Kertész István, az egyetem Marxizmus-Leninizmus Tanszékének oktatója megjelent a Dimitrov téri diákotthonban, hogy tárgyaljanak a kialakult helyzetről.

Az Ideiglenes Nemzeti Tanács

1956. október 27-én megalakult az Ideiglenes Nemzeti Tanács, amely megválasztotta elnökét, Takáts Endre levéltár-igazgatót, mellé pedig kiválasztotta azokat a személyeket, akikre a város vezetését rábízta. A végül megválasztott tízfős testület a továbbiakban mint a városi Ideiglenes Nemzeti Tanács Intéző Bizottsága (INTIB) működött.

A soproni Ideiglenes Nemzeti Tanács Intéző Bizottsága másnap, október 28-án a városi tanács nagytermében megtartotta első ülését, ahol a tagok felosztották egymás között a feladatköröket. A bizottság elnöke Takáts Endre lett.

A meglévő kevés korabeli forrás arra utal, hogy az egyetemi és a városi forradalmi szervezetek között nem volt feszültségmentes az együttműködés. Hatásköri eltérések mellett a tanács több esetben sérelmezte, hogy a diákság nem akarja kiadni kezéből a politikai vezetést, a település életének irányítását. A diákok október 24-én – a rendőrség vezetőivel kötött megállapodásnak megfelelően – mint karszalagos segédrendőrök vettek részt a rendfenntartásban. A MEFESZ és az INTIB között október 31-én létrejött megállapodás szerint az egyetemisták a közigazgatáson kívül minden más terület irányítását fenn kívánták tartani maguknak.

Munkástanácsok a városban

„Tekintve, hogy a Munkás Tanácsok országosan a legszélesebb népi alapokra helyezkedve választódtak meg, szükségesnek tartjuk, hogy minden üzemben működjenek a munkás tanácsok. Vannak vállalatok, ahol csúcsszervek vannak, akik a gazdasági és egyéb kérdésekben irányítják az üzemet, de ez nem zárja ki a helyi munkás tanácsok szükségességét. Szükség van rájuk azért, mert ez új szervezet, amelynek feladata, hogy minél szélesebb rétegekbe tömörítse a dolgozókat. Nem hivatali szervvé akarják kiépíteni, hanem célja, hogy a dolgozó nép érdekeit képviselje. Úgy is mondhatjuk, hogy forradalmi szerv, mert a forradalom hívta életre

– mondta Baranyai László felszólalásában, az 1956. december 5-én megtartott munkástanács-választó gyűlésen Sopronban.

A Sopron Városi Munkástanácsok tömörítették a városban működő gyárak, vállalatok, üzemek, kisszövetkezetek megalakult munkástanácsait, azok képviselőit. A Sopron Városi Munkástanácsoknak megszervezték az ún. csúcsszervét, az Intéző Bizottságot (IB). 1956. november 17-én délután 4 órakor azért tartottak értekezletet, hogy megbeszéljék és megvizsgálják azt, hogy az IB milyen hatáskörrel működjön.

Az IB állandó székhelyének a Zárgyár Csengeri utcai kultúrházát jelölték meg, ahol az IB legalább egyik tagjának állandóan bent kell tartózkodnia. Az IB elnöke Baranyai László (asztalosárugyár), elnökhelyettese László István (selyemipar), a titkára Udvardy Jenő (tejüzem) lett. A beosztásaikhoz hozzá rendelték, hogy miért felelnek, mi a funkciójuk. Az IB- elnökhelyettes többek között összekötő munkát végez a munkástanács és a városi vb között. A sajtó- és propagandaügyekért Asbóth Lajost (ruhagyár) tették meg felelősnek, míg a közbiztonsági ügyekért Kiss László (öntöde) és Orosz József (MÁV-fűtőház) voltak a felelősek. A sztrájkügyekért Ábrahám László (villanytelep) és Fodróczi Gusztáv (SOTEX) felelt.

Az 1956. december 11–12-i sztrájk

A forradalom hírének elterjedésével többször és több napon át sztrájkoltak egyes vállalatok, üzemek, ám egyik sztrájkot sem terjesztették ki az egész városra és összes gyárára, üzemére. 1956. december 10-én a soproni lakatosárugyár kultúrtermében munkásgyűlést tartottak, ahol az egyik napirendi pontként, a december 11–12-re meghirdetett 48 órás sztrájk szerepelt.

Az általános sztrájk végrehajtására külön „forgatókönyvet” készítettek. Meghatározták, hogy mikor lehet sztrájkot kezdeményezni, vagyis

ha valamennyi üzemben vagy közületnél politikai okokból, mely a munkásság érdekeit képviseli, letartóztatás, vagy letartóztatások következnek be, a munkásság általános sztrájkkal felel.”

A letartóztatás ügyének kivizsgálását és a sztrájk elrendelésének sorrendjét öt pontban összegyűjtötték, ebből az utolsó pont úgy hangzott, hogy „amennyiben a tárgyalás nem végződik eredménnyel és az 1./ pont értelmében a letartóztatott nem nyer szabadlábra helyezést, a Munkástanácsok Intézőbizottsága általános sztrájkot rendel el, melynek végrehajtása minden üzem és közületre kötelező”. Az általános sztrájkot a Munkástanácsok Intézőbizottságának elnöke, elnökhelyettese és titkára rendelheti el. Elosztották, hogy melyik gyár, vállalat értesíti a többit sztrájk esetén. A további híreket a posta körtelefonján kapják meg a munkástanácsok, ha a telefonközpont műszaki hiba miatt nem működne, akkor az üzeneteket  a Munkástanácsok Intéző Bizottságának az összekötői továbbítják az üzemek, gyárak felé. Itt is feltüntették az értesítési láncot.

Az általános sztrájk felfüggesztését és a munka újrafelvételét a Munkástanácsok Intézőbizottsága körtelefonon keresztül adja ki az üzemek és közületek munkástanácsainak. Készítettek a végrehajtás mellett egy úgynevezett technikai lebonyolítási tervet is.

A 48 órás sztrájk teljes volt a megyében, noha a munkástanácsok vezetői, vezető testületei – a sztrájkszervezők ellen hozott rendelkezés miatt is – több helyen nem vállalták a döntés ódiumát, és titkos szavazással kérték ki a dolgozók véleményét. Nem hallgatták el, hogy a sztrájk idejére nem lehet bért számfejteni.”

Sopronban is mindegyik vállalat, üzem, gyár sztrájkolt, kivétel talán egy egység volt, a Ciklámen cukrászda. Sőt, Sopronban megpróbálták megoldani a sztrájk idejére a bérezés kérdését is. A munkástanácsoknak ez volt az utolsó nagy megmozdulása a városban, mielőtt elvesztették érdekérvényesítő erejüket és szerepüket. A megtorlás és a hatalom felszámolta vagy felszámoltatta a számára inkább a forradalomhoz kapcsolódó szervezeteket.

A szerző: Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja