Antal, Antónia
-7 °C
-2 °C

Az ukrán paradoxon

2020.12.22. 16:58
Ukrajna sok szempontból másként működik, mint Magyarország legtöbb partnere. Ami máshol a magyar érdek hatékony érvényesítést szolgálhatja, az keleti szomszédunknál nem feltétlenül alkalmazható. Ha nincs más eszköz, más fontos érdekeink időleges sérelmét is vállalni kell a kárpátaljai magyar közösség támogatásáért cserébe. Az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének írása.

Külpolitikánk elsődleges törekvése, hogy a számunkra fontos relációkbanígy vagy úgy, de teljesüljenek a céljaink. Még akkor is, ha ezért néha jelentős árat is kell fizetnünk, például a nyugat-európai relációban, szuverenitásunk megvédéséért cserébe országimázsunk terhére hozott áldozattal. Legnagyobb szomszédunk ebben a tekintetben ritka, de fájdalmas kivétel.

Ukrajnával két célunk van.

Az egyik, hogy a kárpátaljai magyarok érezhessék jól, de legalább elfogadhatóan magukat ebben az államban. A másik, hogy a két állam közötti együttműködés jól láthatóan járuljon hozzá mindkét fél jólétéhez és biztonságához. Mindkét célért komoly áldozatokat hozunk: számtalan támogatással járulunk hozzá a kárpátaljai magyarok gyarapodásához. Az új krími háború idején is elsők voltunk a gázszállítás megfordításában, hogy nyugati irányból érkező ellátással hozzájáruljunk Ukrajna energiabiztonságához. Tettük ezt akkor, amikor az ezt ellenző Oroszország jóindulatára is elemi szükségünk volt energetikai téren.

És mi az eredmény? Sem Ukrajnában, sem a világban nem ismerik, hogy mennyi mindent tettünk Ukrajnáért, és nem tartják számon hazánkat Ukrajna támogatójaként.

A kárpátaljai magyarság nyelvi, jogi és oktatási helyzete néhány éve folyamatosan romlik, és előbb terrorista megfélemlítések érték, most pedig titkosszolgálati kommandós akcióval fűszerezett megfélemlítés zajlik ellene.

Az ukrán szolgálatok feladatul kapták, hogy találjanak bizonyítékot a magyarok elszakadási törekvésére. S mivel ilyen törekvés nincs, jobb híján titkos eszközökkel „leleplezték”, amikor egy magyar többségű település önkormányzati képviselői elénekelték a magyar Himnuszt – mintha ebből bármilyen módon következne, hogy a határok erőszakos megváltoztatására készülnek.

Ahhoz, hogy a helyzeten javítsunk, fontos lenne pontosan látni és megérteni a bajok okait. Ez azonban nem könnyű, mert Ukrajna sok szempontból másként működik, mint legtöbb partnerünk. A Finn Külügyi Intézet (FIIA) idén nyári tanulmánya szerint az EU is azért nem tudja elérni a szükséges ukrán reformok véghez vitelét, mert

Ukrajnában az államon kívül számos más hatalmi központ is működik, amelyek befolyása gyakran nagyobb az államra, mint az államé rájuk.

Nehezen áttekinthető, hogy ezek a – sokszor leegyszerűsítve oligarcháknak nevezett – alternatív hatalmi központok, illetve rajtuk keresztül külső szereplők mikor, miért és mit kényszerítenek ki az állami szervekből az ukrán nemzeti érdekekkel összhangban vagy éppen azokkal ellentétesen.

A magyarellenes cselekmények közül eddig egynek derült fény a hátterére. A lengyel rendőrség elfogta a KMKSZ ungvári irodája elleni terrortámadás elkövetőit, és kinyomozta, hogy egy orosz támogatású szélsőjobboldali szervezet ezzel a támadással akart hozzájárulni Kárpátalja és a magyar–ukrán kapcsolatok destabilizációjához. 

A magyarellenes cselekményeket általában az ukrán nacionalizmusnak a kelet-ukrajnai konfliktus miatti feléledésével szokás magyarázni. Egy ilyen helyzetben mindenképpen figyelembe kell venni a túlfűtött nemzeti érzelmeket. Persze azt a kérdést is fel kell tenni, hogy egy olyan ország nacionalizmusa, amelyik keleten háborúban áll, miért érdekelt abban, hogy nyugati szomszédaitól a nemzeti kisebbségekre gyakorolt nyomással szigetelje el magát. Van-e ebben ukrán geopolitikai érdek? 

Miért zavarja az ukrán nacionalizmust egy olyan kisebbség élni akarása, amely az ország méreteihez képest nagyjából akkora arányú, mint Magyarországon a német vagy a szlovák kisebbség? 

Mivel nincs más eszközünk, paradox módon olyasvalamivel próbáljuk az ukrán hatóságokat jobb belátásra bírni, amivel saját alapvető geopolitikai és nemzetpolitikai érdekeinket is sértjük: Ukrajna NATO-közeledésének blokkolásával, miközben – a geopolitikai szempontok mellett már csak a kárpátaljai magyarság érdekében is – elemi érdekünk Ukrajna euroatlanti integrációja. Nagyon fontos elérni, hogy ennek ne kelljen így lennie. A magyar külpolitika egyik legnagyobb feladata a következő években a párbeszéd újraindítása és a magyar–ukrán kapcsolatok olyan sikertörténetté alakítása, amelynek mindkét ország és a kárpátaljai magyarság is a haszonélvezője. Addig is egy dolog nem lehet kétséges: a kárpátaljai magyarok – mint minden külhoni magyar közösség – mindenképp számíthat Magyarország szerteágazó támogatására!