Ágnes
2 °C
11 °C

A tehetséggondozás 100 éve – az MCC-sztori

2021.01.12. 11:17

„Nincs ország, ahol több lenne a tehetség, mint éppen magyar földön, de egyúttal nincs ország, ahol a tehetség nehezebben tudna teljes kifejlődéshez jutni, mint éppen miközöttünk. Az idegen nemzetek négyzetre emelik kiválóságaikat, mi, magyarok gyököt igyekszünk belőlük vonni.” 

Gróf Klebelsberg Kunó szavai ezek, akinek kultusz- és oktatási minisztersége alatt, a trianoni országvesztés traumáját követően soha nem gondolt mértékben fejlődött a magyar oktatási rendszer, rohamos mértékben javult a népművelődés helyzete, és állt helyre az ország kulturális önbecsülése. 

Noha Klebelsberg ezeket a mondatokat 1928-ban írta le, joggal állíthatjuk, hogy azóta sem sokat változtak a dolgok idehaza. Egészen mostanáig:

az Országgyűlés egy világjárvány kellős közepén, a minden országban nehéz gazdasági helyzet ellenére is úgy döntött, hogy a tehetséggondozás ügye többet érdemel, s majd száz évvel a borús klebelsbergi verdikt után végre ki kell építeni egy olyan rendszert, amely ingyenes képzéseivel, a hagyományos iskolarendszeren túlmutató módon, komoly nemzetközi beágyazottsággal nem „gyököt von”, hanem „négyzetre emeli” a tehetséget. Egy ilyen intézmény komoly mértékben hozzá tud járulni ahhoz, hogy az oly nehéz XX. század után a XXI. század végre nekünk, magyaroknak, a siker évszázada legyen. 

A tömegoktatás terjedése és a szocializmus ideologikus oktatása

De hol is kezdjük a helyzetértékelést? Azt javaslom, hogy a klebelsbergi korszak után, a világégést és a vesztes második világháborút követően. Szerte a világon nagyjából ekkor köszöntött be végleg a tömeges oktatás korszaka. Addigra már kötelezővé és általánossá vált az alapfokú és a középiskolai oktatás, s akkor már megkezdődött a felsőoktatás tömegessé válása is. Ez természetesen nem egy negatív jelenség. Sőt, éppen ellenkezőleg: minden szociológiai kutatás elismeri, hogy közvetlen összefüggés van az iskolai végzettség és az életszínvonal, majd abból következően számos egyéb tényező, például az egészségben eltöltött évek számának emelkedése között. De ettől még tény, hogy a tömegoktatás elterjedésével az az egyéni, tutoriális oktatási módszerekre épülő, műhelymunkaszerű, kiscsoportos oktatási rendszer, amely korábban jellemezte kisebb részben a közoktatást, nagyobb részben a felsőoktatást, teljesen elhalványult. 

Ezeket az általános tendenciákat csak tovább erősítette a kiépülő kommunista rendszer politikai ideológiája, amely nem a polgári gondolkodás, a nemzeti műveltség és kultúra, a nemzetközi kiválóság, valamint a „reneszánsz ember” típusának képzését tartotta elsődleges feladatának. Ehelyett ideológiai célokra használta az oktatást, de különösen a felsőoktatást, s azon belül is a humán területeket. Ebből következett, hogy sok esetben a hallgatók sem meritokrata alapon, vagyis érdemek szerint kerültek be, s az oktatók sem ennek alapján léptek előre vagy ragadtak meg a pályájukon. De mindebből más is következett; ahogy egy tanulmány fogalmaz:

A hazai felsőfokú intézmények száma 1950 után indult először gyors emelkedésnek. Szovjet mintára szakfőiskolák és szakegyetemek jöttek létre, amelyek egy-egy speciális képzésre, képzéscsoportra fókuszáltak, és döntően az új gazdaságpolitika által elsődlegesen támogatott területek diplomás állományát hivatottak kibocsátani.

Jó messze kerültünk a klebelsbergi elvektől, az oktatás átpolitizálódott, miközben a felsőoktatásban lévők száma meredeken emelkedett (1945-ben 20 000 felsőoktatási hallgató volt Magyarországon, 1990-ben pedig már 100 000). 

Az Eötvös Collegium példája

Ebből az időszakból szomorú történet az Eötvös Collegiumé, amely a kommunista forradalmi hevület által romba döntött tehetséggondozó intézményrendszer egyik sajnálatosan klasszikus példája. A Collegiumot a francia szellemi elit képzésében kulcsszerepet játszó École normale supérieure mintájára alapította báró Eötvös Loránd még 1895-ben. A kollégiumi tagság óriási lehetőséget jelentett a felvett diákok számára a „sima” egyetemi képzéssel összehasonlítva: az extra képzést kis létszámú csoportokban kapták a kollégisták. A kezdetben főként saját forrásokból és adományokból működő Collegium diákjai által elért eredmények a kormányzat figyelmét is felkeltették, ennek köszönhetően az internátus jelentős támogatásban részesült. Ugyanakkor 

a Collegium tudományos működésébe való politikai beavatkozás sem ekkor, sem pedig a két háború közötti időszakban nem volt jellemző. Az első világháborút követően ezt Teleki Pál személye garantálta, aki 1919-től volt a Collegium kurátora.

Jellemző, hogy az Eötvös Collegium létjogosultságát csak a „baloldali-forradalmi” erők kérdőjelezték meg. A Tanácsköztársaság alatt a Collegium beolvasztásának tervét nem más, mint Lukács György népbiztoshelyettes vezényelte le 1919 júliusában. A második, végzetes támadás a második világháború utáni kommunista hatalomátvételt követően érte az intézményt: 1950-ben megszüntették az Eötvös Collegiumot. A rendszerváltoztatást követően is csupán korlátozott módon, az ELTE egyik színvonalas szakkollégiumaként éledt újjá a hajdani nemzetstratégiai jelentőségű intézmény. A dualizmus és a két háború közötti tehetséggondozó intézmény sorsa jó példa arra, hogy az oktatás terén nem években vagy kormányzati ciklusokban, hanem évtizedekben kell gondolkodni.

Rendszerváltoztatás, tömegoktatás és a szakkollégiumi mozgalmak

Ugorjunk egyet az időben, egészen a ’80-as évekig! A fenti előzmények után korántsem véletlen, hogy a rendszerváltoztatás levezénylésében kulcsszerepet játszó szakkollégiumi mozgalom az elavult, tudományos marxizmus ideológiájával átitatott felsőoktatási képzéssel szemben fogalmazta meg magát. A magyar rendszerváltoztatás sajátossága volt, hogy akkoriban a húszas éveik elején járó ambiciózus diákok csupa önszorgalomból, források, tapasztalat, nemzetközi kapcsolatok nélkül képezték magukat oly módon és olyan témákban, amiket az egyetemeken nem lehetett tanítani, vagy a tanáraik még csak nem is hallottak róluk. Éppen az mutatja, hogy ezekben a szakkollégiumokban tényleg a legtehetségesebb diákokat sodorta össze az élet, hogy ennyi esetlegesség dacára ezek az intézmények mégis meghatározó szerephez jutottak. 

1990 után az irány nem változott, a cél továbbra is a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának növelése volt: mára a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 33% fölé emelkedett

(az EU által elvárása ennél is magasabb, jelenleg 40%). Még mindig minden kutatás azt mutatja, hogy így is jó befektetés diplomát szerezni (magasabb fizetés, biztosabb elhelyezkedés, egészségesebb élet, magasabb presztízs, szélesebb kapcsolati háló), ezért a felsőoktatás továbbra is a tömegoktatás irányába mozdult, annak minden pozitív és negatív következményével.

Sajnos nem ritka élmény: zsúfolt, több száz fő befogadására alkalmas előadóterem, egyetlen tanársegéd, aki elkésik, majd előbb befejezi az órát, elérni nem lehet, de nem is kell, mert csak egy viszonylag könnyű írásbeli vizsgát kell teljesíteni az év végén a megadott pár tucat tételből. Ebből a szisztémából két dolog következik: a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma nő, a tehetséggondozás ügye viszont egyre halványabban jelenik meg. Ennek ellensúlyozására tenni kellett valamit. Erre jött létre 1996-ban az egyik legnagyobb, Magyarország utolsó önálló nagyhatalmi korszakából származó uralkodónkról, a kultúra és tudomány nagy mecénásáról és állammodernizátorról elnevezett Mathias Corvinus Collegium (MCC). 

A tehetséggondozó intézmények új generációja

A legtöbb addigi tehetséggondozó hely egy-egy egyetemhez, nem pedig az egész felsőoktatási rendszerhez kötődött. Nem volt olyan intézmény se, amely az általános iskolától a felsőoktatásig – sőt, azon túl is – foglalkozott volna a legtehetségesebb fiatalok képzésével. A rendszerváltoztatás során az alulról építkező szakkollégiumok fölötti üvegplafon is egyre nyilvánvalóbbá vált. Nem lehet ugyanis elvárni húszéves fiataloktól, hogy a tanulmányaik mellett egy profi tehetséggondozó intézményt is működtessenek, a tudományterületük uralkodó paradigmáinak ismeretén túl kellő nemzetközi beágyazottsággal és kapcsolati hálóval rendelkezzenek. 

A nyugati világban a nagyobb tehetséggondozó intézmények kevés kivételtől eltekintve alapítványi formában működnek, s profi menedzsment vezeti őket az alumni kör élő bevonásával.

Az alapító Tombor család 1996-ban jelentős támogatást ajánlott fel egy olyan intézmény kialakítására, amelynek célja a kiemelkedően tehetséges, az ország iránt elkötelezett magyar fiatalok felkarolása és képzése. A szakmai képzések mellett gyorsan elindult a tutori rendszer, illetve azok az előadás-sorozatok, ahol a diákok neves előadókkal találkozhattak, illetve több diák már az első időszakban külföldi tanulmányúton szerezhetett értékes külföldi diplomát és tapasztalatot. Később az MCC hozzálátott a bentlakásos kollégium megszervezéséhez, igazgatója Maróth Miklós professzor lett, és valamennyi szakirány külön irányítás alá került. 2001 szeptemberében a bentlakásos kollégium 47 hallgatóval nyitotta meg kapuit a Gellért-hegyen, a Somlói út 51. szám alatt. Az MCC a Munkásőrség Országos Parancsnokságához tartozó kaszárnya volt épületét kapta meg, amely a munkásőrök helyett a tehetséges magyar gyerekek és a tehetséggondozás fellegvára lett. 

Az MCC filozófiája

Az MCC célja nem az, hogy egyetemként működjön, és diplomát adjon. Ehelyett a jog, a közgazdaságtan, a társadalomtudományok, a nemzetközi kapcsolatok, a pszichológia, a média/kommunikáció, illetve hamarosan már a történelemtudomány terén is speciális képzést nyújt, valamint tutoriális módszerekre épülő oktatást és nevelést azzal a céllal, hogy egyedülálló felkészültséget, világlátást és gondolkodásmódot adjon a fiataloknak. Az egyetemistáknak szóló program nem ér véget a hagyományos oktatási rendszer befejezésével. A nyugati egyetemek mintáján látszik, hogy egy hatékonyan működtetett, nagy létszámú alumni közösség jótékony hatással van a diákság motivációjára és az intézmény működésére egyaránt. 

Már 2002-ben útjára indult a Mathias Corvinus Collegium középiskolásokat célzó, távoktatáson alapuló, ingyenes képzési programja, amelyben a korosztály legtehetségesebb diákjainak teremt közös oktatási, szociális és alkotó teret. Az e-learning rendszer virtuális találkozásain túl a táborok – így a felújítást követően a révfülöpi gyermektábor is –, kirándulások lehetőséget biztosítanak arra is, hogy a középiskolás diákok megismerkedhessenek a Kárpát-medence tájaival és embereivel, a világ fontos döntéshozatali helyszíneivel, illetve olyan barátságokat és ismeretségeket kössenek, amelyek a magyarság összetartását is erősítik. Az újabb fordulópontot a 2015-ös esztendő jelentette, amikor a kollégium nyitott az általános iskolás korosztály felé is, és útjára indította a Fiatal Tehetség Programját. A diákok itt a közoktatási modellben nem oktatott, a mindennapi élethez ugyanakkor szorosan kapcsolódó területeken szerezhetnek gyakorlati ismereteket és tapasztalatokat. 

A nemzeti tehetséggondozó intézménnyé válás feladata

2020-ban az MCC hatalmas mérföldkőhöz érkezett. A korábbi intézményi alapokon egy Magyarországon egyedülálló szellemi építkezés indult el. Az átalakult szervezet vezetésében és működtetésében több volt diák is tevékeny részt vállal. A vezető testület tagja több más alumnus mellett az ország egyik legfiatalabb egyetemi tanára, az MCC egyik első diákja, később hosszú ideig a kollégium igazgatója is. Jó látni azt is, hogy a vezetők között akad olyan is, aki 15 éves kora óta tagja az MCC-nek, s a középiskolás programból jutott el a főigazgató-helyettesi pozícióig. 

Az Országgyűlés által biztosított támogatás keretében az MCC közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyá alakult, amely intézményi értelemben biztosítja a függetlenségét mind a mindenkori kormánytól, mind az alapító családtól. A gazdálkodási függetlenség megteremtése érdekében pedig tulajdonba kapott több ingatlant, amelyek a jövőbeli szakmai munka infrastrukturális háttereként fognak szolgálni, valamint a MOL és a Richter részvényeinek 10-10%-át. Ennek köszönhetően az Mathias Corvinus Collegium egy, a nyugati világban már bevált működési modell segítéségével, egy nemzetközi szinten is egyedülálló magyar szakmai modell révén igazi nemzetstratégiai intézménnyé válik. 

2020 végén az MCC további jelentős pénzügyi juttatásban részesült, amelyet a szakmai program magas színvonalú végrehajtásához szükséges infrastrukturális feltételek megteremtésére fordít.

A budapesti központ és a több tucat helyszínen megvalósuló szakmai munkát támogató, bejárós vagy bentlakásos formában működő, sok esetben műemléki rekonstrukciót is igénylő infrastrukturális háttér kiépítése a mostani becslések szerint több mint 100 milliárd forintot igényel. Ezt kormányzati támogatás nélkül hosszú évtizedek alatt sem tudta volt az intézmény előteremteni, így ezen a ponton még szükség volt a támogatásra – éppen úgy, mint a dualizmus korában az Eötvös Collegium esetében. 

Jelentős az összeg, amelyet az alapítványnak a felelős gazdálkodás követelményét megtartva kell kezelnie. Az egyszeri beruházásokat leszámítva az intézmény költségvetése jóval alatta marad majd egy magyar egyetem költségvetésének. Az MCC alapítványi részvényvagyonának átlagos éves hozama 6-7 milliárd forint, a tervek szerint érintetlenül hagyott részvényportfolió alapján ennyiből gazdálkodhat az intézmény évente. (Az ELTE kiadási főösszege ennek hétszerese, az ugyanilyen konstrukcióban működő Corvinus Egyetemé ennek háromszorosa. A Közép-európai Egyetem pedig miközben csupán 1000 hallgatóval foglalkozik, az intézmény két és félszeres éves kiadással, s szintén hasonlóan alapítványi konstrukcióban működik Budapesten.) A gazdálkodásra vonatkozó adatok mind közérdekűnek minősülnek, ezt semmilyen alaptörvényi változás nem érintette, így erről mindenki személyesen meggyőződhet majd. 

Magyar szív és ész, globális verseny

A Mathias Corvinus Collegium tevékenységének célja a Kárpát-medencei összmagyarság érdekeinek szolgálata. A térség adottságaiból kifolyólag a legtöbb program jelenleg még Budapest-fókuszú, de az új struktúrában néhány éven belül szerte a Kárpát-medencében 35 helyen, Magyarországon minden megyében lesz MCC-központ. Az általános iskolásoknak szóló programban 3500, a középiskolásoknak szóló programban 4000, az egyetemi programokban 1500, az egyéb, kisebb létszámú programokban pedig 500 magyar fiatal fog tudni ingyenesen tanulni. Minden magyarországi megyében és minden fontosabb határon túli központban elérhető lesz az MCC általános és középiskolásoknak szóló programja, a városok szellemi életének fejlődését szolgáló kulturális és közösségi tér, miközben nyolc egyetemi városban (Budapesten, Bécsben, Kolozsvárott, Győrben, Miskolcon, Debrecenben, Szegeden és Pécsett) patinás, belvárosi épületekben bentlakásos és bejárós egyetemi program, komplex képzési és oktatási központ nyílik, illetve újul meg. 

A cél egy olyan generáció nevelése, amely miközben ismeri és szereti a világot, magyarul érez és gondolkodik, illetve képzettségben felveszi a versenyt a globális elittel.

Az MCC diákközeli hozzáállásával, az új nemzedék világképének értelmezésével olyan, folyamatosan csiszolódó nevelési rendszert működtet, amely a ráció és a hit egyensúlyára törekedve alakítja a következő nemzedékek gondolkodását. A tehetséggondozás nemzetstratégiai, nem pedig pártpolitikai kérdés. Ahogy Klebelsberg gróf mondta egykor: nekünk, magyaroknak nem gyököt vonni kell tehetségeinkből, hanem négyzetre kell emelni őket.

A szerző a Mathias Corvinus Collegium kuratóriumának elnöke, a Miniszterelnökség miniszterhelyettese.