A kereszténység kicsavarásának esszenciája

Vajon Szent Mihály arkangyal megvéd-e bennünket a gonosztól?

Megvalósulhat Makovecz Imre grandiózus terve, a Szentek és kárhozottak temploma, amelyben megjelenik az alkotó teljes életművének esszenciája – ezzel a felütéssel mutattak be egy beszélgetős kisfilmet az egyik hazai televízióban. Amíg az „exkluzív” információt számos médium kritikátlanul átvette, a SZEMlélek értékmagazin felületén részletes elemzésben mutattam be, miért lenne 

Makovecz Imre terve egyébként önmagában méltó a figyelemre. Eleve nem egy semmiből jött ötletről van szó, hanem egy közel egy évszázada a történelem viharai miatt torzóként félbemaradt, eredeti célja szerint szakrális épület – római katolikus templom – befejezése volt a célja. A rajzokon felsejlő gondolatiság és az ehhez társított szöveges indoklás inspiráló képzettársítások egybeszerkesztése. Mint a legtöbb Makovecz-alkotás, nem egysíkú, nem könnyűművészet: megmozgatja az elmét, a lelket, s akárhányszor újra találkozunk vele, mindig felkínál egy újabb aspektust az elmélkedésre.

Mégis komoly gond van ezzel a tervvel: alkalmatlan arra, amire az illető szánta. Egy múzeumnak talán ékére válna, de szinkretista – különféle vallási elemeket összekeverő – jellegzetességei miatt katolikus templom soha nem lehetne belőle. Ha egy gyerekrajzról lenne szó – itt egy félhold, ott egy, mi is az, talán napocska, jaj de szép a templomocska –, dicséret illetné az alkotót, hozzátéve, hogy kamaszként tanul majd hittant, és rá fog jönni, hogy pár dolog nem illik oda.

Keresztény szempontból Makovecz Imre adott víziója egy istenkereső ember önkifejezésének lenyomata. Nem lenne erkölcsileg jó reakció a személy feletti ítélkezés – mindannyian keresők vagyunk. Imre testvérünk bátor kereső volt, a maga módján vallásos személyiség, aki nem félt határokat feszegetni, nagyot álmodni. A határok, korlátok azonban nem véletlenül léteznek: segítenek, hogy a dolgok azok maradjanak, amik, ne mossuk össze az egybe nem tartozó egységeket, legyen szó szomszédos országokról, útról és tévútról, hitbeli tanokról és tévtanokról. Nem kell félni kimondani, hogy 

Akkor mégis miért került most elő a megvalósulás közeledését hirdető információ? Nyilvánvalóan azért, mert valakik szeretnék, hogy ez a terv igenis megvalósuljon. A körülmények alapján ezek a valakik is könnyen beazonosíthatók: azok, akik a „nemes cél” érdekében tömegek, köztük keresztény hívek manipulálásától sem riadnak vissza, akik előszeretettel alkalmazzák a keresztény címkét úton és útfélen, mintha az valami vudu eszköz lenne, ami „megvéd a gonosztól”, mintha szentté lehetne kommunikálni általa minden e világi bírvágyat. Mindeközben magunk előtt látjuk – mert az idő igaz, és eldönti, ami nem az – az álszentség lelepleződését, a szívbéli és szájkereszténység különbözőségét.

Ha Makovecz Imre terve az eredeti szándék szerint megvalósulna, az a kereszténység hazánkban már most is zajló megerőszakolásának az esszenciája lenne. Aki valóban tiszteli a művész életművét, jól teszi, ha az általa középpontba állítani vágyott Szent Mihály segítségét kéri. Az arkangyal szívesen segít megküzdeni a gonosz erőkkel, akár a szívünkben fogant kísértések legyőzésében is társunkká szegődik.

Minden alkotóművész örökségét akkor tiszteli méltón az utókor, ha helyén kezeli a műveket. Az eredeti elképzelésből kiindulva csak olyan lényegi módosítások által lehetne bárhol katolikus templomot kialakítani, amelyek gyakorlatilag kivennék azt, amit Makovecz Imre belerakott. Az eredeti szándék nem találkozik a lényeggel.

A szerző: katolikus hittanár, a SZEMlélek médiacsoport kreatívigazgatója.

(Borítókép: A felső-krisztinavárosi Szent Mihály-templom óriás modellje Makovecz Imre építész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) örökös tiszteletbeli elnöke életművéből nyílt válogatott kiállításon a Pesti Vigadóban 2014. szeptember 10-én. Az emlékkiállításon az építész rajzai, tervei és megépült épületeinek fényképei mellett alkotásainak nagy méretű makettjeit is megcsodálhatja a közönség. MTVA/Bizományosi: Balaton József)