Hogy lettem agymosott mucsai? Így készülnek a lejárató cikkek Magyarországról

Nem is olyan régen megkeresett a Süddeutsche Zeitung újságírója, Cathrin Kahlweit, hogy nyilatkozzak a nők helyzetéről, a magyar kormány családpolitikájáról. Az újságírónak a cikk főszereplője, Kiss Noémi feminista írónő ajánlott, hogy többféle oldalról írhassa meg Cathrin a témát. Noémi kritikus a Fidesz szerinte túl domináns és patriarchális családképével szemben, én pedig azon az állásponton vagyok (de tudományosan is bizonyított), hogy az a klasszikusnak nevezett család a legegészségesebb és a legboldogabb, ahol szeretik egymást a házasfelek, és együtt annyi gyereket nevelnek, amennyit terveztek. 

Rossz tapasztalatok

Volt már nagyon rossz tapasztalatom külföldi újságírókkal, többel is. Először anyukámról, Kopp Mária orvos-pszichológus professzorról írt egy német újságíró, felütésként megjegyezve, hogy anyukám izzadtan érkezett az interjúra. Ezt azóta is a leggenyább újságírói fogásként tartom számon; ha így is volt, közlése súlyosan etikátlan az interjúalannyal szemben. Persze értem a szándékot, aki izzad, az igénytelen, ráadásul izgulós (biztos nem mond igazat). Ez nőként is lealacsonyító, és egy nemzetközileg is elismert professzorból csinált egy perc alatt egyszerű, szerencsétlen (ez esetben szándékoltan mucsai) magyar nőt.

Édesanyám mellett engem is értek meglepetések. A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalommal azért dolgozunk, hogy a magyar fiatalok annyi gyereket nevelhessenek fel, mint amennyit eredetileg is terveztek világra hozni. Ezt deklaráló nyilatkozatunkat mind az öt parlamenti frakcióvezető aláírta 2013-ban, tehát minden politikai oldal támogat minket. Igazi civilekként dolgozunk, akik egy közös ügyet, egy nemzeti minimumot képviselnek. A francia Arte tévé azzal keresett meg, hogy a családpolitikáról készítenek műsort, és nem nyilatkozik nekik senki az állam részéről. Egy olyan családot kerestek, akik elmondják, hogy mit szólnak a magyar családpolitikához – nem mellesleg akiknél forgathatnak vasárnap délután, a koronavírus közepén. Tudom, milyen nehéz jó interjúalanyt találni, így megszerveztem, hogy az Arte stábja az egyik önkéntesünk családjánál tölthesse a vasárnap délutánt. Annyit kértem, hogy pár mondatban mutassák be a szervezetünket – amiről aztán a műsorban egy szó se hangzott el, a családot pedig csupán vágóképnek használták a magyar családpolitikát mocskoló anyaghoz.

Interjúból szülésre kényszerített nőkről szóló pamflet

Tehát a német cikk. 

Azért írtam le a rossz tapasztalataimat, hogy érzékeltessem, észnél voltam, de Noémi, a másik interjúalany (akivel vitatkozom a cikkben) biztosított, hogy érdeklődő és nyitott az újságíró.

Egyórás Skype-interjút adtam Cathrinnak, jókat kérdezett, képben volt. Elküldte a riportban megjelenő mondataimat, amik önmagukban nem jelentenek semmit, hiszen a kontextus adja meg a jelentést, de azok a mondatok rendben voltak, azt mondtam.

Aztán megjelent a cikk! Nem is cikknek nevezném, hanem egyfajta lejárató pamfletnek. A lead, a cím – mind-mind hangulatkeltő, befolyásoló, és egy olyan ország benyomását kelti, ahol sötét, középkori viszonyok uralkodnak, olyan diktatúra, ahol szülésre kényszerítik a nőket, és elnyomják a kisebbségeket.

Az objektív és független újságírás már rég csak egy álom, de ilyen manipulatív cikket legfeljebb a Kurucinfó szokott írni. Nálunk bármelyik propagandamédia visszafogottabb. Lehet publicisztikában elfogultnak lenni, de egy riportban a megszólaltatott feleket nem lehet dísznek használni, hogy beszélő fejekként támasszanak alá mondandójukkal egy prekoncepciót (ez esetben, hogy Orbán és bandája nőket elnyomó szörnyetegek). Ha valaki válaszolt, azt illik a mondandója lényegét tükrözően leírni. Na most ebből a cikkből a válaszaim kimaradtak.

A magyar nőknek nem a konyhában van a helyük

Jeleztem, de azt sem írták bele, hogy Novák Katalin miniszter arról beszélt, hogy ne versenyeztessük a nőket és a férfiakat egymással, hanem inkább működjenek együtt. Azt is elmondtam, hogy a kormányzati családpolitika kifejezetten nem akarja a nőket a konyhában tartani, támogatják a részmunkaidőt, a home office-t, hogy a férfiak legyenek otthon a gyerekkel, bölcsiket, óvodákat hoznak létre. Ezek helyett azonban az jött le: „A nőnek egyetlen feladata van: minél több gyermeke legyen. És jaj azoknak, akik kirostálódnak.”

Arról is nyilatkoztam, hogy aki szeretne gyereket, annak lehessen. Ugyanis a magyar fiatalok átlagosan 2-3 gyereket szeretnének, és csak 1-2 születik, tehát minden családból hiányzik egy vágyott gyerek. Ez nincs benne a lejárató pamfletben.

Ugyanaz a lemez

Megtévesztő módon írt a hölgy a mozgalomról is, pedig tudta, hogy ötpárti támogatás áll mögötte, a babazászlónkat kitette az ellenzéki főpolgármester és a Miniszterelnökség is. Mégsem ezt, hanem azt tartotta fontosabbnak közölni, hogy már a szüleim is, meg persze én is támogatom a Fideszt. Az nem érdekelte, pedig elmondtam, hogy nekem is és a szüleimnek is oldalfüggetlenül nagyon jó a viszonyunk a szakpolitikusokkal, hallgatnak ránk, és fontosnak tartják a munkánkat. Mi mutathatná jobban egy civil pártfüggetlenségét annál, mint hogy minden párttal együttműködik? Anyukám egyébként nem éltette az „illiberális demokráciát” (bármit is jelentsen ez), hanem a tudományos munkájának élt. 2010-ben felkérték a WHO, az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiója részére „Gender and health” (Nemi különbségek és egészség) témában a 2012-es, illetve a hosszú távú, 2020-ig terjedő stratégiát kidolgozó munkacsoport vezetésére.

Az már tényleg a vicc kategóriája, hogy az újságírónő a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat egy társkeresőnek titulálta. Van ugyan társkereső-mediátori munkaterületünk is, ez az egyik tevékenységünk a száz közül. Nem dicsekvésként, inkább a munkánkat övező közmegbecsülés érzékeltetéseként rögzítem: van Év Családbarát Vállalat díjunk, Családbarát Kórház elismerésünk, Apa-, Nagyszülő-, Testvér-füzeteink, gyerekemelési világrekordunk, Szóbox-vitáink. „Család és karrier” előadásaink, „Veszekedés helyett hála” segítővideóink, helyi szervezeteink.

Nem bánja, hogy tíz éve ugyanolyan egyoldalú, elfogult és lejárató cikket írt anyukámról, mint most Magyarországról, engem felhasználva. Nem bánja, ez a munkája, a média eszközeivel szétlőni minket. Írtam neki. Válaszolt. Nem érti. Így lettem a szemében én is egy agymosott mucsai a rohadó félperifériáról.

A szerző a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vezetője, filmrendező, producer