Mit jelent a megváltoztatott oltási terv?

Néhány nap híján egy esztendeje nyögünk az új típusú koronavírus járványa alatt. Igazából a járvány első hulláma se csitult el teljesen, mire megjelent és a napi esetszámot tekintve csúcsokat döntött a második, és egy rövid plató után már itt is a harmadik, az eddigieknél fenyegetőbbnek ígérkező harmadik. A kormányzati kommunikáció, főleg eleinte, gyakorta elégtelen volt, a nem-kormányzati pedig, így kívülről úgy látszik, stabilan a kormányzati álláspont tagadásának alapján áll. A hozzáértők szava pedig néha elvész a hangzavarban.

Van-e, ami nincs is?

Kifáradtunk. Ezt mindenki érzi, tudja. Aki kétségbe vonja a vírus vagy a járvány létezését, az is ugyanúgy, mint aki elfogadja a valóságot. Nagy volt a kapkodás, ezért megingott a bizalom. Mára táborok alakultak ki, és elkezdődött a kik-vannak-többen mérkőzés. Mintha egy szubjektív tényező dönthetne egy objektív valóság ügyében. Ugyan ma már csak 46% vallja, hogy nem oltatná be magát, de ez se jelent sokat. Az elmúlt 30 évben (mióta választások vannak, nem szavazás), megszokhattuk, hogy mindenki magát hirdeti ki nyertesnek. Van, aki a választáson indultak közül a legtöbb szavazatot kapta (A), akik ennél kevesebbet (B), és akik nem mentek el szavazni (C). És ha, mint mindig, B + C több, mint A, a vesztes hirdeti, hogy egy kisebbség erőlteti akaratát a többségre. Mint ezt a Covid elleni védőoltás ürügyén is megtették már.

Szakértők tömege és demokratikus asszonykórus

Megszoktuk, hogy a magyar ember mindenhez ért. Nem csak véleménye van, ő tudja. A közösségi oldalakon tízmillió virológus osztja meg az alternatív igazságok sorát, és fogékony (hiszékeny) közönségre lel. Szakértőnek én azt nevezem, aki ért ahhoz, amiről véleményt nyilvánít. Olvastam például, amikor egy lapostető-szigetelő vagy egy természetfotós oktatott ki egy járványügyi kérdést megvilágítani szándékozó szakembert. A fényképész éppen engem. Hogy mielőtt beszélnék, előbb tanuljak, kérdezzek, érdeklődjek hozzáértőktől. De ha a fotóművész tetője beázik, gondolom, tetőfedőt hív megjavítani, nem egy kalapost vagy péket.

De a legnagyobb felelősség a közvélemény befolyásolásában mégis a közszereplőké. A fertőző betegségekhez, megelőzésükhöz, járványaik megoldásához még az orvosok közül sem ért mindenki. Ezek a fertőzőszakorvosok (infektológusok), mégpedig azok, akik aktívan dolgoznak is ezen a területen, a gyakorló mikrobiológusok, a kutató mikrobiológusok, az immunológusok és a járványügyi szakemberek. Ők mind együtt! Külön-külön ők sem, de nem is mernék egyedül megmondani a „tutit”, mert az igazi szakértőben van alázat. Furcsa, hogy ki-tudja-milyen végzettségű közszereplők nyilatkoztatják ki saját vagy közösségük egyértelmű véleményét például a járványügyi intézkedésekről vagy az egyes oltóanyagokról. Magyarország legnevesebb szakemberei (köztük orvos, állatorvos, biológus), például Rusvai Miklós, Duda Ernő, Kemenesi Gábor, Tóth Sándor egy február 5-i élő konferencián, Falus András a minap a HVG-nek nyilatkozva nem mindenben értettek teljesen egyet egymással, de azt mind leszögezik, hogy

Ugyanakkor polgármesterek egy csoportja tiltakozik az egyik oltóanyag magyarországi alkalmazása ellen!

Szennyvízből jósolják a jövőt?!

Néhány hónapja naponta halljuk, mely települések szennyvizében emelkedik a koronavírus koncentrációja, és ez a fertőzések számának várható emelkedését jelzi. Mi áll emögött? A SARS-CoV-2 légúti megbetegedés okozójaként ismert, az influenzához hasonlóan általános tüneteket is okoz, amik között a hasmenés is szerepel, valamint a fertőződésnek sem kizárólagos útja a vírust hordozó aeroszol belégzése, ezért is kell(ett) kesztyűt viselnünk a boltban vagy fertőtleníteni a kezünket. Már a betegség tüneteinek megjelenése előtt megkezdődik a kórokozók ürítése (ezzel együtt mások megfertőzése). Ezért a csatornába korábban kerül a vírus, mint hogy beteggé válna az, aki ürítette. Ha a mennyisége nő, azt követi a betegek száma is. Az elmúlt hetekben arról szóltak a hírek, hogy a szennyvízben mért koncentráció stagnál, de a napi esetszám emelkedni kezdett. Ez komoly veszélyt jelzett. Az ismert R- (reprodukciós) érték azt mutatja, egy beteg átlagosan hány másik embert fertőz meg, és az eredeti vírusnál ez 2 körüli érték volt. Az új, fertőzőképesebb vírusmutációk esetében ez a szám magasabb, pl. a brit vírusnál 8, azaz négyszer több embert fog megfertőzni ugyanannyi beteg vagy ugyanannyi vírus! Ennek bekövetkeztét mutatta előre ennek a két értéknek az egymáshoz való viszonya.

Az oltási rend módosítása

A híradásokból tudjuk azt a (nem szakértői) véleményt, hogy az országban 2 millió EU által engedélyezett oltóanyag van, ezért nem kell erőltetni a kínai és orosz oltóanyagok felvételét. Ez az eddigi oltási rend szerint 1 millió ember vakcinálásához elegendő. A nyájimmunitáshoz kívánt szám minimum 7 millió ember. Ha a bizonyosan átesetteket ideszámoljuk, ettől akkor is messze vagyunk. Viszont biológiai rendszerek (amilyen az ember is) eltérően viselkednek ugyanolyan hatásokra. Nem minden fertőzésen átesettben, ahogy nem minden oltottban alakul ki kimutatható immunválasz. Az is tudható, hogy az oltottakban magasabb ellenanyagszint alakul ki, mint azokban, akik természetes úton esnek át a fertőzésen. Majd az immunológusok megmagyarázzák ezt a jelenséget, ha lesz elég idő elvégezni a  kísérleteket.

Megszűnik a tartalékolás, számítva arra, hogy az esedékesség idejére beérkezik a második oltáshoz kellő mennyiség, de a minimális védelemhez kellő átoltottságot így előre lehet hozni. Nem fog ez teljes védelmet nyújtani sem az egyén, sem a közösség számára. De ahhoz elegendő, hogy az egyénben (az oltottban) a második oltás után várhatóhoz képest 50–75%-os immunitást kialakítva megóvja őt attól, hogy ha megfertőződne, az súlyos lefolyású betegséggé fajuljon. (Az én esetemben a második oltás után 187 U/ml ellenanyagszintet mértek, 50%-os hatékonyság esetén 90 U/ml lenne. A pozitivitást jelző határérték 0,8). A közösséget pedig annyiból védi, hogy a fertőzések számát csökkenteni fogja, akik pedig oltottként betegednek meg, a többi fertőzés dinamikáját alapul véve kisebb számú és feltehetőleg kevésbé virulens kórokozót fognak kibocsátani, amivel kevesebb embert fertőzhetnek meg, ezzel (is) fékezve a járvány terjedését.

Milyen veszéllyel fenyeget ez a változás?

A teljes oltási séma szerinti beadást követően a messenger RNS technológiájú oltóanyagok az oltottak 94-95%-át óvják meg a fertőződéstől, az orosz vakcina 91%-os, a hasonló elven működő AstraZeneca-oltóanyag 63%-os népességszintű védelmet biztosít, az ezekkel ellentétben a vírus összes antigénjével szemben immunizáló kínai oltóanyag pedig 79%-osat, szemben az oltatlanok 0%-ával. Ha elhisszük az öt skóciai egyetem, valamint a Public Health Scotland (az NNK helyi megfelelője) február 22-én közzétett kutatási eredményét, akkor egy hónappal az első dózis beadása után még ismétlő oltás nélkül is az RNS-technológiájú oltás az oltottak 85%-ában, a vektoralapú (Oxford-vakcina) a 94%-ában alakított ki megfelelő védettséget, és ez 80 év fölöttiek között is 81% volt. 

Az eddigi protokoll szerint az első oltást követő 21. napon kellett beadni a második oltást, de látható, a védelem már jelentősrészt kialakul, talán nem olyan hosszú távú lesz.

Mi a reális veszély?

Még egyszer hangsúlyozva az elismert szakértők véleményét, az elérhető és hatásos vakcina elutasítása a legnagyobb hiba. 

A társadalom szintjén pedig minél lassabban érjük el azt az átoltottsági arányt és a védetteknek azt a számát, ami mellett a fertőzés már csak esetivé, elszigeteltté válva a közösség számára nem fog akkora veszélyt jelenteni, annál tovább maradnak érvényben a gyűlölt korlátozások. 

A szerző mikrobiológus, főiskolai tanár, a Semmelweis Egyetem ETK Epidemiológiai Tanszék ny. vezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Oltásra készíti elő egy nővér az orosz Szputnyik V koronavírus elleni vakcinát 2021. február 13-án.  Fotó: Balogh Zoltán / MTI)