Oltakozás? Az meg mi fán terem?

Hogy az oltakozik-kutatás ezekben a hetekben mennyire hot topic, azt a saját bőrömön tapasztaltam meg, amikor is az ebben a témában írt tanulmányom a maga újszerűnek, áttörést eredményezőnek gondolt megállapításaival mintegy a körmömre égett (győzök oltakozni). Amíg ugyanis a cikk publikálásának mikéntjén merengtem, Stöckert Gábor megtalálta a kulcsot az oltakozik szó történetéhez: megfelelő keresőkifejezésekkel gyakorlatilag az összes fontos és a tudományos közélet számára addig rejtve maradt adat megtalálható az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) adatbázisában.

Stöckert azonban, bár ugyanazokból a hozzávalókból főzött, nem egészen azokat a következtetéseket vonta le, mint én. Szerinte például, ahogy a címben olvashatjuk: „Semmi baj az oltakozni szóval” – nos, én speciel azt olvastam ki az adatokból, hogy azért van baj! Persze, ahogy a költő mondja: „Az annyi bajnak annyi baja van / Hogy annyi baj legyen.” 

(Nem lehet elégszer elmondani: az oltakozik onnantól, hogy 2020 végétől kezdve elterjedt a magyar nyelvi nyilvánosságban, legitim, használható, szótározandó szónak számít, függetlenül attól, hogy egyes nyelvhasználók – akár politikai indíttatásból – mit gondolnak róla.) Ugyanakkor valamit azoknak is lehet talán mondani, akiknek bántja a fülét. Talán mégsem bennük van a hiba…

Szótáríró-szerkesztőként sokszor megtapasztaltam, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen módon értelmezzük a szövegadatbázisban történő keresés eredményét. Stöckert cikke előtt pár nappal tette ki egy volt kollégám a Facebook-oldalára tablószerűen az ő ADT-s oltakozik-os találatait. Ebből a tablóból – ahogy Stöckert felsorolásából is – úgy tűnik, mintha egy egyenes, egységes életút rajzolódna ki előttünk, kisebb, pár évtizedes fehér foltokkal. Az Arcanum gigakorpuszának méretét, jellegét tekintetbe véve azonban kijelenthetjük: az ennyire szórványosan előforduló szavakkal valami biztosan nem stimmel. 

Ha a „Krisztusba, az új élet fájába oltakozni” (1892, Sárospataki Lapok) példára gondolunk, egyfelől valóban elmondhatjuk, hogy „no-no! már 129 éve is leírták az oltakozni szót!”, másfelől viszont valószínűleg azóta sem írta le senki ezt a bizonyos oltakozni-t, amellyel egyébként – szemben a védőoltásos oltakozni-val – nyelvtani problémák nincsenek: „fába oltakozni” annyit tesz, mint beoltani magunkat egy fába. A szó hasznosságát, alkalmazhatóságát tekintve viszont már lehetnek bajok: azt is épp elég nehéz elképzelni, hogy levágott kis ágak vagyunk, és magunkat oltjuk bele a fába, de a fa itt ráadásul Krisztus! Ez az oltakozik egy igazi hapax legomenon, egyszeri lelemény: valójában semmi köze ahhoz az oltakozik-hoz, amiről a vita folyik. (Ugyanilyen alkalmi szóalkotás a Határ Győző-féle oltakozik, amelyet több szövegében is használ: ott a „tüzet olt” jelentés párosul a -kozik standardnak mondható visszaható jelentésével: pl. a „sárkánylélek” oltja magát, amikor oltakozik.)

Egy ekkora szövegkorpusznál, amekkora az ADT-é, nem lehet az adatbázis hiányosságaira fogni az adathiányt: ha az Új Idők (1929), a Félegyházi Hírlap (1938) és a szintén kiskunfélegyházi Csonkamagyarország (1941) lapokban azért szerepel a védőoltásos oltakozik, mert egy bevett, elterjedt kifejezés volt, akkor nyoma kellene legyen abban a korabeli hírlap- és folyóiratszöveg-óceánban, amely az ADT-n elérhető. A valóság az, hogy ezek elszigetelt esetek: nem lehet dönteni, hogy csak alkalmi szóalkotásról, esetleg tévesztésről vagy egyéni (széles körben nem elterjedt) szóhasználatról van-e szó. (Az, hogy a ’90-es években még ráadásul egy Amerikai Népszava-beli szórványadatunk is van, közvetetten ugyanezt bizonyítja: ahhoz ugyanis, hogy az amerikai magyarok nyelvébe ténylegesen átkerüljön ez a szó, az kellett volna, hogy a magyar nyelvhasználatban, a magyar írásbeliségben elégszer előforduljon – ez viszont, mint láttuk, nem történt meg.)

Hogy ettől a néhány, szórványos 20. századi adattól teljesen független a szó új, 21. századi, valódi élete, abban – a korpuszadatok időbeli eloszlása alapján – biztosak lehetünk. Stöckert fölfejti a Fejér megyei szálat (ti. a 2000-es években, eleinte ritkábban, majd később egyre sűrűbben kizárólag a Fejér Megyei Hírlapban találkozhatunk az oltakozik-kal) – rámutatva arra, hogy van kapcsolat ezen adatok és az oltakozik 2020-as, Müller Cecília egykori Fejér megyei tiszti főorvosnak köszönhető elterjedése között. Mégis kicsit mintha el lenne bagatellizálva ez a dolog. 

Esetleg más megyékben is használták volna az orvosok ezt a szót az interjúikban, csak ott a túlbuzgó újságírók kicenzúrázták? Kevéssé valószínű. 2009-ben aztán a H1N1-járvány miatt már máshol is felbukkan a szó: 6-7 évvel 21. századi megjelenése után megindul az országos ismertség felé, a közbeszédbe azonban nem igazán kerül bele a 2010-es években. Éppen ezért, amikor Müller Cecília a nyunyóka-atombomba után ezt a nyelvi tömegpusztító (vagy csoda-, ízlés szerint) fegyverét is beveti, az sokakat teljesen váratlanul ér.

*

Az oltakozik nyelvészeti elemzése mindig arról szól: miért tűnik problémásnak, irritálónak, rosszul formáltnak ez a szó – avagy hogyan igazolható szabályos, „helyes” volta. Mindenki analógiákat keres: olyan sok -kozik/-kezik/-közik képzős szavunk van, egy kicsit mindegyik hasonlít az oltakozik-hoz, mégis mi itt a gond? Stöckert a cikkében egészen komoly neveket vonultat föl (Balázs Géza, Minya Károly, Horváth László, Lengyel Klára), akik megvizsgáltak megannyi ilyen képzőjű igét, és találtak hasonlóságokat, de megint mintha a lényeg nem lenne kimondva: 

(vagyis aligha lesz az oltakozik-nak több társa a jövőben). 

Az oltakozik jelentése ’ beoltatja magát’. Ebben én nem látok semmiféle kölcsönösséget, tehát a kölcsönös igéket, az „álvisszaható”-kat, amelyeket Balázs Géza említ, ki is zárhatjuk szerintem: ölelkezik, szeretkezik és társai. A várakozik, költekezik típusról is teljesen fölösleges beszélni: ezekben a cselekvés folyamata van mintegy elnyújtva, fokozva (költekezik = ’nagy összegeket, sokat költ’, várakozik = ’hosszabb ideig vár’), az oltakozik viszont nem ’hosszan, többször olt’. A bontakozik, csatlakozik, kínálkozik, merítkezik, ígérkezik, ütközik, törülközik stb. igékben hasonló passzivitást vélhetünk fölfedezni, mint az oltakozikban, de ezek visszaható igék: ’bontja magát’, ’csatolja magát’ stb. Ilyen a töltekezik is, amely eredetileg ’táplálkozik’, azaz ’tölti magát’ jelentésű, és átvitt értelemben töltekezve is tkp. magunkat töltjük élményekkel. Szintén ilyen a Mészáros László által említett, nem túl széles körben használt gyógyítkozik: „A beteg kutya koplalás és nyugalom által gyógyítkozik.” Még ha szanatóriumban gyógyítkozunk, akkor sem azon van a hangsúly, hogy valaki más gyógyít minket, hanem mi gyógyítjuk magunkat. (Ezért nem mondtak olyat, hogy „orvoshoz megyek gyógyítkozni”.) Az védőoltásos oltakozik márpedig nem visszaható ige, ugyanis nem ’oltja magát’ a jelentése. 

A nyiratkozik, méretkezik becsapós. Itt is, mint az oltakozik-nál, más nyírja, más méri azt, akivel ez történik. Csakhogy az alapige nem nyír és mér, hanem nyírat és méret, vagyis ezek is visszaható igék: nyiratkozik = ’nyíratja magát’. Történetileg nézve szerintem idetartozik a temetkezik is, hiszen létrejötte (első adata 1508-as) előtt élt a ’temet’ jelentésű tem ige (a tömtől nyilván nem teljesen függetlenül), amelyből a temet műveltető képzővel jöhetett létre. Így a temetkezik – eredete szerint – éppolyan visszaható ige lehet (’„tem”-eti, vagyis temet-teti magát’), mint a nyiratkozik.

*

Úgy tűnik, csak egy valódi analógia marad: a bérmálkozik, amelynek a logikája valóban egyezik az oltakozik-éval: akit bérmálnak/oltanak, az bérmálva/oltva van, bérmálódik/oltódik, bérmáltatik/oltatik. (Minimális az esély, hogy a bérmálkozik esetleg a bérmál tárgyatlan ’bérmálkozik’ jelentésére épülne: „gyóntam, áldoztam, sőt bérmáltam is”, ahogy a Kurcz Ádám exkollégám által figyelmembe ajánlott konfirmálkozik mögött is megbújik egy tárgyatlan konfirmál, de ehhez túl réginek tűnik a bérmálkozik első – az adatbázisokban 250 évig egyedülálló – adata 1583-ból.) Ha viszont a -kozik/-kezik/-közik d-s párját, a közel ugyanolyan funkciókkal bíró -kodik/-kedik/-ködik-et is játékba hozzuk, ott is találunk egy fekete bárányt, ami nincs is olyan messze ettől a bérmálkozik–konfirmálkozik vonaltól: mégpedig a keresztelkedik-et, amely passzív jelentésével (’őt keresztelik’) szintén kilóg a többi, ilyen képzővel alkotott ige közül.

Mindenesetre az eddigiek alapján ezek a szavak nyelvtani értelemben vett rendellenességükkel kis, elkülönülő, egységes csoportot alkotnak. 

Van egy másik, oltással kapcsolatos kifejezés, amelynél hasonló kapcsolódási pontot lehet fölfedezni a vallási nyelvvel, ez pedig a szintén neologizmusnak, újításnak számító felveszi az oltást. A felvesz igének egyik szótári jelentése sem olyan, amelybe az oltással kapcsolatos történés beilleszthető volna. Van viszont egy ilyen jelentése: ’ magához vesz, részesül benne.’ A szövegkorpuszokból látszik, hogy a felveszi az oltást kifejezés a Vajdaságból jön: első megjelenésétől, 1960-tól az 1980-as évek végéig csak a vajdasági Magyar Szó napilapból vannak rá adatok, és csak 1990 után terjed el a határokon belül (bár sokak számára még ma is idegen). Valószínűleg szerbhorvát nyelvi hatásra, tükörfordításként alakult ki: primiti vakcinu = ’oltást kap’; a primiti egyik jelentése pedig  ’felveszi’ a kereszténységet.

*

Azzal, hogy az oltást kap, beoltatja magát, oltva van, olt-ja megkap egy nyelvi elemet (-kozik) a bérmálkozik, konfirmálkozik, keresztelkedik (és ha levesszük a történeti szemüvegünket: töltekezik, temetkezik) igéktől,

Nem állítom, hogy ez tudatosan történt a szóalkotásnál 2003 környékén Fejér megyében a kórházi folyósokon (bár azért megemlítendő, hogy Müller Cecília vallásgyakorló ember), mint ahogy nyilván a nyelvhasználóban sem sejlik föl mindez a tudatosság szintjén, amikor szembejön vele az oltakozik. Mégis, az összefüggések ilyen irányba mutatnak, és nem elképzelhetetlen, hogy a grammatikai rendellenessége mellett ez a szokatlan képzettársítás teszi az oltakozik-ot sokak számára nehezen befogadhatóvá.

A szerző a Nyelvtudományi Kutatóközpont Lexikológiai Intézetének munkatársa.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép: Müller Cecília beszél az operatív törzs online sajtótájékoztatóján 2020. június 17-én. Fotó:  Balogh Zoltán / MTI)