Öt próbatétel, amibe belebukhat az ellenzéki összefogás

Az előválasztás véget ért, 106 egyéni és egy kormányfőjelölt mosolya maradt őszinte. Az érzések azonban még a győztesekben is vegyesek, hiszen az előválasztás egyszerre volt thriller, filmvígjáték és romantikus szappanopera, másrészt az egész felhajtásnak kizárólag akkor lesz értelme, ha végül sikerül legyőzniük Orbán Viktort. Ha veszítenek, az nem csupán az összefogás szétesését, de több párt összeomlását is eredményezheti. De ne szaladjunk ennyire előre! Jelenleg ott tartunk, hogy még a vereségért is meg kell dolgozni. Hiszen a soron következő feladat egyáltalán eljutni a választásokig. Szinte mindenki arról beszélt az elmúlt napokban, itt az idő rendezni a sorokat, tartani a közös pályát és a NER-váltó feladatra koncentrálni. Ezt a nyilatkozatszimfóniát nem a véletlen szülte, hanem az a józan felismerés, hogy a következő hat hónapban van néhány olyan narancshéj, amin az ellenzék elcsúszhat. Nézzük meg az öt legveszélyesebbet!

1. Konfliktusok, sérelmek, bosszúvágy

A kormánypárti propaganda a kezdetektől igyekezett diszkreditálni az előválasztást, mondván, az egész egy előre eltervezett bohózat, amelyből végül egyetlen dolog születhet: minden a Feri tervei szerint alakul. Nos, nem így lett. És itt most nem csupán arról van szó, hogy MZP nem Gyurcsány embere, hanem arról, hogy az előválasztás egyáltalán nem a tervek szerint zajlott. Olyan döbbenetes fordulatokat élhettünk át, amikből még Kálomista Gábor sem tudna filmet készíteni. Nem volt benne a pakliban sem a Jobbik–DK-paktum, sem Jakab Péter kiesése, sem Karácsony visszalépése, sem Márki-Zay tarolása. A nagy izgalmakhoz azonban komoly konfliktusok társultak. 

Az ellenzéken belül jelenleg négyféle ember van: aki megbukott, aki megsebesült, aki sebeket okozott, és aki igyekezett lapulni a fűben, amíg a vihar tombolt. Az ellenzék előtt álló időszak egyik legnagyobb kihívása ezért, hogy lehet-e, és ha igen, hogyan lehet kezelni az egymáson ejtett sérüléseket. Valahol ez a közös kormányfőjelölt feladata lenne, de a jelenlegi helyzetben tőle nehezen várható el (szinte minden pártelnök haragszik rá), másrészt eddig MZP-t is inkább csonttörőként és nem gézkötőként ismertük meg. 

Minél többet fedez fel, annál nehezebb lesz egyben tartani a csapatokat. Az összefogás ráadásul sohasem volt egy monolit tömb, az előválasztás személyes konfliktusai miatt pedig mostanra inkább egy sérelmek, sértődések és bosszúvágyak szabdalta lyukacsos sajtra emlékeztet. A meleg szituációkban könnyen megolvad és szétfolyik. 

2. Közös vagy ködös vízió?

A 2022-es választás a NER-ről fog szólni. Ez azt jelenti, hogy nem a jövőképek csatája várható, hanem annak eldöntése, ki akarja a mostani rendszert, és ki nem. Még pontosabban: melyiket utálja, illetve melyiktől fél jobban? A politika általában 70%-ban érzelmekről és 30%-ban érvekről szól. Nálunk ez sohasem volt így, most még kevésbé lesz. 99% (mintha Karácsony megérzett volna valamit) érzelem és 1% értelem – körülbelül ez várható. Ettől függetlenül az ellenzéknek valamiféle közös programot le kell tennie az asztalra. A hat párt szült is egyet még az előválasztás előtt, de mivel csak a szokásos, évek óta ismételgetett paneleket fésülték össze, annyira unalmas lett, hogy valószínűleg már ők is elfelejtették. De nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy Márki-Zay Péter is összerakott egy sajátot, amely nagyrészt ugyan kompatibilis az összefogáséval, de van jó néhány zavaró pontja. Akkor most Karácsony Gergely is kampányolni fog az egykulcsos adó mellett? Jakab Péter elteszi a fiókba a nagy áfacsökkentési terveket? Dobrev Klára – mint esetleges külügyminiszter-jelölt – majd elkíséri főnökét egy erdélyi körútra, ahol megnyugtatják a székelyeket, hogy továbbra is szavazhatnak? 

3. 106 feddhetetlen hosszútávú akadályfutó?

Az előválasztás reflektorfénye elsősorban a miniszterelnök-aspiránsokra vetült, de a jövő szempontjából ugyanilyen jelentősége van a 106 egyéni képviselőjelöltnek is. Sőt a választás végkimenetele igazából rajtuk múlik, hiszen 2010 óta a Fidesz kétharmada arra épült, hogy elvitte az egyéni választókerületek jelentős többségét. A Fidesz nyilván most is nagy erőkkel készül arra, hogy ezen a döntő fronton leszedje az ellenfél embereit. 

Egyelőre nem tudni pontosan, mi a protokoll, ha egy megválasztott jelöltről olyan információk derülnek ki, hogy a pártok kénytelenek visszahívni, vagy ő maga lép vissza. Új előválasztást tartanak? Automatikusan a második lép elő? A hat párt megegyezik? Esetleg a saját emberekre vágyó Márki-Zay kijelöl? Vagy valami más? Nem tudni, de biztosan komoly zavart okozna egy ilyen szituáció, különösen akkor, ha annyira közel van a választáshoz, hogy nehéz alkalmas emberrel pótolni az illetőt. 106 feddhetetlen hosszútávú akadályfutóra volna szükség. Bármelyikük bukik, mindenkinek fájni fog. Abban biztosak lehetünk, a kormánypárt tisztában van ennek a jelentőségével, mint ahogy az sem zárható ki, hogy bizonyos helyeken a most megválasztott ellenzéki jelölteket éppen az általuk legyőzöttek készülnek megbuktatni. A 2022-es eredmény tekintetében pedig minden körzet kettőt ér, mert aki megnyeri, eggyel növeli a saját, eggyel pedig csökkenti az ellenfele mandátumszámát.  

4. A kés, amelyet MZP hátába szánnak

Az előválasztás egyik legizgalmasabb eseménye a 2010 előtti világhoz való viszony kiélesedése volt. Tudtuk, hogy ott van a levegőben, de nem sejtettük, hogy ez lesz a legnagyobb töréspont. Talán nem is volt törvényszerű, hogy így alakuljon. Az ellenzéki szavazók többsége ugyanis már 2018 után beárazta, hogy a NER leváltásához össze kell fogni Gyurcsány Ferenccel, így a 2006-os események békáját le kell nyelni. Akinek ez nem tetszett, nem vett részt az összefogásban, aki viszont maradt, Orbán elzavarásának reményétől hajtva aláírta az apró betűs részt. De ha így van, miért került elő mégis ez a kényes téma, és hogyan vált központi kérdéssé? A válasz meglepő: a DK túlerősödése miatt. Mivel az egyéni körzetekben taroltak, Dobrev pedig simán nyerte az első fordulót, a többiek számára nem hagytak más lehetőséget, mint hogy becélozzák Gyurcsányék leggyengébb pontját, kaotikus kormányzásuk emlékét. Emellett pedig a DK-frász olyan, kormányváltást akaró szavazókat is bevonzott az előválasztásba, akik eredetileg nem feltétlenül tervezték a részvételüket. A döntőben MZP lényegében – az egyébként nem alaptalan – Gyurcsány-fóbiára építette a stratégiáját. Ami azonban az előválasztásban sikeres kampányelem volt, az országos választási küzdelemben már súlyos problémává nőhet. A DK-elnök baljós és fenyegető megnyilatkozása – „előbb többség, majd utána választunk kormányfőt” – arra utalt, a volt kormányfő elkezdte fenni a kést, amit majd Márki-Zay hátában szeretne kipróbálni. Ha MZP kemény magja most azt várja választottjától, hogy háttérbe tudja tolni a volt miniszterelnököt és pártját, nyilván súlyos tévedésben van.

A Fidesz által felfestett Gyurcsány-show lemászott a falról, és ez egyáltalán nem bohózat. Feri nem akarja még egyszer elk*rni, és ezt a meccset még jövő áprilisig le szeretné játszani. Ha eldurvul, az egész ellenzéki összefogást magával ránthatja a mélybe. 

5. A politika drogja

Az áprilisig tartó időszak talán legnagyobb tehertétele minden bizonnyal a listaállítás lesz. Jó esetben kb. 50 befutó hellyel számolhat az ellenzék, rosszabb esetben nyilván kevesebbel. Saját tapasztalatom, hogy ilyenkor mindig felbolydul egy párt, itt viszont 6+1 párt fog megőrülni. A listaállítás talán azért teszi ennyire instabillá a közösségeket, mert mindenki kap egy számot és azzal együtt egy viszonyítási alapot, az adott csapatban ő mennyit ér. Amikor ezt valaki végigolvassa, mindig talál maga előtt és mögött is olyanokat, akiket másképp rangsorolt volna. Ezért nincs igazságos lista. Ennyi szereplővel,

Annyi lesz a sértődés, mint égen a csillag. Sokan akkor fognak ráébredni, hogy amiért évek óta küzdöttek, amivel annyian hitegették őket, amit annyira szerettek volna – hogy ismét négy évig biztos egzisztenciájuk legyen, és tisztelegjenek nekik az őrök az Országgyűlésben –, itt és most elúszott. A reményét veszített politikus sértettsége pedig komoly turbulenciákat okozhat, ha pedig nagyon sok van belőlük, márpedig sok lesz, nagy vihar kerekedhet. Két lehetőség van: vagy előrehozzák a pártok a listaállítást, hogy minél hamarabb túl legyenek rajta, de ezzel számos ember veszítheti el a lelkesedését, vagy válhat ellenséggé, vagy a másik lehetőség, hogy a lehető legkésőbbre tolják, ezáltal egyben tartják csapataikat, viszont így meg éppen a hajrában pattanhatnak el az idegek. És akkor ne felejtsük el azt sem, hogy MZP saját frakciót akar, ergo saját listás pozíciókat. Minden egyes hely esetén, amit a pártok átengednek neki, valakinek a hatpárti összefogásból összetörik a parlamenti álmait. A listahely tehát a politika drogja, a gyengébbek teljesen megkattannak tőle, az erősek meg elszállnak. Ha pedig egy szűk helyen 6+1 dealer teríti az árut, ott a szomszéd banda mindig dörzsöli a tenyerét.   

A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője, a Jobbik korábbi elnöke.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép: Fekete-Győr András, Karácsony Gergely, Dobrev Klára, Jakab Péter és Márki-Zay Péter 2021. október 23-án az Egységben a szabad Magyarországért! rendezvényén. Fotó: Papajcsik Péter / Index)