Csökken a fiatalok kivándorlási kedve, boldogulnak itthon is

Az elöregedő Európának létkérdés a demográfiai folyamatok alakulása. A kihívás mértékét mutatja, hogy míg Európában a medián életkor – vagyis az az életkor, amelynél a lakosság egyik fele idősebb, másik fele fiatalabb – 42 év, addig Afrikában csupán 18 év. Az egyik legfajsúlyosabb törésvonal az európai politikán belül a népességfogyás lehetséges kezelése, amelynek orvoslásában két eltérő stratégia azonosítható: a bevándorlás ösztönzése, illetve a születésszám növelése. A természetes fogyás megállítása azonban nem pusztán társadalmi, hanem gazdasági és biztonságpolitikai kérdésként is értelmezhető. Ebben a kontextusban az ifjúság helyzete több szempontból is kulcsfontosságú, hiszen az, amit gondolnak, terveznek, jelentősen befolyásolja majd a nemzetek demográfiai helyzetét is. A gyermekvállalás ügye mellett a nemzetközi vándorlás szintén hatással van a népesség természetes fogyására.

Nemzetközi népvándorlás

A nemzetközi migráció az elmúlt évtizedben a politika fontos témájává vált, s a fiatalok (el)vándorlása erősen átpolitizálódott, valamint ma már nem egyértelmű a fiatalok nemzetközi mobilitásának hatása sem. Egyrészről a tömeges elvándorlás (főként a magasan képzett munkaerő esetében) jelentős gazdasági károkat okozhat, másrészről viszont a külföldi tapasztalattal rendelkező tehetséges és kreatív munkaerőt jelentő emberek képesek elősegíteni az innovációt, biztosíthatják a gazdasági növekedéshez szükséges know-how-t és kreativitást.

A tömeges felsőoktatás következménye, hogy a fiatalok egyre hosszabb időt töltenek tanulással, s a munkahelyváltások és pályamódosítások is egyre jellemzőbbé válnak körükben. Tehát az elmúlt évtizedekben a fiatalok életútja is megváltozott, amelynek következtében a nemzetközi mobilitás kérdése is más színezetet kap, s a kérdés már nem az, hogy külföldre mennek-e a fiatalok, sokkal inkább az, hogy vajon visszatérnek-e. A külföldi tapasztalatszerzés, nyelvtanulás, más kultúrák megismerése a munkaerőpiacon jelentős előnyt biztosíthat számukra. A határokon átlépő mobilitást az Európai Unió bővülése és a munkavállalók szabad mozgása, mint uniós alapelv is ösztönözte, s ma már korántsem ritka jelenség, ha valaki életének bizonyos szakaszait külföldön tölti.

Csökken a kivándorló magyar állampolgárok száma

A népvándorlás mérését számos tényező nehezíti – például a mérések során tapasztalható módszertani dilemmák –, ugyanakkor a népvándorlással kapcsolatos tendenciák azt mutatják, hogy 2020-ban is folytatódott a kivándorló magyar állampolgárok számának csökkenése.

A hazai adminisztratív nyilvántartások (KSH) adatai szerint 2010-től a legalább egy évet külföldön eltöltő magyar állampolgárok száma exponenciálisan nőtt egészen 2015-ig (2010-ben 7 ezer fő, 2015-ben mintegy 33 ezer fő). A kivándorlási hullámok intenzitását részben a nyugat-európai országok munkaerőpiaci nyitása, részben olyan tényezők alakították, mint például a világgazdasági válság. Az EU-hoz újonnan csatlakozó tagországok – köztük Magyarország – munkavállalói előtt a régi tagországok sorra feloldották a munkaerőpiaci korlátozásaikat, Németország és Ausztria például 2011-ben. Az évtized elejétől tapasztalható növekvő elvándorlási trendben azonban 2016-ban fordulat következett be, ugyanis ekkor már csak körülbelül 29 ezer fő döntött a külföldre költözés mellett. Számuk 2020-ig folyamatosan csökkent, s az utolsó adatok szerint a tavalyi évben már csak körülbelül 19 ezer fő hagyta el Magyarországot legalább egy évre.

2010 óta egyre jellemzőbbé vált a korábban elvándoroltak visszatérése is. Amíg 2010-ben 1500 Magyarországon született személy tért vissza hazánkba, 2018-tól már minden évben több mint 23 ezer fő dönt a hazatérés mellett. Szintén kedvező jelenség, hogy az elmúlt két évben több Magyarországon született állampolgár tért vissza, mint ahány elhagyta az országot (2019-ben több mint 1200 fővel, 2020-ban pedig majd 4000 fővel többen tértek haza, mint ahányan kivándoroltak). A tükörstatisztikák szerint is csökkenő tendencia figyelhető meg az elvándorlás tekintetében 2016 után, még akkor is, ha a hazai adatforrások eredményei jelentősen elmaradnak a tükörstatisztikák adataitól.

Csökken a kivándorlási szándék a fiatalok körében

Külföldre inkább a fiatal korosztály vándorol, a KSH 2020. évi adataiból ugyanis kiderül, hogy a kivándorló magyarok négytizede (42 százalék) nem érte el a 30 éves életkort, mintegy héttizedük (68 százalék) pedig még 40 év alatti. A visszavándorlók többsége is fiatal, hiszen a hazatérők hattizede (61 százaléka) 40 évesnél fiatalabb, illetve háromtizede (28 százaléka) 30 év alatti.

A 2020 őszén készült nagymintás ifjúságkutatás során 8000, 15–29 éves magyarországi fiatalt kérdeztek meg az élet számos területéről, köztük a migrációs terveikről is. Az adatok alapján a fiatalok elvándorlási hajlandóságát tekintve a tényleges kivándorlást jelző adatokhoz hasonlóan csökkenő tendenciát figyelhetünk meg. A rövidtávú emigrációs tervekkel rendelkezők aránya nem változott a négy évvel ezelőtti adatokhoz képest, ugyanakkor a hosszútávú, pár éves munkavállalást tervezők aránya 6 százalékkal, a külföldön letelepedést tervezők aránya pedig 4 százalékkal csökkent.

A kutatás során rákérdeztek a fiatalok elvándorlási szándéka mögötti motivációkra is, amelynek köszönhetően pontosabb képet kaphatunk a kint tartózkodás céljáról és várható idejéről is, valamint az ezredforduló óta négyévente lebonyolított nagymintás ifjúságkutatások eredményeiből következtethetünk a fiatalok mobilitási hajlandóságának, attitűdjeinek, valamint a migráció mögött meghúzódó motivációknak a változására is. Az adatok szerint a rövidtávú külföldi tanulási, munkavállalási tervekben nem látunk elmozdulást a 2016-os vizsgálathoz képest. Rövidtávú külföldi tanulást a megkérdezettek körülbelül egytizede (8 százalék) tervez, míg rövidtávú – pár hetes vagy hónapos, valamint ingázással érintett – munkavállalásban a 15–29 évesek kevesebb, mint ötöde (18 százalék) gondolkodik. A hosszútávú külföldi munkavállalásra vonatkozó tervek esetében azonban már csökkenés tapasztalható.

A migrációs tervek azonban nem feltétlenül jelentenek tényleges elvándorlást, hiszen vannak, akik már meghozták a döntést, de vannak olyanok is, akik még csak „álmodoznak” egy ilyen lehetőségről. Ehhez fontos támpont lehet a migrációs szándék erőssége. A nagymintás ifjúságkutatás vonatkozó adatai szerint a kivándorlást tervezők kétharmada (66 százalék) még csak fontolgatja a külföldre költözés lehetőségét. Emellett a megkérdezett fiatalok egyötöde (21 százalék) állította, hogy már komolyan foglalkozik a gondolattal, és csupán egytizedük nyilatkozott úgy, hogy már meghozta a döntést, vagy már tett is lépéseket az ügy érdekében.

A fiatalok migrációs attitűdjét befolyásolja a politikai világlátásuk is, a kutatási eredmények azt mutatják, hogy az ellenzékkel szimpatizáló fiatalok jövőterveiben valamelyest nagyobb hangsúlyt kap az elvándorlás kérdése, mint a kormánypárttal szimpatizálók körében. Utóbbi fiatalok 6 százaléka gondolkodik külföldi tanulásban, 14 százalék pedig rövidtávú külföldi munkavállalásban. Az ellenzékkel szimpatizáló fiatalok esetében ezek az arányok magasabbak (9 és 19 százalék). A hosszútávú kivándorlás kérdése is inkább az ellenzékkel szimpatizáló fiatalok gondolkodásában mutatkozik meg, ugyanis míg a kormánypárti fiatalok 16 százaléka tervez néhány éves külföldi munkavállalást, s 7 százalékuk külföldi letelepedést, addig az ellenzékkel szimpatizáló fiatalok egyötöde (21 százalék) menne pár évre külföldre dolgozni, s 13 százalékuk pedig le is telepedne. A legmagasabb arányok minden esetben a bizonytalan politikai preferenciával rendelkezők körében jelennek meg.

Többen látják az itthoni boldogulás esélyét

A kutatásban emellett kitértek a vándorlási szándékot befolyásoló vonzó és taszító tényezők (push-and-pull factors) vizsgálatára is. Habár a migráció okai minden esetben összetettek, azonban a kutatás eredményei szerint a fiatalok elvándorlási tervei alapvetően a gazdasági előnyökön alapulnak. A kivándorlást tervező fiatalok négytizede (44 százaléka) ugyanis elsősorban anyagi, megélhetési okból hagyná el Magyarországot. Ebben jelentős csökkenést is megfigyelhetünk a korábbi vizsgálatok eredményeihez képest, ugyanis 2012-ben még a megkérdezettek 66 százaléka, 2016-ban pedig 69 százaléka jelölte meg a jobb megélhetést, mint amiért hajlandó lenne elhagyni az országot. A második leggyakoribb okként az itthoni lehetőségek hiányát (26 százalék) jelölték meg a fiatalok, s családi okkal 24 százalékuk magyarázta a külföldre költözés szándékát. A kérdőívben a tizenhárom lehetséges ok közül az itthoni politikai helyzet csupán a kilencedik helyen szerepel, ezt a kivándorlást tervező fiatalok egytizede jelölte meg olyan okként, amely inkább az ország elhagyására ösztönzi.

A motivációk tekintetében túl nagy különbség a fiatalok pártpreferenciái alapján nem mutatkozik, hiszen az első három leggyakoribb ok mind a kormánypárti, mind az ellenzékkel szimpatizáló fiatalok motivációi mögött a jobb megélhetés kérdése (38–44 százalék), a családi okok (26–33 százalék), valamint az itthoni lehetőségek hiánya (25–25 százalék).

A maradásra ösztönző tényezők közül a családhoz való ragaszkodás (31 százalék), az itthoni helyzettel való elégedettség érzése (itthon is boldogul: 26 százalék, nem akarja feladni itthoni életét, karrierjét: 20 százalék), valamint a félelem (fél az idegen környezettől: 18 százalék, fél a sikertelenségtől: 15 százalék,) játszik erős szerepet abban, hogy a fiatalok inkább az itthon maradás mellett döntenek. Az itthon maradásra ösztönző tényezők esetében nincs statisztikai értelemben különbség a kormánypárti és az ellenzékkel szimpatizáló fiatalok között.

Az elvándorlási szándékok elemzése inkább arra segít választ találni, hogy mennyiben kap hangsúlyos szerepet a fiatalok jövőterveiben az ország elhagyásának kérdése. Az adatok azt mutatják, hogy az országos szintű népvándorlási trenddel összhangban a magyar fiatalok kivándorlási szándékai is gyengülnek. Habár a migrációs trendek alakulását az olyan külső körülmények, mint például a koronavírus-járvány és a Brexit is befolyásolják, a fiatalok mobilitását támogató motivációk továbbra is anyagi jellegűek. A csökkenő elvándorlási szándék az itthoni boldogulás esélyének növekedésével jár együtt, a négy évvel korábbi adatokhoz képest többen érzik, hogy itthon is boldogulnak (2016: 21 százalék; 2020: 26 százalék), ellenzéki és a kormánnyal szimpatizálók egyaránt.

A szerző az MCC Szociológiai Műhely kutatója.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Balogh Zoltán / MTI)