A Demokratikus Koalíció esete Márki-Zay Péterrel

Idén ősszel lezajlott az ellenzéki pártok előválasztása, mely sokak meglepetésére váratlan eredményt hozott. A miniszterelnöki jelölés lehetőségét egy sokak által teljesen esélytelennek tartott személy, a pártháttér nélküli hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter nyerte meg, aki ezáltal meghatározó tényezővé vált. Győzelmével az ellenzéki oldalon, a korábban azt egyértelműen meghatározó Demokratikus Koalíció (Gyurcsány Ferenc) mellett egy új szereplő jelent meg.

Vizsgáljuk meg ezt a két szereplőt, és egymáshoz való viszonyukat.

 Ez a beszéde egy teljesen új, a két szekértábor eddigi politizálását felülíró, újszerű politizálás képét vetítette elénk. A rá voksolók közül sokan jó értelembe vett „amatőr” politikusnak tartják, aki őszinte, tiszta, becsületes, aki megújulást hoz a magyar politikába. Elsősorban – ellentétben a Fidesszel – az értelmiségnek politizál, tudva azt, hogy egy meggyőzött értelmiségi jó „üzenetvivő” közeg. A megválasztás napján tett szavai a Fideszben csalódott szavazóknak új reményt adtak, viszont az elkötelezett ellenzéki szavazók jó részét megdöbbentették. De összesítve ez az ellenzék győzelmi esélyét növelte, hiszen az elkötelezett ellenzéki szavazók, úgyis a pártjukra szavaznak. Az viszont egyértelmű, hogy MZP ekkor állt az ellenzéki pártok körében népszerűsége csúcsán, a győzelem lendületével mindent el tudott volna fogadtatni velük. Itt elsősorban a hat szereplős ellenzéki összefogás kibővítését hét fősre (saját frakciót alakíthat a Mindenki Magyarországa Mozgalom), a listás helyek felosztása a hét szereplő között, egységes kampánystáb létrehozása MZP által delegált személy vezetésével, hozzájárulások a közös kampányköltséghez (például az egyéni körzetben induló jelöltek arányában).
Az ellenzéki miniszterelnök választás két fordulója között, a 3. helyen végzett MZP kiváló taktikusnak bizonyult. Sikerült visszaléptetnie a 2. helyen végzett Karácsony Gergelyt, különböző kommunikációs lépésekkel. Ezt úgy sikerült elérnie, hogy Karácsony biztosra vette az előválasztási győzelmét, és nem kívánt visszalépni „akkor lépek vissza, ha elüt a villamos”. Sőt MZP még azt is elérte, hogy Karácsony legyen a fő támogatója.

Az előválasztás után MZP nem tudta megerősíteni saját pozícióját az ellenzéken belül. Ha profi módra politizált volna, akkor is kopott volna a belső népszerűsége a Nagy Nap óta. Viszont több olyan nyilatkozata volt, ami mind taktikai, mind stratégiai szempontból hátrányosak a jelenlegi ellenzék számára. A teljesség igénye nélkül: bírálja a rezsicsökkentést, lebecsüli a migráció jelentőségét, feleslegesnek tartja a minimálbért, stb. E mellett vannak, a jelenlegi kormánypártok szavazóit lenéző, negatív (vagy félreértelmezhető) nyilatkozatai is: sötétben tartott, trágyával etetett gombák, a buta, kormánypártokra szavazók felvilágosítása, stb. S a Nagy Napon tett kijelentései is egyre jobban okafogyottá váltak, az ellenzék nem tisztult meg, nem lett leváltva.

Igaz itt nem egy Karácsony, hanem Gyurcsány Ferenc volt az ellenfele. S micsoda különbség. Nem tudta elérni a fajsúlyos kérdések megtárgyalását, a szükséges döntések meghozatalát. Elfogadta, hogy először a programot tárgyalják végig, amit a választók közül szinte senki nem olvas el (csak az üzenetek számítanak). Elfogadta, hogy a program elfogadása után majd a kampánystratégiát tárgyalják meg. Ennek a két feladatnak az elvégzése bármeddig elhúzható. Mivel a fajsúlyos kérdésekben a döntések elmaradtak, ezért nem is tudta saját pozícióját megerősíteni az ellenzéken belül. Amikor ezekre a döntésekre sor kerül, akkor már egy sokkal gyengébb MZP fog az összesen 105 egyéni jelölttel rendelkező pártokkal tárgyalni. Az fog történni, amit a hat párt (vagy Gyurcsány Ferenc) akar. S el fogja fogadni, mert nem lesz más választása, nem lesznek mögötte jelöltek, nem lesz mögötte erő.

Gyurcsány Ferenc

Senki előtt nem lehet kérdés, hogy ő az ellenzék (egyik) meghatározó figurája. Kiváló taktikus, igazi vezető, jó kommunikátor. Lát a pályán. 2009-ben nagyot bukott, de mára a legnagyobb ellenzéki párt vezetője (aki 2018-ban éppen csak eléri az 5%-ot – 5,41%). Viszont az elmúlt három és fél év minden sikere ellenére sem tudta a népszerűségét növelni, inkább taszít, mint vonz. A „se vele, se nélküle” állapotban tartja az egész ellenzéket. Azt az ellenzéket, ahol az LMP, a Párbeszéd és az MSZP mára teljesen leértékelődött, képtelenek lennének önállóan a bejutási küszöb, az 5 % elérésére. A Momentum, és a Jobbik vezetői válsággal küzdenek, de a Jobbik jelenleg a szőnyeg alá söpörte ezt a problémát, de a választások után majd újra előjön.
Márki-Zay előválasztási győzelme készületlenül érte Gyurcsány Ferencet. Ő egyértelműen vagy a felesége, vagy a könnyen kezelhető Karácsony Gergely győzelmére számított. Viszont MZP nem egy könnyen kezelhető szereplő, Ő ma már a teljes ellenzék vezetőjének tartja magát. Több elemző szerint ezért alakult ki mára az ellenzéki oldalon egy „róka fogta csuka” állapot. S ez az állapot addig tart, amíg ez a két szereplő egymásra van utalva. De meddig?

Bizonyos szempontból a két cél üti egymást, hiszen ha a jelenlegi ellenzéki pártok hat frakciót alkotnak a jövendő parlamentben, az a ma életképtelen pártok túlélését is jelenti. Ez a mondat különösen igaz akkor, ha megnyerik a választást.
Ha 2022-ben az ellenzék győz, kormányt alakít, és MZP-t megválasztják miniszterelnöknek, az új kormánynak várhatóan csak törékeny többsége lesz a parlamentben. Lesz egy miniszterelnök, akinek nem lesz saját frakciója (vagy nagyon kicsi lesz), kénytelen engedni a mögötte álló pártok nyomásának. Viszont, ha törékeny a többség, úgy az 50% fenntartásához nem csak a legerősebb frakció kell, hanem mind a hat frakció összes képviselője. Ez azt jelenti, hogy mind a hatnak erős lesz a zsarolási potenciálja, és állandósul a harc nem csak MZP, és a mögötte álló pártok, hanem a pártfrakciók között is. Ráadásul az ellenzék győztes egyéni jelöltjeinek (kb. 60 fő) egy jelentős része a jelölő párt által sem ismert független értelmiségi, aki nem fogja tűrni, hogy a kampány során tett ígéreteit semmibe vegyék. Számukra a kormányprogram az Ő ígéreteiknek a teljesítése lesz (s akkor még nem is gondoltam az esetlegesen megvásárolt képviselőkre, vagy a különböző gazdasági érdekcsoportok nyomására). Ha ez a vízió igaz, úgy Magyarországra egy esetleges ellenzéki győzelem esetén rendkívül kaotikus időszak vár. S mivel az ellenzéknek Gyurcsány Ferenc a vezéralakja, ezért a nagy valószínűséggel bekövetkező kormányzati bukást (vagy miniszterelnök cserét) mindenki az ő nyakába fogja varrni. Ez az esemény neki személy szerint Gyurcsány végleges politikai halálát jelenti.
Ráadásul, ha a DK elnökének a győzelem az első, úgy kénytelen jó arcot vágni MZP korábban említett önálló, és a győzelmet veszélyeztető kommunikációjához. El kell fogadnia, hogy új vezére van az ellenzéknek. Hiába határolódik el tőle „ő a kapitány”, a felelősség elsősorban a pártoké, erejük arányában. Érdekes, hogy a Nagy Nap óta a pártok mind távolabb kerülnek MZP-től, nyilatkozataik szerint az energiájukat (és a pénzüket) az egyéni körzetükre fordítják (és imádkoznak, hogy miniszterelnök-jelöltjük ne mondjon túl nagy butaságot). Ezért kézenfekvő, hogy Gyurcsány Ferencnek az elsődleges érdeke az ellenzéki oldal minél teljesebb felügyelete.
Ha a hegemónia megszerzése a prioritás, úgy MZP-t – az „elszabadult hajóágyú” kampánystratégiának fenntartása esetén – előbb utóbb le fogják váltani. Ekkor már nem lesz igaz a „róka fogta csuka” mondás. Gyurcsány alkut fog kötni a Jobbikkal és a Momentummal, hogy az új helyzetben, a kormányozhatóság érdekében tegyék meg ezt a lépést, valamint, hogy a választások után csak három frakciót hozzanak létre. Ez mindhárom pártnak érdeke. Persze ezen sokan felháborodhatnak a három kicsi közül, de mivel önálló elindulásra képtelenek, ezért vezetőik egyéni alkukat kötnek majd az „erős” hármas valamelyikével. Tény, hogy egy ilyen lépéssel csökkennek a 2022-es győzelmi esélyeik, de így mindhárom pártvezetőnek lesz ideje még négy évet várni, hogy aztán 2026-ban már egy sokkal egységesebb hárompárti koalícióban vehessék át az irányítást Magyarország fölött.

A szerző az MDF egykori alelnöke, budapesti elnöke

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép: Ellenzéki koalíció rendezvényén 2021. október 23-án. Fotó: Gorondy-Novák Edit / Index)