Koronavírus adatok

2022. jan. 24.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Pál
-8 °C
3 °C

Puzsér Róbert: A Nagy Ő még soha nem volt ilyen jelentéktelen

DSC4901
2021.12.23. 11:55

A TV2 produkciója, A Nagy Ő az idei évadban Tóth Dávid címszereplésével zajlik, és bizonyítja annak a tézisnek a jogosságát, amely szerint ha élsportoló vagy, és nem nyersz aranyat az olimpián, sürgősen szerezz szakmát, vagy harminchat éves korodra legfeljebb C kategóriás celeb lehetsz ötperces jelenléttel a Mokkában a kutyaműkörmös meg a karmaasztrológus között. Ha szerencséd van, Exatlon-bohócként vagy reality-közgyalázatként még fizetést is kapsz, és kereshetsz tizedannyit, mint fénykorában Alekosz vagy Aurelio.

Egyesek tévézésre születnek. Nos, annyi már az első adásból kiderült, hogy Tóth Dávid nem tartozik közéjük – még a Boston Dynamics robotkutyáiba is több természetesség és azonosulhatóság szorult: nehéz eldönteni, hogy a kamera mellett álló kolléga táblájáról olvassa-e a szöveget, vagy a vezérlő stúdió diktálja a fülére, de az egyenletesen monoton megszólalásai minden kétséget kizárnak afelől, hogy az előadott dumákat betanulta volna.

Ami jól látszik: a felvételek előtt beiratkozott egy csajozási tanfolyamra, ahol a tisztálkodás utáni második lecke az volt, hogy minél gyorsabban hatoljon be a vadászott nő intim szférájába – mondjuk a hátán egy finom érintéssel, egy véletlenül a combjára tévedő babrálással, esetleg az arcáról vagy a hajáról lesöpört szösszel teremtsen olyan érzést, mintha a bizalmaskodó nyúlkálást hosszú évek intimitása alapozná meg. Nem tudom, hogy a valóságban ez mennyire működik, a metoo korszakában még kipróbálásra sem javaslom, de az biztos, hogy 

aki így nyomul, az vagy nagyon nagy bajban van, vagy még élvezi is ezt a nyálkás, alattomos behízelgést.

Első pillantásra nyilvánvaló, hogy Tóth Dávid az utóbbira példa, de ez legalább jól áll neki: amennyire hamis a beszéde és az érdeklődése,  épp annyira hitelesen adja elő a sunyi, számító bájolgást. Külön elismerést érdemelnek a szövegírók, akik ebből a minden ízében érdektelen emberből képesek voltak kihozni azt az említésre alig méltó személyt, aki a képernyőre került – nagy munka lehetett, hiszen Tóth Dávid jelenléte alig több a semminél.

A Nagy Ő ebben az évadban finoman szólva sem egy megfejtésre váró rejtvény. Magyarok tömegének szeme láttára végignyalni a lehető legtöbb gádzsit, közben zsebre rakni a lehető legtöbb gázsit aligha visszatérő ajánlat Tóth Dávid életében – neki pedig eszében sincs kihagyni egyetlen smárolást sem. Stohl András esete más. Valaha nagyon jó színész volt, ma az Édes Élet színvonalát is alulmúló kamureality mellékszereplője. Túlzás lenne azt állítani, hogy egy széklábat faragó Michelangelo, hisz egy székláb kifaragása ehhez képest áldott alkotótevékenység. Stohl Andrásból nyilván akkor sem lett volna Antal Imre vagy Vitray Tamás, ha a tévézésre teszi fel az életét, továbbá akkor sem lett volna belőle Gábor Miklós vagy Cserhalmi György, ha teljesen a színjátszásnak szánja magát – és mégis fájdalmas látni azt a permanens kulturális merényletet, amit évtizedek óta elkövet önmaga ellen.

Ez sem fájdalmasabb azonban annál a rituálénál, amelynek során Dávidnak az őt elhódítani akaró nők maguk által szerzett erotikus novellákat adnak elő – ezt látva az óvatlan néző a másodlagos szégyennek mélyen a kényszerű emlékezetbe vésődő stációit járja be. Gyalázatos, hogy fiatal, jó külsejű, szabad nők önként az arcukat és a nevüket adják ehhez a hitványsághoz – nem tudom, mi volt az üzleti terv, de a készítők a jelek szerint csúnyán átverték őket.

Az egész projektben a legbizarrabb azonban az, hogy ezt a produkciót nem más, mint Mészáros Lőrinc televíziója sugározza:

egy önmagát jobboldalinak kiadó tévé olyan tartalmat tűz műsorra, amelynek szereplői demonstratívan eldobják a nemi szerepekeit. Tóth Dávid úgy csajoskodik és bazsalyog, úgy kelleti magát, mintha egy amerikai drag queen-valóságshow transzvesztita hőse lenne – azzal az apró különbséggel, hogy nem vicces és nem érdekes. A kezére pályázó nők meg azt adják elő, hogy XYY kromoszómájú, beviagrázott férfiak, akik egy lakatlan szigeten kergetik az egyetlen nőnemű kecskét. Ha Orbán Viktor helyében lennék, egyrészt visszavennék a kultúrharcból, és konszolidálnék, amíg lehet, de ez csak egy privát tanács, másrészt viszont meglátnám A Nagy Őben az egészséges nemi szerepekre leselkedő veszélyt, mert ami ebben a műsorban epizódról epizódra zajlik, az simán felér egy-egy órányi LMBT-propagandával.

A szerző kritikus, publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép: TV2)



  • Vennék
  • Hírek