Alapjog-e az oltásfelvétel megtagadása?

Megelőlegezve a cikk végkövetkeztetését: az oltás megtagadása ugyanolyan alapjog, mint az élethez való jog, a munkához való jog, a szabadsághoz való jog, illetve mint minden kodifikált alapjog.

Mostanában közbeszéd tárgya lett az alkotmányozás szükségessége. Én magam is ezt vallom, amelyet tételesen bizonyít az oltással kapcsolatos minden intézkedés.

Kezdjük az alapjogokkal! Minden alkotmány messze legfontosabb részét az alapjogok képezik. Az Alaptörvényben nem találunk mást, mint az EU tagjaként kötelező minimumot, átvettük az Alapjogi Chartát, amelyet 2000. december 7-én fogadtak el a nizzai csúcstalálkozón. Ez a dokumentum szám szerint 50 darab alapjogot tartalmaz, melyben vannak olyanok is, amelyek európai szintűek, pl. az európai ombudsmanról szóló rendelkezés, de vannak olyanok is, amelyek tartalmi kitöltését az egyes országokra bízták, mint pl. a fogyasztói jogok magas szintű védelmét, mely vonatkozásban az Alaptörvény semmilyen konkrét fogyasztói alapjogot nem fogalmaz meg. 

A honlapomon közzétett alkotmánykoncepciómban egymás mellé helyeztem az összehasonlíthatóság kedvéért az EU alapjogait és az Alaptörvény szerinti alapjogokat.

Ami az oltással kapcsolatos lehet, hogy ezen a garantálatlan állapoton „könyörült meg” meg a törvényhozás, és a 2014-ben hatályba lépett Polgári törvénykönyvben az 50 alapjog közül 7-8 esetében sérelemdíjat rendelt azok védelmére. Ez egy újfajta, „könnyített kártérítés” azok védelmére, akiket ilyen alapjogi sérelem ért. A jogalkotói akarat szerint csak a jogsértést kell bizonyítani, az elkövető nem mentheti ki magát, és sérelemdíjat kell fizetnie a károsultnak. Ami ezután történt-történik ezzel a jogvédelemmel, az mutatja a szabályozás alkalmatlanságát. A Kúria joggyakorlata idegen testként tekint erre a kártérítéstípusra, és érezhetően át akarja tolni a kártérítési kategóriába. Már azt is bizonyítani kell, hogy konkrét sérelem is bekövetkezett, melyet a károsultnak kell bizonyítani, továbbá annak a súlyosságát is, mivel attól függ a sérelemdíj nagysága, amely egyébként sincs összegszerűen meghatározva. Ismét csak az áldozat kerül alárendelt helyzetbe. Ebből látszik az Alaptörvény alkalmatlansága. Ha az alapjogok garanciáit nem építik be magába az alkotmányba, annak értelmezése, átértelmezése már a hatalom és a bíróságok érdekkörébe kerülnek, és úgy szórakoznak azokkal, mint a fentiekben leírt esetben. Ugyanez tapasztalható az oltással kapcsolatos jogok gyakorlása során is. 

A honlapomon közzétett koncepcióm ezt a hiányosságot is figyelembe véve minden egyes alapjoghoz konkrét összegű sérelemdíjat rendelt azok általános jogértelmezésével együtt az átértelmezés kizárása érdekében. A legmagasabb összegű sérelemdíj a koncepciómban 300 havi minimálbérnek megfelelő összeg, amely az emberi életet védi, és ez talán a legobjektívebb szám. Hogy miért pont ennyi, azt a honlapomról lehet megtudni. Az összes többi alapjogot védő sérelemdíj összege ebből származtatott arányosítással alakult ki. Az oltás által okozott halálesetek vonatkozásában már felmerülhet ez a felelősség, ha lenne ilyen alapjogi védelem.

A koncepcióm az alapjogi kérdéseket három úton pontosítja, kitölti az üresen maradt alapjogokat, kodifikálja a létező, de nem kodifikált alapjogokat, ill. az alapjogütközések kérdését is tárgyalja. Elsőként a nem szabályozott alapjogokat pótolja. Például az említett fogyasztói jogokat. Ebből rögtön három is felmerült: az osztrák Persil ne mosson jobban, mint amit nekünk adnak, a gyártó legjobb minőségű termékét legyen köteles szolgáltatni, olyan tájékoztatást adjanak, amelyet nagyító nélkül is el lehessen olvasni, és a környezetvédelem szempontjából legfontosabbnak szánt jog, az elektronikus és mechanikus főegységek cseréje költségét is legyenek kötelesek közölni a termék vásárlásakor. Ennek a célja, hogy a kijavítás legyen az elsődleges, és ne az új termék vásárlása. A koncepció elkészítését követően felmerült egy negyedik ilyen jog is, a fogyasztóbarát kialakítás kötelezettsége, hogy ne kelljen a fél autót szétszedni, hogy égőt lehessen cserélni, ami adott helyzetben életet is menthet. 

Az oltásmegtagadással kapcsolatban messze a legfontosabb nem kodifikált, de az emberi történelem során mindvégig létező alapjogot is kodifikálja a koncepcióm, a testtel való rendelkezés jogát. A koncepciómban a testtel való rendelkezés alapjoga az élethez való jog után a 2. számú alapjog, ami jelzi annak súlyát. 

Akkor nézzük meg, ez mit is jelent. 

Ezt az alapjogot a jog is létező jognak ismeri el, amikor pl. nem büntet a sikertelen öngyilkossági kísérletért, hiába előre megfontolt emberölés kísérlete volt, nem bünteti a kábítószer-fogyasztást vagy a lerészegedést. Ugyanez a jog jelenik meg a bokszmeccseken, aki ringbe lép, azzal deklarálja, hogy elfogadja akár a mérkőzés halálos kimenetelét is. És hiába haltak meg már többen ilyen mérkőzésen, és hiába tanúsítaná a gyilkosság folyamatát a több ezer néző, a ringbe lépéssel deklarált, a saját testével való rendelkezési jog miatt nem büntethető a halált okozó másik sportoló. Ha viszont deklarálva van ez az alapjog, egy sor egyéb kérdés is azonnal megoldhatóvá válik, mint pl. az abortuszhoz való jog kérdése, az eutanázia vagy akár az azonos neműek kapcsolata stb.

Mivel a hétköznapi élet és a jog is elfogadja alapjogként ezt a nem kodifikált alapjogot, ebből viszont az következik, hogy az oltásmegtagadással kapcsolatos intézkedéseknek alapjogi szintű szabályozásnak kellene lenniük, de egyáltalán nem azok, orvosi szakkérdésnek tekintik, amely hatalmas alapjogi károkozást eredményez. 

Az Alaptörvény azon kívül, hogy félre-, illetve nem szabályoz alapjogokat, azokat semmivel sem garantálja, van még egy óriási hibája – semmilyen szabályozást nem tartalmaz az alapjogok ütközésének esetére.

Pedig napjaikban „páholyból” szemlélhetjük azok hatalmas csatáját. A testtel való rendelkezés alapjoga – oltást elutasítók – ütközik a többiek személyes biztonságához, az egészséghez való alapjogával, és most nagyon úgy tűnik, hogy a testtel való rendelkezés alapjoga áll vesztésre. A hatalom sem tud mit kezdeni a helyzettel, a munkáltatók nyakába lökte a munkához való alapjog és a testtel való rendelkezés alapjoga ütközésének megoldását – az oltást elutasítókat megilleti-e a munkához való jog –, holott ezek alapjogi szabályozást igényelnének. Kiindulva a tanárok diszkriminálásából, látható leginkább az alapjogi károkozás. Az állami szférában dolgozóknak kötelezővé tették, az alapítványi, egyházi fenntartású intézményekben nem, továbbá egyedi felmentéseket is lehet kérni. Mi következik ebből azon kívül, hogy durva diszkrimináció? A vírus csak az állami fenntartású intézményeket támadja, továbbá elkerülik azokat is, akik egyedi felmentést kaptak. Ez azért már nevetséges. 

Közelítsük meg logikai alapon a kérdést! Ha a vakcina tökéletes, ebből az következne, hogy aki megkapja az oltást, és még maszkot is visel, az védett az oltatlanoktól is. Vagy mégsem? Több ország kártalanítási alapot hozott létre a vakcinák okozta egészségi károk megtérítésére. Mindez mit jelent? A vakcinák nem tökéletesek, ahogy kiderült, vérrögösödést és akár halált is okozhatnak, ami sok esetben meg is történt. Ezek az emberek nem „léptek ringbe”, nem deklarálták, hogy tudomásul veszik akár a halálos következményt is, pont ellenkezőleg, azért vették fel az oltást, hogy megvédjék az életüket, mert ez folyik minden médiából, és a hatalom is erre hivatkozik. Akkor tényleg felelőtlenek az oltást elutasítók? Csak az látszik, hogy ez egy teljesen szabályozatlan terület, ami most nagyon hiányzik. Az oltást tagadók álláspontját talán a közismert egérvicc foglalja össze a legjobban. „Egyik egér kérdezi a másikat, felvetted már az oltást? Eredj már, még csak most tesztelik az embereken.”

és mivel az ellenállási jog lényege az, hogy döntéseket képes kikényszeríteni, bizonyosan nem ilyen diszkriminatív lenne az oltást elutasítók kezelése. Remélem, a fentiekből kiolvasható, hogy az Alaptörvénnyel nem megyünk messzire, mert ebben az egy ügyben bemutatott alapvető hiányossága minden más elemében is kimutatható.

A szerző ügyvéd, az azenalkotmanyom.hu honlap szerzője

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Hazem Bader / AFP)