Ámokfutás: a nők eltörlése

Bár Magyarországon ez a téma irrelevánsnak vagy jelentéktelennek tűnhet, fontos lenne kibogozni a szálakat, és megérteni, hogy miért is foglalkoznak egyre többen ezzel a témával, és miért nem érdemes ezt a vitát politikai pártok által kisajátítani vagy épp kampánycélokra felhasználni. Emellett a globalizált világban, ahol a nemzetközi aktivisták és lobbicsoportok ugyanazokat a formulákat használják minden kritikus hang és párbeszéd elnyomására, miért lényeges az, hogy ne a pártpolitikától elvakultan, hanem objektíven szemléljük a helyzetet. 

Először is: a Guardian becsületére váljon, hogy a 2021 év embereit felsoroló cikkében szerepel a Harry Potter-könyveiről elhíresült írónő. Az újság kiemeli érdemeit, vagyis a gyerekek olvasásra ösztönzését és harcát a nők családon belüli bántalmazása ellen. Ezenkívül, bár Puzsér Róbert szeret a weimarizációval példálózni, és sok esetben igazat is adok neki, Rowling esetében nem a bal- és jobboldal, avagy „liberális kurzus” és reakciós „konzervatív erők” harcáról van szó. 

Amit Rowling állít, és Velansits Arnold szerint kemény „transzfóbia”, hogy nőnek vagy férfinak lenni egy biológiai tény, és nem csupán egy azonosulás, identitás vagy érzés. Sokkal többről van tehát szó, mint WC-kről és öltözőkről, habár Magyarországon gyakran ennyire korlátozódik a diskurzus. Az Egyesült Királyságban a Gender Recognition Act (a gender elismeréséről szóló törvény) már 2005 óta lehetővé teszi, hogy a transzneműek hivatalos úton is megváltoztassák a jogi nemüket, és anyakönyvükben és egyéb hivatalos iratukban az általuk megélt nem szerepeljen. Ezután az állam őket jogilag köteles annak a nemnek elismerni, és bizalmasan kezelni nemváltásuk tényét. Ehhez az adminisztratív procedúrához egy hivatalos elismerés kell arról, hogy az illetőnek nemi diszfóriája van.

Rowling ugyanakkor nem ez ellen szólal fel, sőt egy álláspontját kifejtő esszéjében leírja, hogy fontosnak tartja a transznemű emberek védelmét, főként partner általi erőszak ellen, ami, mint a nőket, őket is nagy számban érinti. Amit kritizál, az önidentifikáció („self ID”), vagyis annak a gyakorlata, hogy mindenki szabadon választott nemmel éljen, és ezt a nemet az állam hivatalosan elismerje. Így mondjuk a statisztikába ezzel a nemmel kerüljön be, és ennek megfelelő öltözőt használjon, kórterembe vagy börtönbe kerüljön. A transz közösség egy része e lépést szorgalmazza, azzal érvelve, hogy ezzel egyszerűbbé, gyorsabbá és stigmamentesebbé tehetnék a nemváltásukat. Amit pedig Rowling tesz, hogy felhívja a figyelmet ennek a nőkre, különösképpen a legkiszolgáltatottabb nőkre gyakorolt rossz hatásaira.

Miért fontos a nem?

Sokan a Rowling és mások – köztük feministák, melegek és leszbikusok – által megfogalmazott és a nemek eltörlése ellen érvelő kritikát transzfóbiának nevezik, szerintük sokkal egyszerűbb tapintatosnak lenni. A hivatalos LMBT-szervezetek is ezt a vonalat követik, az Egyesült Királyságban például elsősorban a Stonewall UK. Többek között az ő ajánlásuk is hozzájárult ahhoz, hogy

Az ilyen jellegű, nemiségre irányuló szavak eltörlése nemcsak a biológiai valóságot kérdőjelezi meg, hanem társadalmi és politikai következményekkel is jár. Ha a „nő” szó kimondása egy transzfób cselekedet, akkor a „nő” fogalomra gondolni is csak egyféleképpen lehet. Így jutunk el oda, hogy bűnös dolog nőkre mint felnőtt nőnemű emberekre gondolni és ezt a gondolatot megosztani, ami miatt például egy brit nőt az LMBT-aktivisták gyűlölet-bűncselekmény vádjával fel is jelentettek. Ezenkívül az ilyen szóhasználat diszkriminálja azokat a nőket, akik a genderideológiában kevésbé jártasak, és nem értik ezen kifejezéseket. Gondolok itt például a Nagy-Britanniában élő első generációs bevándorlókra és a kisebbségi női lakosokra, akik nem ismervén a gendersemleges szavakat, nem tudják elérni az átnevezett egészségügyi szolgáltatásokat.

Ezek a szavak nemcsak az angolt anyanyelvi szinten nem beszélő, általában kiszolgáltatottabb helyzetben lévő populációt idegenítik el, de azon szegényebb vagy vidéki asszonyokat is, akik nem ismerik a városi, urbánus fiatalok új nyelvezetét. Társadalmilag pedig a „nő” szó szétválasztása a reprodukciós és női szerepektől könnyen gátat vethet a nőjogi mozgalmak követeléseinek. Így történt például Pennsylvaniában, ahol egy asszony női diszkrimináció miatt perelte a munkahelyét, mivel azok nem engedték, hogy lefejje az anyatejét. Itt a perét azzal utasították el, hogy a döntés nem szexista, mivel a férfiak is szoptathatnak.

Címke vagy biológia?

A „nő’ mint kategória pedig nemcsak egy fizikai megkülönböztető jegy, mint például a hajszín, hanem számos biológiai és társadalmi sajátosság kapcsolódik hozzá. Például van különbség abban férfiak és nők között, hogy bizonyos betegségekre mennyire hajlamosak, milyen tünetek jeleznek adott betegségeket, hogyan reagálnak bizonyos gyógyszerekre, és különbözik a fájdalomtűrő képességük. Biológiai értelemben összemosni a nemeket, akár jóindulatból is, következményekkel és rosszabb minőségű orvosi kezeléssel járhat. 

Ezenkívül a statisztikában is fontos szerepe van a megkülönböztetésnek abban, hogy valós képet kapjunk a világról, valamint hogy tehessünk a veszélyeztetettebb csoportok védelméért. 

Szabadon választhatónak és érzés alapján meghatározónak venni a női nemet menekültszállókban, női menedékhelyeken és börtönökben súlyos kockázatot jelenthet ezek amúgy is kiszolgáltatott lakóinak. A probléma nem az, hogy a transzneműek is hozzáférhetnek ezekhez a terekhez, hanem hogy az itt elhelyezettek így a szexuális ragadozóknak lesznek kiszolgáltatva. 

Nem véletlen, hogy a férfiakat sokkal ritkábban halljuk tiltakozni a „transz férfiak”, vagyis nőből férfivá váló emberek férfi terekbe bevonása ellen, még úgy is, hogy mára már majdnem háromszor annyi lány kérvényezi a nemváltását, mint fiú. Nem gondolom, hogy a férfiak toleránsabbak vagy megértőbbek lennének, csupán ők nem szorulnak oltalomra, és sport- vagy munkahelyi eredményeiket nem befolyásolják az ott megjelenő transz férfiak.

A nők védelmének fontossága

Ahogy számos más transzpárti megszólaló, Velansits Arnold is azt állítja, hogy a transzneműeket „rengeteg atrocitás éri”, és persze minden atrocitás, bármit is jelentsen ez a szó, helytelen. Azonban, ha az adatokra pillantunk, azt találjuk, hogy a nőket sokkal több erőszakos bűncselekmény éri, mint a transzneműeket. Míg a transznemű emberek ellen elkövetett gyilkosságok száma az Egyesült Királyságban évente átlag egy, addig minden harmadik nap meghal egy nő egy erőszakos férfi által. Sőt, fontos megjegyezni, hogy bár egy férfi valószínűbb, hogy gyilkosság áldozatává váljon, ők inkább ismeretlen ember által halnak meg, míg a nők nagy része családon belüli erőszak áldozata lesz. Ezért fontosak a szervezetek, amelyek a nők biztonságáért felelnek.

Míg Velansits Arnold a nőktől, különösen a nők jogaikért kiálló, megbélyegző „TERF” címkével ellátott emberektől várja az empátiát és együttérzést, addig egy szemernyi empátia vagy megértés nincs benne a másik oldal iránt. Figyelemre sem méltatja J. K. Rowlingot, aki maga is párkapcsolati erőszak túlélője, és ezért aggódik különösen az érintett nőkért. És bár a transzneműeket ért atrocitásokkal házal az olvasó szimpátiájáért, azt a tömeges fenyegetést és támadást nem említi, amikkel a transzneműek az írónőt támadják, mint például a „fulladj meg a női farkamtól”, és „öld meg a kurvát” szlogenek. Puzsér Róbert pedig minden Rowling melletti kiállásnak kultúrharcos kenetet ad, nem elismerve ennek a vitának a nagy, kurzusok közötti megosztottságát és azt a transzlobbik által gyakorolt nyomást, amit nők, férfiak, jobb- és baloldaliak, konzervatívok és liberálisok éreznek ebben a témában, és ami sokszor oda vezet, hogy a véleményüket csak egy Guardian által megszervezett anonim szavazáson oszthatják meg. 

A szerző Londonban és Budapesten élő publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Vuk Valcic / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)