Puzsér Róbert: A Nyugat saját hegemóniáját számolta fel

A Szovjetunió szétesését követő világrend, mely egyetlen szuperhatalom és az általa dominált nemzetközi intézmények uralmára épült, s melynek biztosítékát katonai szövetségek és kereskedelmi egyezmények komplex rendszere képezte, Oroszország Ukrajna elleni inváziójával megsemmisült. Az ideológiák kora véget ért, a történelem pedig visszatért a tizenkilencedik századba, amikor még a nyers erő és a nagyhatalmi érdekek váltakozó érvényesülése osztotta fel a világot.

A világrend felbomlását, az azt uraló Egyesült Államok erejének megroppanását négy esemény készítette elő. Az első ezek közül a George W. Bush elnök és Dick Cheney alelnök hazug vádaskodásai alapján kirobbantott iraki rablóhadjárat volt, amely erkölcsileg megroppantotta az Amerika által vezetett nemzetközi rendet, és felszámolta a birodalom kormányzatának szavahihetőségét, demokráciaexportra való álságos hivatkozásának komolyanvehetőségét.

Nem a béketábort és a békeharcot, hanem George W. Bush gátlástalan hazudozását és mindazt a tenyérbemászó gazemberséget, amit az általa vezetett impérium Irakban előadott. Vlagyimir Putyin most ugyanezt teszi, és az amerikai elitnek többé nincs erkölcsi tőkéje felháborodni ezen.

A második tényező, amely a világot a jelen állapotba juttatta, a Wall Street által diktált neoliberalizmus és az amerikai kaszinókapitalizmus szellemét érvényesítő globalizáció világméretű rendszere, mely birodalmakká hizlalta a nyugati államok ellenségeit. A Wall Street óriási profitot realizált a Kínai Népköztársaság világgazdaságba hálózásán, és cseppet sem korlátozta őket az, hogy a nyugati nemzetgazdaságok ezzel felszámolják az iparukat, elveszítik a technológiai fölényüket, és az emberi jogokat lábbal tipró államkapitalista diktatúra kiszolgáltatottjaivá válnak. A Wall Street azzal nyugtatta magát és a Nyugat gazdasági státuszáért aggódókat, hogy Kína minél gyorsabban gazdagszik, és kapcsolódik be a globális kereskedelembe, annál gyorsabban indulnak meg benne a demokratikus változások. Nos, nem így történt: az olcsó kínai munkaerő globális gazdaságba illesztésének eredménye nem Kína jogállammá válása, hanem a Nyugat gazdasági dominanciájának megroppanása lett. Így jár az a birodalom, aminek nincsenek elvei, csak pillanatnyi profitérdekei, s melynek nemzetgazdasága így az ideológiai és világuralmi ellenségeit gazdagítja.

A fennálló helyzet harmadik faktora a nyugati – s főleg az amerikai – közélet identitáspolitikai áttematizálódása, a cinikus trollkurzus és a túlérzékeny mártírkurzus egyre öldöklőbb kultúrharca, melynek keretében az Egyesült Államok mára szabályos szellemi-érzelmi polgárháborúba süllyedt. A szabadság és a haladás fáklyáját egykor magasba emelő nemzet nem pusztán kritikát gyakorolt a maga történelmére, kultúrájára és értékvilágára vonatkozóan, hanem azzal szemben egyenesen az eltörlés igényét fejezte ki. Akik pedig nem értenek egyet ezzel, akik csak gyanúsak, vagy akár évtizedekkel ezelőtt egy liftben előadtak egy mai szemmel rossznak tűnő poént, sorra célkeresztbe kerülnek. 

Amerika önmaga ellen folytatott háborújának mentális és lelki bázisa, a wokeness szellemiségének betegesen öngyűlölő, hiperszenzitív szélsőliberalizmusa valamennyi társadalmi igazságtalanság mögött a fehér férfiak uralmát és a nemi erőszak kultúráját éri tetten, a kritikai fajelmélet befolyásos hívei pedig mára szinte teljesen ellenrasszistává szervezték az amerikai felsőoktatást, kultúrát és szórakoztatóipart. Az a tény, hogy Amerika-szerte a szaktudás és a rátermettség helyett egyre több szférában fejeződik ki a nemi és származási alapú kvótáknak meg a diverzitás érvényesítésének igénye, ma már elsősorban nem belpolitikai probléma, hanem olyan átfogó szellemi és erkölcsi válság tünete, amely mára a teljes Nyugat politikai megroppanását eredményezte.

Amikor Joe Biden elnök az Atomenergia Hivatal helyettes titkárának egy kutyafetisiszta drag queent nevez ki, azzal két súlyos vétséget is elkövet, és ezek egyike sem az új vezető szexuális identitására vonatkozik. Egyrészt a kvóták és a diverzitás korában nehezen hihető, hogy a szóban forgó Sam Briton nem éppen azért került pozícióba, mert egy speciális kisebbséghez tartozik; másrészt bizonyos kormányzati státuszok betöltőitől igazán elvárható lenne, hogy a nemi életüket, esetleges kutyafétisüket ne nyilvánosan éljék ki, mert ez az egész nyugati féltekének a gyengeségét sugározza – azt kommunikálja a kínai meg az orosz tábornokok felé, hogy most már igazán meg merhetik húzni az oroszlán bajszát, mert az állatok egykori királya talán már meg is döglött, de ha nem, hát legalábbis kómában van. Tényleg nem életveszélyes üzenet az, hogy az elszabadult Conchita Wurst az önmaga paródiájává torzult, nem létező identitások elismerését célzó jogegyenlőségi küzdelmet nem pusztán az eurovíziós dalfesztiválon, de már az Egyesült Államok kormányában is képviseli?

A jelen helyzet negyedik számú és legközvetlenebb előzményének Donald Trump elnök globális katonai kivonulása, Amerika fegyveres világuralmának önkéntes feladása tekinthető. 

ahol saját gyarmatbirodalmat tart fenn – s ahogy az lenni szokott, a hatalmi vákuumba a korábbi uralommal ellenséges erők hatolnak be: a birodalom közel-keleti meggyengülését a tálibok afganisztáni hatalomra jutása, távol-keleti meggyengülését Kína egyre fokozódó, erőszakos terjeszkedése, európai meggyengülését pedig az Ukrajna elleni orosz invázió jelzi – és ez még csak a kezdet.

Azt, ami Ukrajnában zajlik, és azt, ami Tajvant fenyegeti, a republikánus jobboldal, a demokrata baloldal meg a mindent és bármit csakis profitban mérő Wall Street együtt hozta tető alá. A számlát persze nem ők, hanem Ukrajna és Tajvan lakói állják – most még csak ők, aztán a dél-koreaiak, a japánok, a lengyelek, a szlovákok, a románok meg a magyarok. És nem lesz vége: következnek majd Nyugat-Európa népei, és következnek majd az ausztrálok. Ha létezik még szemernyi ethosza a nyugati szellemnek és kultúrának, a nyugati államoknak és társadalmaknak, akkor legfőbb ideje politikailag és katonailag is kiállni mellette, mielőtt a szabadság ellenségei végleg elsöprik azt, ha pedig a nyugatos életmód nem jelent többet, mint véget nem érő élményt és fogyasztást, akkor itt az alkalom egy utolsó, fergeteges bulizásra, amíg az orosz és kínai harckocsik megérkeznek.

A szerző kritikus, publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Joe Biden 2021. június 9-én. Fotó: Joe Giddens – WPA Pool / Getty Images)