Háború nélkül is billegett a környezeti válság megoldása, mi lesz ezután?

Miközben a tudósok a klímaválság már velünk élő és egyre súlyosbodó veszélyeire hívják fel a figyelmet a legújabb IPCC-jelentésben, Európában egy olyan katonai konfliktus zajlik éppen, amelyre 1945 óta nem volt példa. Ez a helyzet sok más egyéb súlyosan negatív következmény mellett pedig nyilvánvalóan hátráltathatja a klímaválság elleni globális fellépés hatékonyságát, egyre kevesebb esélyt hagyva arra, hogy elkerüljük az éghajlatváltozás még elkerülhető következményeit. Ugyanakkor Európában a konfliktus mindinkább arra ösztönzi a tagállamokat, hogy csökkentsék a fosszilis tüzelőanyagok használatát a kisebb energiafüggőség érdekében.

John Kerry, az amerikai elnök klímavédelmi különmegbízottja az orosz megszállás előtt azt nyilatkozta, attól fél, hogy a háború el fogja terelni a világ figyelmét a klímaválságról, és jelentős mennyiségű üvegházhatásúgáz-kibocsátásokkal fog járni.

A tavaly novemberi COP26-on bár az ország vállalta, hogy klímasemleges lesz 2060-ra, a metánkibocsátására vonatkozó vállalásokat nem írta alá, annak ellenére, hogy a világ második legnagyobb metánkibocsátója. Nem valószínű, hogy az egyébként is gyengébb orosz vállalások erősödnének vagy akár elindulnának a hatékony megvalósulás útján a jelenlegi helyzet mellett a soron következő éves klímakonferenciáig, az Egyiptomban tartott COP27-ig. 

Mivel egyre több eseményből és szervezetből zárják ki vagy függesztik fel Oroszországot, felmerülhet a kérdés is, hogy egyáltalán meghívják-e majd az idei ENSZ-klímakonferenciára. Mivel ezek a klímakonferenciák az ENSZ égisze alatt folynak, ezért egy tárgyalástól nem tilthatnak el egy országot, amíg a teljes ENSZ-tagsága nem szűnik meg, erre pedig egyelőre kevés az esély, hacsak maga Oroszország nem lép ki. Azonban Oroszország eddig is aktív résztvevője volt az ENSZ-folyamatoknak, bár általában azok lassításában volt érdekelt. Ennek mentén feltételezhető, hogy az idei ENSZ-klímacsúcson is részt vesz, annak érdekében, hogy ne kerülhessen olyan döntés elfogadásra, amely nem áll érdekében. Továbbá érdemes megemlíteni azt is, hogy az izraeli–palesztin vagy az azeri–örmény konfliktusok során is részt vettek a felek a klímatárgyalásokon, sokszor éles szóváltásokba keveredve az aktuális konfliktus mentén, eltávolodva a klímaváltozás témájától.

A háború pedig nemcsak a figyelmet, de ami még fontosabb, kritikus jelentőségű forrást is elvonhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemtől. Nem is beszélve azokról a környezeti hatásokról, amelyek károsak a természetre és a helyi lakosokra. 

További klímapolitikai kérdéseket vethet fel Ukrajna energiahálózatának összekötése az EU-val. Az összehangolás tervezettnél gyorsabb megvalósítása miatt Ukrajnának gyorsított eljárásban kellene többek között zöldítenie az energiarendszerét és bevezetnie a kvótakereskedelmi rendszert (ETS). Az EU-s tagság, amelyet nemrég gyorsított eljárásban kérelmezett Ukrajna, még inkább kérdésessé tenné az ambiciózus EU-s zöldpolitikának való megfelelést, nem is beszélve más szakpolitikai területekről. 

Ahogy többen utaltak rá, a helyzet új megvilágításba helyezi az EU teljes energiapolitikáját is. Az EU energiaimportját tekintve jelenleg a gáz 41%-a és az olaj 27%-a származik Oroszországból. A gázfüggőségre utal az is, hogy az EU-taxonómia keretében a bizottság egyes tagállamok nyomása okán kénytelen volt elismerni, hogy a gáz átmeneti energiaforrásként szerepet játszhat az EU 2050-es éghajlati célkitűzéseiben. Ugyanakkor a jelenlegi helyzet előtérbe helyezi az energiafüggőség csökkentésének igényét, ráadásul Ukrajna megszállásával párhuzamosan tovább nőttek az energiaárak. Az orosz agresszió ezért még inkább kényszerré teszi az alternatív beszerzési útvonalakra és a megújuló energiaforrásokra való átállást Európa számára. 

A függetlenedési törekvés Magyarországot különösen érzékenyen érinti, mert hazánk Európában az egyik legerősebben függ az orosz gáztól. A tavaly megkötött hosszú távú gázszállítási szerződés elvileg 2030-ig bebiztosítja az orosz gázellátást (más kérdés, hogy ez eleve nehezen összeegyeztethető a klímasemlegesség elérésével). Ráadásul előfordulhat, hogy a szankciók miatt gyakorlatilag ellehetetlenül a Paks 2-ről kötött szerződés végrehajtása, vagy a felmondáshoz vezető politikai döntés születik, ahogy az Finnország esetében is történt. 

Eddig nem hallottunk olyan kormányzati forgatókönyvről itthon, ami szerint a klímasemlegességet erős atomenergiára való támaszkodás nélkül érnénk el. Ennek fényében jelentősen át kellene gondolnunk azt, hogy milyen alternatív energetikai jövője lehet Magyarországnak. (Erről fog szólni többek között a Green Policy Center „Magyarország három legfontosabb zöldpolitikai kérdése” vitasorozatának harmadik eseménye is.) 

Az energia-, az éghajlati és a geopolitikai válságok összefüggése miatt a megújuló energiaforrásokra való átállás hosszabb távon pozitív hatásokkal járhat mindhárom dimenzióban. Egy ilyen mértékű függetlenedéshez azonban idő kell, és a megújuló energetikai megoldások egyelőre nem alkalmasak arra, hogy hamar és stabilan tudják pótolni a kiesést. Az energiaátmenetnek még a jelenlegi tervezett ütemét is többen nehezményezték – köztük a magyar kormány is. Mások szerint pedig az események rövid távon a szénenergiához való visszatérést erősíthetik, különösen Németország esetében az Északi Áramlat 2 felfüggesztése miatt is. Bár ennek némileg ellentmond Olaf Scholz német kancellár vasárnapi beszéde, amelynek során megerősítette országa elköteleződését amellett, hogy már 2045-re klímasemleges legyen. Az ellátásbiztonság érdekében pedig növelni tervezik a megújuló energia részarányát, illetve diverzifikálni tervezik a földgázbeszerzési forrásaikat. Ennek mentén kifejtette azt is, hogy a most megépített LNG-terminálok a későbbiekben hidrogén fogadására is alkalmasak lesznek, összhangban a klímacélokkal. A német energiapolitika ilyen drasztikus változása pedig alapvető változásokat fog generálni az egész EU energiapolitikájában is. Az biztos, hogy az európai klímapolitikának most olyan kihívásokkal kell szembenéznie, amelyekkel eddig még nem számolt. A permanens válságok korában egy biztosabb, fenntarthatóbb jövőt csak a zöldenergia lesz képes garantálni. 

A szerző a Green Policy Center társalapítója, klímapolitikai tanácsadó.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Egy férfi sétál az utcán, miközben fekete füst száll fel a Kharkiv  melletti Csuhuiv  katonai repülőteréről 2022. február 24-én. Fotó:   Aris Messinis / AFP)