Korszakváltás-e a generációváltás? A fiatal szavazók szerepe a politika átalakulásában

A nemzedékváltás a társadalmi és politikai átalakulás egyik legfontosabb mozgatórugója. Személyes értékrendszerünket és szavazási szokásainkat életünk korai szakaszában alakítjuk ki, és ritkán változtatjuk meg gyökeresen életkorunk előrehaladtával. A közügyekhez való viszonyulásunkat leginkább az ifjúkorunkat meghatározó külső hatások (család, iskola, kortársak, média, divat stb.) alapján sajátítjuk el. Amennyiben a fiatalságunkban kialakított – és esetenként a szüleink, nagyszüleink által vallott normákkal szembehelyezkedő – értékrendünkhöz és szokásainkhoz az életünk hátralevő részében is hűek maradunk, az idősebb nemzedékek fokozatos „kikopásával” elődeink helyére lépünk, és megtörténik a generációváltás, ami a politikai magatartás változásainak legfőbb motorja. Az aktuális politikai folyamatok tehát nem az idősebb nemzedékekre, hanem elsősorban a még kiforratlan világnézettel rendelkező, fiatalabb szavazókra vannak a legmarkánsabb hatással: az ő véleményük formálható a leginkább.

A fiatalok talán kevésbé rendelkeznek kiérlelt prekoncepciókkal, de ettől még képesek politikai véleményeik kifejezésére. A ma fiatalsága lesz a holnap aktív politikaformáló választópolgársága, ennek érdekében elengedhetetlen, hogy a demokráciát és a közügyekről való gondolkodást nemzedékeken átívelő folyamatként értelmezzük. A megváltozott társadalmi-gazdasági környezet és elvárások miatt a fiatal felnőtteknek ma már több időt és anyagi, szellemi befektetést vesz igénybe a felnőttkor korábbi generációktól örökölt mérföldköveinek elérése (anyagi függetlenség, magántulajdon, munkahely, családalapítás stb.), ami késlelteti az aktív politikai részvételük megkezdését is. A korai politológiai vizsgálódások elsősorban bizonyos demográfiai változók (például életkor és iskolai végzettség) függvényeként határozták meg a fiatal felnőttek politikai részvételi potenciálját, az újabb kutatások azonban a társadalmi kapcsolatok és egyes konkrét személyiségjegyek hatását is fontosnak ítélik a közügyek vitele iránti elköteleződés kialakulásában.

A szülői minták és a neveltetés szerepe a fiatalok politikai szocializációjában

Minél meghatározóbb a családi neveltetés az egyén politikai irányultságának kialakításában, az adott személy annál kiforrottabb pártidentifikációval fogja megkezdeni a „nagybetűs életet”. A nyugati demokráciákban végzett felmérések szerint a szüleikkel egy háztartásban élő fiatal felnőttek nagyobb arányban mennek el szavazni, mint különélő kortársaik. A jelenséget egyrészről magyarázzák a közügyekben való aktívabb részvételre ösztönző örökletes személyiségjegyek, másrészt a családon belüli politikai nevelés, harmadrészt pedig az utánzáson keresztül végbemenő társadalmi magatartási formák elsajátítása. A családi szocializáció a fontosnak ítélt közös értékek generációkon átívelő továbbadását eredményezi, míg a társadalmi tanulás vagy utánzás során a fiatalok elsajátítják, lemásolják az általuk követendőnek vélt, megbecsült egyének (pl. szüleik, tanáraik, példaképeik) viselkedési formáit. Egy 2012-es csehországi felmérés szerint például az első alkalommal az urnákhoz járuló fiatalok nagyrészt a szülői minta nyomán vettek részt a szavazáson. A pártpreferenciák továbbításában nemek közötti különbség is előfordulhat. Az 1990 és 2010 közötti holland és kanadai mintavétel azt mutatta, hogy a lányok nagyobb valószínűséggel osztják anyjuk pártpreferenciáját, a fiúk pedig inkább az apjukét.

Generációs hatások

A politikai magatartási formáink változását három fő generációs hatás befolyásolhatja. Az egyik az ún. életciklushatás, tehát: az attitűdjeink öregedésünk következtében történő átalakulása. A befolyásoló tényezők másik csoportját kohorszhatásoknak szokás nevezni, amelyek az eltérő történelmi-társadalmi tapasztalaton osztozó generációk (háborús nemzedék, Ratkó-nemzedék, digitális nemzedék, járványnemzedék) közötti stabil különbségek formájában nyilvánulnak meg. Nem hagyhatók figyelmen kívül az eseti jellegű külső sokkok, impulzusok determináló következményei sem. Az életünk során számos olyan társadalmi eseménynek lehetünk tanúi, amelyek potenciálisan minden generációra és korcsoportra egyaránt és egyidejűleg hatást gyakorolhatnak – jóllehet nem feltétlenül egyforma intenzitással. A neveltetés és a generációs hatások mellett a politikai részvételi hajlandóságot befolyásolhatják az adott országra jellemző pártstruktúrák és érdekképviseleti rendszerek, a társadalmi bizalom mértéke, a valahová és valamihez tartozás érzése, illetve a vallási-kulturális kötődések. Minél idősebb egy szavazó, annál jellemzőbb rá a stabil pártidentitás, és minél fiatalabb egy állampolgár, annál szabadabban választ magának aktuálisan támogatandó politikai formációt, gyakran felülírva a szülőktől örökölt preferenciákat. A stabil pártválasztás tehát szoros összefüggésben áll az életkorral.

Rendszerváltás ≠ generációváltás

Kelet-Közép-Európában a választókorú lakosság többségét a nem demokratikus rezsimek alatt szocializálódott állampolgárok alkotják, így az 1989 előtti társadalmi tapasztalatok még évtizedeken át elkerülhetetlenül befolyásolják a lakosság politikához való viszonyulását. Bár a rendszerváltozást követően született fiatalok már nem rendelkeznek közvetlen tapasztalattal az államszocialista struktúrák működésével kapcsolatban, a szüleiktől, tanáraiktól, idősebb kollegáiktól stb. érkező visszacsatolások továbbra is befolyásolhatják szemléletmódjukat. Továbbá az intézményrendszer piacgazdasági feltételek szerinti átalakulása is több évtizedes folyamat, akárcsak az épített környezet és az emlékezetpolitika (jelképrendszer) megújulása.

Ráadásul a rendszerváltozás után születettek nem éreznek személyes csalódást a demokratikus átmenet – vélt vagy valós – kudarcai miatt. Viszonyítási alap híján a fiatalok egy jelentős részének egyszerűen nincsenek elvárásai a közügyek vitelével kapcsolatban. Azt ők is láthatják, hogy hazájukban a demokratikus intézmények működése esetleg még nem érte el a nyugat-európai államokra jellemző színvonalat és átláthatóságot, azt viszont nem érezhetik át teljesen, hogy a szüleik nemzedéke milyen időintervallumon belül képzelte a felzárkózást.

Egyre alacsonyabb választói részvételi hajlandóság a fiatalok körében

A nemzedékváltás egyik legjellemzőbb következménye napjaink nyugati demokráciáiban a választói részvételi hajlandóság folyamatos csökkenése. A fiatalság hagyományosan egyre kevésbé aktív a választások alkalmával, rendre csökken a politikai pártok fiatal tagjainak aránya, és folyamatosan apad az ifjabb generációk érdeklődése a politikai folyamatok, aktualitások iránt. A jelenség bizonyos mértékig összefügg a stabil pártrendszerek felaprózódásával, valamint a választási kötelezettség számos államban történt eltörlésével, de elsősorban a szilárd pártkötődéssel bíró nemzedékek fokozatos kikopására vezethető vissza. A választói részvétel több nyugat-európai országban – kiváltképpen Finnországban és Ausztriában – több mint 10 százalékpontot esett vissza, de az Egyesült Államok elnökválasztásain is évtizedek óta egyre kevesebb fiatal voksol. Az ifjabb nemzedékek körében egyre visszaszoruló politikai szerepvállalás következtében folyamatosan bővül a megfelelő és hozzáértő demokratikus képviselet nélkül maradó egyének és társadalmi csoportok köre.

Az újabb nemzedékek demokratikus intézmények iránti elköteleződését elsősorban az alakíthatja, hogy milyen mértékben hiszik el, hogy cselekedeteik befolyásolhatják a politikai folyamatokat (választói érdekképviselet hatékonysága), valamint hogy mennyire hajlandók egyéb tevékenységeik rovására is a közügyekkel foglalkozni. A két tényező azonban nem feltétlenül ugyanolyan mértékben befolyásolja a személyes attitűdök kialakulását, de bizonyosan kölcsönösen támogatja egymást.

Politikai érdeklődésünk alakulása az életünk során

Az állampolgárok egyik jelentős részének politikai aktivitása nagy ívet jár be az évek múlásával. Esetükben az életkornak görbe vonalú hatása van, tehát a politikai részvétel a fiatalságtól a középkorúságig emelkedik, majd az idő előrehaladtával folyamatosan csökken. Ebből következően az aktív keresőkorúakhoz képest a fiatalok és az idősek jellemzően politikailag kevésbé tájékozottak, ritkábban vesznek részt társadalmi vagy politikai tevékenységekben. Az emberek másik tekintélyes hányada esetében pedig általánosan a fiatal felnőttkorra kialakult politikai magatartásformák válnak uralkodóvá a további életszakaszokban is.

A plurális demokráciákban a fiatalabb választók inkább az aktuális közéleti fejlemények tükrében szemlélik a politikai folyamatokat, és választanak pártot maguknak, az idősebbek pedig jellemzően a saját fiatalságukat meghatározó társadalmi körülmények és fontos események alapján kialakított értékrendszer szerint szavaznak. Továbbá egyes szociokulturális kérdések (bevándorlás, szexuális kisebbségek, kábítószer-használat stb.) fontosabbak lehetnek a fiataloknak, mint az idősebb szavazók számára. Ha egy új párt választásról választásra sikeresen tudja maga mellé állítani a fiatalabb szavazók tömegeit, a kitartó szimpatizánsok korosodásával jó eséllyel stabilizálódhat a politikai formáció szavazóbázisa. A támogatói csoportok folyamatos fiatalítására képtelen pártok viszont a korábbi szimpatizánsok kikopásával fokozatosan visszaszorulhatnak.

Az internetes kommunikációs eszközök szerepe a politikai szocializációra

Az előbbiekben részletesen kifejtettük a családi tényezők szerepét a fiatalok politikai elköteleződéseinek kialakulásában. Azt is érintettük, hogy a politikai szocializáció további kiemelt színhelye lehet az iskola, az osztálytársak és a média, különös tekintettel a közösségi médiára.

A közügyek közösségi médián keresztüli követése kiterjeszti a politikai diskurzusba való bekapcsolódás lehetőségét a nem tudatos hírfogyasztó népesség körében, s közvetlenebb részvételt biztosít a közéleti vitafolyamatokba az internet-hozzáféréssel rendelkező lakosság számára. A közösségimédia-platformok közelebb hozzák a politikusokat a választóikhoz, lehetővé téve a valós idejű, nyilvános kommunikációt közöttük (Twitter, Facebook, TikTok). A politikai részvétel ezen új formái vonzónak bizonyulnak a fiatalok számára, és gyakrabban használják őket idősebb társaiknál, hiszen az online terekhez való hozzáférés kevesebb anyagi ráfordítással jár felhasználói oldalról, mint például az egyesületi tagság vagy egy-egy sajtótermékre való előfizetés.

Ugyanakkor az online közösségi felületek térhódítása csökkentette a politikai és médiaelit egykoron betöltött tényellenőrző szerepét, szabad utat engedve az álhíreknek és a gyűlöletbeszédnek. Az automatizált algoritmusok „vírusként” segíthetnek terjeszteni egy-egy politikai tartalmat, s a felkapott üzenetek később már a hagyományos sajtóhírek vagy akár hivatalos adatszolgáltatás forrásává is válhatnak. Paradox módon a demokratizálódás online megnyilvánulási formái baljós következményeket vetítenek elő magára a demokráciára nézve is. Egyes szerzők az online politikai tevékenységeket csupán a részvétel illúziójának tekintik, mások csupán „szimpátiakifejező tevékenységnek” tartják azt, megint mások szerint pedig az online szféra nagyobb valószínűséggel válik a posztmaterialista gondolkodásmód táptalajává, amely kéz a kézben jár a valódi politikai részvétel iránti érdektelenséggel.

Összegzésül

A társadalmi értékrendszert érintő eltolódások nem egyik napról a másikra mennek végbe. A szemléletmódok és attitűdök teljes átalakulásához az új normák szerint szavazóknak fel kell váltaniuk a korábbi nemzedékek morális iránytűi mentén gondolkodó választópolgárok nemzedékét. Mindazonáltal az életciklus-effektusok, a korosztályos hatások, valamint az eseti külső impulzusok számos esetben olyan erősen összefüggenek egymással, hogy szinte lehetetlen szétszálazni, súlyozni azokat.

A politikai kultúra generációváltását a társadalmi tényezők mellett a technológiai környezet rohamos fejlődése is galvanizálja. A napjaink nyugati típusú plurális demokráciáiban felnőtté érő nemzedékek teljesen más forrásokból tájékozódnak, mint idősebb polgártársaik. A fiatalok ma már elődeiknél nagyobb eséllyel szorulnak elszigetelt és sokszor kibékíthetetlen ellentétben álló információs buborékokba. Az online közösségi hírfolyamoknak ugyanis már névleg sem kell megfelelniük a tényellenőrző tudósítás szakmai követelményeinek, az internetes tér felhasználói pedig a róluk tárolt személyes adatok révén tűpontosan célzott, személyre szabott tartalmakkal szembesülhetnek nap mint nap.

A generációváltás nem feltétlenül vezet egy politikailag elkötelezettebb népesség kialakulásához. Ez nemcsak a fiatalok alacsony választási részvételi arányában vagy a politikai pártok fiatal tagságának létszámcsökkenésében érhető tetten, hanem az ifjabb korosztályok önkéntes tevékenységekre és tömegmegmozdulásokon való részvételre vonatkozó hajlandóságának visszaszorulásában is. A szavazópolgárok és a politika közötti határvonal fokozatos megszűnése helyett a fiatal választók egyre távolabb kerülnek a népképviseleti szervektől.

A szerző az MCC Politikatudományi Műhelyének kutatója.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép:  Szavazó a józsefvárosi időközi polgármester-választáson a BVHSZC Bókay János szakközépiskolájában 2018. július 8-án.  Fotó:  Balogh Zoltán / MTI)