Puzsér Róbert az Oscar-gáláról: Az erőszakos érzékenység évada

Az Oscar-díj-kiosztó nagy vesztese A kutya karmai közt című filmdráma, amely „csak” a legjobb rendezésért járó díjat nyerte el – ebben pedig, attól tartok, nagyobb szerepe volt a rendezőnő nemének, mint a filmje minőségének. Ezt a filmet eleinte nagyon szerette Hollywood, aztán valahogy megakadt a torkán. Az első kritikai reakciók még egekig magasztalták a durva beszédével mindenkit lépten-nyomon megalázó cowboy karakterét, úgy írtak a Benedict Cumberbatch által játszott figuráról, mint a filmtörténet valaha volt leggyűlöletesebb alakjáról, a toxikus maszkulinitás sosem látott megtestesüléséről. Csak fájdalmas lassúsággal tudatosult a progresszív elmékben, hogy a filmnek mindössze az egyik interpretációja az, hogy miként fizet meg a régmúlt értékek fehér férfija a bűneiért – mert ez a történet bizony a verbális erőszakot abszolutizáló, mindennemű egyéni felelősséget tagadó wokeness szellemiségének kritikájaként, alattomos és gyilkos természetének leleplezéseként is értelmezhető. Új Joanne Kathleen Rowling születik?

Az Oscar-gála csúcspontján Jane Campion filmjének cselekménye megelevenedett: ezúttal Chris Rock adta elő a bántalmazó, szavaival a női méltóságba gázoló, némi újdonság gyanánt ezúttal a fekete bőrű, toxikus férfit, akit a kommentfalak ujjongásától övezve rendszabályozott meg egy pofonnal a gyenge és védtelen felesége mellett kiálló, lovagias Will Smith. Nem tűnt megrendezettnek a jelenet, de ha az volt, még nagyobb a baj, mint ha a nemzetközi nyilvánosság kivételesen egy spontán cselekmény tanújává vált.

Amikor Will Smith egy komikuson annak tréfálkozásáért fizikai erővel vett elégtételt, ezzel minden humoristát megfenyegetett, hogy így jár, ha nem a kellő elővigyázatossággal viccelődik. 

Amikor a gála közönsége felállva tapsolta meg őt Oscar-díjának átvételekor, azt a szervetlen és élhetetlen disztópiát ünnepelte, amelyben már senki nem sérthet meg senkit, de senki nem is viccelhet többé semmivel.

Will Smith meg a felesége jól tudta, milyen terhet vesz vállára a nyilvánossággal. Jól tudták, hogy az Oscar-díj-kiosztó egy roast, ahol ilyesmi bizony előfordul. A sztárgázsit elrakják, a vörös szőnyegen élvezettel parádéznak, de ha egy humorista benyújtja a számlát, máris biztonságos teret követelnek maguknak, akár a mindenki szennyesét feltúró Hajdú Péter, amint Sarka Kata egy gazdagabb milliárdoshoz költözött.

Betegséggel nem illik viccelni? Ez bizony lehetséges. Csakhogy Will Smith feleségének a betegsége nem halálos kór, legfeljebb esztétikai probléma és némi kellemetlenség – Jada Pinkett Smith így is gyönyörű nő. Ha azonban csúf volna, ha rákbeteg volna, és ezen poénkodna Chris Rock, arra sem lehetne az a kellő válasz, hogy a férje megüti őt. Ha egy vicc sértő, esetleg nem kell rajta röhögni. Esetleg nem kell utána tapsolni. Esetleg egy tévékamerába el lehet indulatosan mondani, hogy Chris Rock egy rohadék, meg hogy egy lelketlen és humortalan, kiégett, szennyes lelkű szemétláda. Egy ünnepelt filmcsillag joga is legfeljebb erre terjed ki, a kivételes mértékű nyilvánossága révén pedig a világ legeldugottabb pontjaira is eljuttathatja a véleményét. Talán igaza is volna. Ezzel szemben az az ütés, amelyet Will Smith a modortalan humorista Chris Rock arcára mért, a legrosszabb kulturális minta és üzenet. Legalább a fizikai erőszak iránti érzékenységében fürdőző Hollywoodnak értenie kéne ezt.

Az eset legleleplezőbb részlete, hogy a tréfa hallatán Will Smith még nyitott szájjal és széles gesztusokkal kacagott, mert a felesége csak némi késéssel vétette észre vele, hogy itt és most meg kell sértődni – ahogy Will Smith némi további késéssel észrevétette ugyanezt a nemzetközi közvéleménnyel.

– épp ahogy a hollywoodi gazdagok, szépek és befolyásosak jóemberkedő pózolását nem zavarják meg a hajléktalanok sátortáborai szerteszéjjel az angyalok városában. Esetleg nem ártana, ha az álomgyár figyelme a strukturális rasszizmus és nőgyűlölet által sújtott, dúsgazdag celebfeleség példásan megtorolt sérelme helyett inkább erre a jelenségre szegeződne.

A szerző kritikus, publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.

(Borítókép Will Smith és Jada Pinkett Smith a 94. Oscar-gálán 2022. március 27-én. Fotó:  Kevin Mazur / WireImage)