A választáson dönthetünk racionálisan is!

Sokszor olvasom értetlenkedve a különböző szakértők, lapok gazdasági elemzéseit, amelyek alapján úgy tűnik, mintha két különböző Magyarországon élnénk. Tapasztalatom szerint nem a vidéki, hanem éppen a vidékieket lenéző kormánykritikus értelmiség az, amely rugalmasan elszakad a tényektől, negligálja a valóságot és a hivatalos adatokat. 

Sereghajtók lettünk

Az ellenzéki tömörülés legmeghatározóbb formációja, Gyurcsány Ferenc és csapata 2002 és 2010 között már kormányozták Magyarországot.

Hogy mennyire súlyos volt a baloldali kormány gazdasági ámokfutása, azt mutatja a következő diagram:

Az MSZP–SZDSZ-kormány regnálása idején – 8 év alatt – Litvánia és Bulgária 35, Szlovákia 34, Románia 32, Lengyelország 27 százalékot vert ránk gazdasági növekedésben, de még a jelentősen fejlettebb Csehország is majd kétszeres ütemben bővült hozzánk képest. 

Varju László a mostani kampányban képes kiállni, és szemrebbenés nélkül azt mondani, hogy ha nyernek, végre visszatérhetnek a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikájához. Józanul egyetlen ember sem gondolhatja Magyarországon, hogy ehhez a gazdaságpolitikához vissza kellene térni. Ritkán szoktam egyetérteni Gyurcsány Ferenccel, de ezeket a számokat látva én is azt gondolom, ekkora böszmeséget nem csinált senki. Elrontották, nem kicsit. Nagyon! És nem csak 2006-ban, nem is csak 2006-ig. A ciklus végére Magyarország a sereghajtók közé csúszott vissza, a csődtől csak az IMF-hitel, a forint összeomlásától csak a régió kiemelkedően magas alapkamata mentett meg minket. 

Ilyenkor szokott előkerülni az az érv, hogy ez csak a 2008-as gazdaságpolitikai világválság következménye. Sajnos a magyar költségvetés hiánya már 2002-ben növekedésnek indult, és a Gyurcsány-kormány alatt már 2006-ban súlyos válságban volt a magyar gazdaság. Ebben az évben a világ egyik legnagyobb költségvetési hiányát, 9,3 százalékot sikerült összehoznia a baloldali kormánynak. (2020-ban, amikor a Covid miatt fél évre leállt a gazdaság, 8 százalék volt a hiány.) 2006-ban nemhogy válság volt, hanem szárnyalt az európai gazdaság, a kelet-európai országok pedig elképesztő ütemben száguldottak. Lettország 12,9, Észtország 10,9, Szlovákia 10,7, Litvánia 9,1, Románia 8,7, Bulgária 6,5, Szlovénia 6,4, Lengyelország 6,3 százalékos gazdasági növekedést produkált. Magyarország a hatalmas költségvetési hiány ellenére mindössze 4 százalékkal tudott növekedni. Ez azért tényleg elképesztő gazdasági teljesítmény!

És ez nemcsak 2006-ra, hanem – mint láttuk – az egész ciklusra jellemző volt. 2003–2004-ben, amíg a polgári kormány lendülete kitartott, még a gazdasági növekedéssel nem volt túl nagy baj, de a költségvetési hiány már elszállt, azt követően pedig a földbe álltunk. Az a döbbenetes, hogy a 8 év alatti 14 százalékos növekedést is 30 százalékos adósságnövekedés mellett, azaz a jövő terhére sikerült elérni.

36 Groupama Aréna / év

A polgári kormány 1998 és 2002 között az államadósság mértékét a GDP arányában 59 százalékról 51 százalékra csökkentette. Az MSZP–SZDSZ-kormány 8 év alatt ezt 80 százalék fölé emelte, ami nagyjából azt jelenti, hogy a GDP-arányos államadósság 3/8 részét a baloldali kormány hozta össze. Ez alatt az időszak alatt azért volt számos olyan ország, például Szlovákia, ahol csökkent az eladósodottság mértéke. A hatalmas adósságteher-növekedést a mai napig nyögjük, amit kamatkiadásokra fizetünk, abból lehetne pedagógusbéreket fizetni, utakat építeni stb. Érdemes egy gondolatkísérletet végezni, hogy mennyivel alakultak volna kedvezőbben a kamatkiadásaink, ha a baloldali kormány képes lett volna szinten tartani (nem csökkenteni) az államadósságot.

2010-ben kamatkiadásokra 1440 milliárd forintot kellett kifizetnünk, aminek a 3/8 része 540 milliárd forint. Ennyit kellett kifizetnünk csak 2010-ben a baloldali kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt. (A helyzet valójában ennél sokkal rosszabb, mert nincsenek benne a PPP-programok, a nemzeti vagyon kiárusítása, a magas alapkamat és a devizahitelezés következményei.) Annak érdekében, hogy mindenki érzékelje ennek az 540 milliárd forintnak a súlyát: a teljes magyar egészségügyre ebben az évben 1228 milliárd forintot biztosított a magyar költségvetés. Néhány évvel később a Ferencváros stadionja 14,8 milliárd forintba került, ami azt jelenti, hogy ebből az 540 milliárd forintból 36 Groupama Arénát lehetett volna építeni! 540 milliárd forintból még mai árakon számolva is lehetne több mint 5000 kilométer kerékpárutat építeni, az akkori árakon jóval több mint 10 000 kilométer is kijött volna. Miért hangzott el annak idején annyiszor az elmúlt 8 év? Azért, mert ezt a kamatterhet nemcsak 2010-ben, hanem az elkövetkező években is fizetnünk kellett. A mai napig az akkor értelmetlenül felhalmozott adósságunk kamataira és törlesztőrészleteire több száz stadion, illetve több tízezer kilométer kerékpárút árát fizettük már ki. 

 Elkezdtünk felzárkózni

2011–12-ben a polgári kormánynak a zuhanórepülést kellett megállítania. Emlékezhetünk: az IMF lélegeztetőgépére voltunk kapcsolva, családok tízezrei és az önkormányzatok devizahitel-csapdában vergődtek, magas jegybanki alaphitelkamat, amely megfojtotta a gazdaságot, de megtámasztotta a forintot, és nyögtük a hiteltelen gazdaságpolitika minden következményét. Akik ilyen helyzetbe hozták az országot, azok nem bocsánatot kértek, hanem őrjöngve szidták a bankadót, a Mol visszavásárlását, a segélyezés átalakítását, a közmunka bevezetését, később az online kasszákat, az EKÁER-t, mindent. Ez a két év a bankadóval, a forint leértékelődésével, a devizahitelekkel, az eladósodott önkormányzatokkal, a nemzetközi hitelességünk hiányával rendkívül nehéz volt, és még ebben az időszakban is elmaradtunk a régiótól.

Ezt követően azonban jelentősen megváltozott a helyzet. 2013-ra sikerült konszolidálni a magyar gazdaságot, és bár a kamatterheink a térségben kiemelkedők voltak, mégis elindult a magyar gazdaság. Az ellenzék és néhány gazdasági elemzőnek álcázott propagandista 12 éve folyamatosan fél éven belülre várja a magyar gazdaság összeomlását, de az a drámai örökség és a súlyos béklyók ellenére egész jól teljesít. 

(Írország 90 százalékos növekedését lehagytam a grafikonról, mert annak más okai vannak.) 2012-től megkezdődött a magyar gazdaság felzárkózása az Unió átlagához. Ebben a mutatóban 9 év alatt 20 százalékot közeledtünk Ausztriához, 16-ot Olaszországhoz, 15 százalékot Németországhoz, és már nem maradtunk el drámaian a keleti blokk országaitól sem. Ha rövidebb időszakokra bontanánk fel ezt az időszakot, akkor látható, hogy az igazán gyors ütemű felzárkózásunk 2017 óta tart, és ez a pandémia alatt is folytatódott. 

Meddig jutottunk?

Érdemes egy pillantást vetni az Eurostat 2021-es vásárlóerő-paritáson számolt összehasonlító diagramjára is.

Külön ki szeretném emelni Szlovákiát, amelynek a gazdaságpolitikáját gyakran próbálják példaként állítani Magyarország elé. A Horn-kormány ideje alatt a vásárlóerő-paritáson számolt szlovák GDP lehagyta a magyart, az első Orbán-kormány alatt visszaelőztük Szlovákiát. 2010-re Szlovákia állva hagyott minket, az uniós átlag 76 százalékán álltak, miközben mi mindössze 66 százalékon! Akkor úgy tűnt, már Szlovákiát sem fogjuk tudni többet utolérni. Az elmúlt 11 év folyamatosan bírált gazdaságpolitikájával Magyarország 10 százalékot közeledett az Unió átlagához, miközben Szlovákia 8 százalékkal távolodott. Ma Magyarország áll 76 százalékon, és Szlovákia 68 százalékon. (Lehet, hogy az euró bevezetése nem garancia a gazdasági sikerre, sőt, érdemes alaposan megfontolni?)

Az Eurostat diagramjának másik érdekessége, hogy leelőztük Portugáliát is, sőt lassan látótávolságba kerül Spanyolország is, amelyet – az eddigi tendenciákat figyelembe véve – néhány éven belül le fogunk előzni.

Összefoglalva:

Ezeket az eredményeket nem véletlenül értük el, a gazdaságpolitikánk néhány pillérét szeretném kiemelni. Miért tudtunk előrelépni?

A Gyurcsány-kormány idején az egyik legalacsonyabb volt a magyar foglalkoztatottsági adat. 2010-ben a foglalkoztatottsági ráta 55,4 százalék volt Magyarországon, amely 8,6 százalékkal maradt el az Unió átlagától. 2021 novemberére a foglalkoztatottsági arány 18,5 százalékkal, 73,9 százalékra nőtt, amivel már meghaladjuk az Unió átlagát. Az Unióban nálunk javult a második legnagyobb mértékben a foglalkoztatottság. Ehhez szükséges volt az adózási és a segélyezési rendszer átalakítása, a közmunka, a munkaalapú gazdaság meghirdetése, az évente rekordot döntő beruházások nagysága. A foglalkoztatottság növekedésének döntő szerepe volt abban, hogy a súlyos nélkülözésben élők száma harmadára, a szegénység kockázatának kitettek aránya pedig felére csökkent hazánkban 2010 óta.

A gazdasági élet tisztulása

A gazdasági növekedés másik fontos feltétele volt a gazdasági életünk kifehérítése és az adórendszer átalakítása. Ezen a területen az Unióban messze Magyarország érte el a leglátványosabb eredményt. Magyarországon az áfarés (a be nem szedett áfa aránya) 2010-ben 22 százalék volt, ami kevesebb mint egyharmadára, 6,6 százalékra csökkent 2019-re. Döbbenetes, de a magyar gazdaság ma tisztább, mint az osztrák vagy a német gazdaság! 

Az adóbevételek beszedése megteremtette a lehetőséget, hogy a versenyképesség növelése érdekében csökkentsük az adóterheket Magyarországon. Az adóék, a bérek teljes munkaerőköltsége 2009-ben még 53,1 százalék volt, ami a gyermektelen átlagkereső esetében 41,2 százalékra csökkent. A 11,9 százalékos csökkenés toronymagasan a legnagyobb az Unióban, úgy, hogy több mint egymillió szülő és több százezer 25 év alatti munkavállaló esetén ennél jóval nagyobb a csökkenés mértéke, amit nem vesz figyelembe a statisztika.

A magyar gazdaság talpra állásához az is kellett, hogy a beruházási ráta a 2010-es 20 százalékról 27 százalékra emelkedjen. Ez az arány a harmadik legmagasabb az Unióban.

A magyar gazdaság teljesítményéhez kellettek a külföldi működőtőke-beruházások is. Mindenki emlékezhet, a kormánykritikusok részéről mekkora értetlenkedés, gúnyolódás fogadta a kormány keleti nyitás politikáját. Az elmúlt években az ellenzékkel itt is szemberobogott a valóság, hiszen rendkívüli mértékben megnőtt az ázsiai befektetők aránya. Az elmúlt időszakban voltak olyan évek, amikor dél-koreai, illetve kínai cégek fektettek be a legtöbbet Magyarországon, 

A 2019 szeptemberében publikált IBM-PLI Global Location Trends felmérés szerint hazánk a külföldi befektetések nyomán létrejövő munkahelyek száma alapján világszinten a 16. helyen szerepel, míg – az egymillió lakosra vetített adatok alapján – globálisan az 5. legjobb eredményt értük el. Az új munkahelyek nemzetgazdasági hozzáadott értéke alapján Magyarország a legutóbbi felméréshez képest öt pozíciót javítva világszinten a 11. helyet szerezte meg, megelőzve többek között Németországot, az USA-t vagy Dél-Koreát. A befektetési témákra szakosodott Site Selection magazin Global Best to Invest 2020 jelentése alapján Magyarország sorozatban harmadszor is a világ tíz legjobb befektetési célországa közé került. 

Ez mind együtt vezetett ahhoz, hogy Magyarország nagy részén ma már munkaerőhiány van, és a munkavállalók helyzete, alkupozíciója a rendszerváltás óta nem volt olyan kedvező, mint napjainkban. A háború előtt minden gazdasági elemző arra számított, hogy a következő években a foglalkoztatottság lassú bővülése és gyors ütemű bérnövekedés várható.

Amikor szemberobog a valóság

Mindezt úgy sikerült elérnünk, hogy az ellenzék szerint teljesen félrekezeltük a válságot. Néhány parlamenti képviselő habzó szájjal, agresszívan szidta a kormányt a válságkezelés miatt, gyalázkodtak, amikor a miniszterelnök vállalta, hogy minden járványban létrejött munkahely helyett létrejön egy másik. Helikopterpénzt követeltek, miközben szinte megszűnt a munkanélküliség, aláírásokat kezdtek gyűjteni az álláskeresési járadék időtartamának meghosszabbításáért. Szórakoztató végigolvasni a GKI gazdasági előrejelzéseit is: van abban minden a koherens gazdaságpolitika hiányától a 8 százalékos munkanélküliségig. 2020 decemberében 3,7 százalékra tették a 2021-es gazdasági növekedés mértékét, ezt márciusban 4,3 százalékra emelték…

Mi már 2021 második felében elértük a 2019-es gazdasági teljesítményünket, ami az uniós országok jelentős részének a mai napig sem sikerült. Bocsánatkérés? Némi elismerés? Az természetesen nem volt! Az viszont nyilvánvaló lehet mindenkinek, hogy az ellenzék receptjével, gazdasági megoldásaival biztos nem tartanánk itt! (Például: úgy biztos nem lehet munkanélküliséget csökkenteni, hogy tartósan a magas munkanélküliségre rendezkedünk be, és lehetetlennek tartjuk a foglalkoztatottság gyors bővülését.)

A 2008-as válság rossz állapotban érte a magyar gazdaságot, és a válságkezelés során brutális mértékben elmaradtunk a régiós országoktól. 5 évbe tellett, mire sikerült magunk mögött hagyni a hatásait. A járvány idején is folytatódott a gazdasági felzárkózásunk. 

Hamarosan választások lesznek Magyarországon. Az ellenzék vezető pártja a DK, akinek az elnöke, Gyurcsány Ferenc már „bizonyított” miniszterelnökként. Gazdasági összeomlást, leszakadást, devizahiteles csapdában szenvedő családokat, eladósodott önkormányzatokat hagyott maga után. Az akkori gazdaságirányításért felelősök, Draskovits Tibor és a többiek jól vannak, a DK a Fővárosi Önkormányzat cégeibe delegálta őket, jó fizetést kapnak, és ugrásra készen várják a visszatérési lehetőséget. 

A háború okozta komoly kihívások

A háború miatt ismét gyors és pontos döntésekre van szükség. Most azonban még nagyobb a tét, ostoba, meggondolatlan döntésekkel nemcsak a gazdaságot lehet tönkretenni, de még egy háborúba is bele lehet keveredni. Az ellenzék elképzeléseit olvasva, hallva ismét komoly aggályaink lehetnek. Az olaj- és gázcsapok elzárása igen rövid idő alatt padlóra küldené a magyar gazdaságot. Minden normális kormány figyelembe veszi a saját érdekeit. A németek nem támogatják az olajembargót, mert nem tudják megoldani se a fűtés, se az áramellátás biztosítását. Az USA nem hirdetett bojkottot az uránra, mert nem működnének az atomerőműveik. A francia kormány sem erőlteti a Renault és az Auchan kivonulását Oroszországból, és a sort még hosszan lehetne folytatni.  Ebben a kiélezett helyzetben olyan kormányra van szükségünk, amelynek Magyarország érdeke az első, és amely ezért hajlandó kiállni és küzdeni is. Más esetben ismét hosszú évekre visszaesünk és lemaradunk. 

Gyurcsány Ferenc kormánya alatt leszakadtunk, Orbán Viktor kormánya alatt megkezdődött a felzárkózásunk. Gyurcsány Ferenc alatt csökkent a foglalkoztatottság, a polgári kormány alatt közel egymillióval növekedett. A Gyurcsány-kormány alatt növekedett a szegénység, a polgári kormány alatt minden mutató szerint jelentősen csökkent. Az előző kormányzati teljesítményeket figyelembe véve, racionálisan mérlegelve egyetlen szavazatot sem kaphatna egy olyan formáció, amelynek Gyurcsány Ferenc meghatározó tagja.

A szerző a Fidesz országgyűlési képviselője, az Orbán-kormány kormánybiztosa.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is.