Négy tanulság a fiatalok politikai aktivitásával kapcsolatban
„Az én hitemet a fiatalok adják” – mondta még az országgyűlési választás előtt az ellenzék kormányfőjelöltje. Kijelentését részben az előválasztás során végzett kutatásokra alapozhatta, amelyek azt mutatták, hogy szavazói jellemzően fiatalabbak, mint Dobrev Klára szavazói. Az előválasztás idején készült kutatások mellett várakozásai az ellenzéki fiatalok toposzából táplálkozhattak. A fiatalokat aktív, kormánykritikus társadalmi csoportként ábrázoló kép azonban hamis, és nem elsősorban a kampány alatt vált azzá, kis túlzással sohasem volt igaz.
A politika iránt fogékony ifjúság mítosza
Sokszor foglalkoztunk azzal, hogy a nagy mintás ifjúságkutatás eredményei szerint a 15–29 évesek nem érdeklődnek a politika iránt (legutóbb itt). Ugyan a nagy mintás ifjúságkutatás 2020 végén készült legutóbbi adatfelvétele a legmagasabb politikai érdeklődést regisztrálta az elmúlt két évtizedben, de az egytől ötig terjedő érdeklődést mérő skálán elért 2,4-es átlag ez esetben is kifejezetten alacsonynak tekinthető (ahol az 1-es azt jelenti, egyáltalán nem érdekli, az 5-ös pedig azt, hogy nagyon érdekli).
A fiatalok bő kétharmada (69 százalék) politikával kapcsolatos gondolkodásmódját a családja határozza meg, nagyjából nyolctizedük legalább részben egyetért a szüleivel politikai kérdésekben. Ahogy a szülőkkel szembeni politikai állásfoglalás, úgy a szülői értékek elleni lázadás sem jellemző, de korábban sem volt jellemző. A nagy mintás ifjúságkutatás azért lehet releváns ebben a kérdésben is, mert a nyolcezer fős, a 15–29 évesekre reprezentatív mintához fogható módszertannal más kutatás nem rendelkezik, így irányadó abban az esetben is, ha az adatfelvétel nem tegnap készült. Relevanciáját némileg erősíti az is, hogy a közvélemény-kutatók versenyét is a nagy mintás ifjúságkutatás legutóbbi két hullámát készítő Társadalomkutató nyerte, akinek a becslése a legközelebb esett a valóságos eredményhez a 2022-es országgyűlési választás során.
Mindezekre tekintettel legfeljebb azt feltételezhetjük, hogy az ifjúság politikai preferenciái csak részben vagy csak átmenetileg különbözhetnek jelentősen az idősebb generáció preferenciáitól, nagyrészt azonban hasonlónak kell lenniük. Természetesen az ifjúságon belül komoly különbségek lehetnek az érdeklődés vagy éppen az aktivitás tekintetében, azonban összességében a politika iránt fogékony ifjúság mítosz csupán.
A liberális profilból nem következik ellenzéki attitűd
A nagy mintás ifjúságkutatás régóta vizsgálja a fiatalok ideológiai profilját. Nem boncolgatva az egyes fogalmak jelentéstartalmát az önbesorolás liberális–konzervatív skáláján liberális túlsúly érzékelhető, míg a bal–jobb skálán kiegyenlített viszonyokat találunk. A trendeket vizsgálva a fiatalok az elmúlt évtizedben mindig is mérsékeltnek, liberálisnak tartották magukat, és annak ellenére hogy az utóbbi adatfelvétel során némi balra tolódás is megfigyelhető, határozottan a nemzeti önrendelkezés hívei.
A mérsékelt attitűdöt erősíti, hogy a magyarországi fiatalok többségükben fontosnak érzik a demokráciát mint a legjobb politikai berendezkedést, értékelése során ugyanakkor megosztottak. Valamivel többen vannak azok, akik elégedettek a magyarországi demokrácia állapotával, mint amennyien nem elégedettek (48 vs. 46 százalék). A megosztottságból nem következik aktivitás, hiszen az érdeklődés a politika iránt tartósan alacsony. A konkrét szavazási hajlandóságra vonatkozóan is alacsony értékeket figyelhetünk meg, a fiatalok 24 százaléka állította, hogy egy következő vasárnap tartandó országgyűlési választáson biztosan részt venne. A 2020-as állapotok szerint az ifjúság egészére vonatkozóan a pártpreferencia 33 vs. 30 százalék volt a kormány–ellenzék viszonyában (Magyar Kétfarkú Kutya Párt és Mi Hazánk Mozgalom nélküli ellenzékkel számolva 33 vs. 25 százalék). A választási részvételüket biztosnak mondók 45 százaléka szavazott volna a kormánypártokra és 34 százaléka az ellenzékre, tehát 2020 végén a kormánypártok előnye jelentős volt a fiatalok körében, ami összességében kevéssé változott.
Kizárólag az aktívakra koncentrálni félrevezető
A fiatalok politikai aktivitásával kapcsolatban jellemző, hogy olyan csoportok alapján következtetnek a teljes ifjúságra, akik érdeklődőbbek, aktívabbak. Ha fiatal emberek tüntetnek, alapítanak politikai mozgalmat, gyakran a fiatalok nevében igyekeznek megszólalni, és gyakran azonosítják őket a fiatalokkal, miközben nem feleltethető meg egyértelműen egymásnak a két csoport. Sok esetben a kutatások is olyan, a közélet iránt jobban érdeklődő ifjúsági csoportokra koncentrálnak, mint például az egyetemisták. A 2022-es választást megelőzően több, kifejezetten a fiatalokra koncentráló kutatás is készült, például az Opinio 347 fős, a 18–29 évesekre vonatkozó kutatása vagy az IDEA Intézet 670 első választóra vonatkozó felmérése, amelyet közösségimédia-alapú kérdőív segítségével készítettek, és mintáját a politikai aktivitás szerint is súlyozták. Mindkét friss kutatás következtetései illeszkednek az ellenzéki fiatalok toposzához. Elégedetlenség és politikai aktivitás jellemezte a válaszadókat, akik alapvetően kormányváltást akarnak. Az olyan gyakorlati tapasztalatok, mint az előválasztás vagy az országgyűlési választás azonban mást mutatnak, ami nem kizárólag az idősebbek viselkedésével magyarázható.
A várakozások ellenére az ellenzék által rendezett előválasztás is a fiatalok megszólításának nehézségeit mutatta, hiszen a generációs alapon szerveződő Momentum Mozgalom, valamint a Jobbik jelöltje is kifejezetten rosszul szerepelt. Fekete-Győr András, a Momentum elnöke hangot is adott csalódottságának, hogy a várakozásokhoz képest kevésbé voltak aktívak a fiatalok az előválasztás során. Sőt egyes sátraknál, ahol mégis nagyobb számban jelentek meg, a közreműködő aktivisták előbb gondoltak kormánypárti beavatkozási kísérletre, mint tényleges érdeklődésre.
A fiatalok aktivitási rátája általánosságban is alacsonyabb, mint összességében az idősebbeké. Az Ifjúságkutató Intézet legutóbbi nemzetközi konferenciáján az amerikai tapasztalatokat megosztó Brent Buchanan arról beszélt, hogy általánosan jellemző, hogy a 18–24 évesek választói aktivitása mintegy húsz százalékponttal alacsonyabb, mint az átlag, és ebben a tekintetben a magyarországi viszonyok is hasonlók.
Nem csak a pártszimpátiát kell figyelembe venni
A választói magatartására vonatkozóan a Nézőpont Intézet által készített telefonos kutatásokból leválogatott, 18–29 évesekre vonatkozó adatsorok egyértelműen mutatták, hogy a választást megelőző két hónap alatt a pártok versenye kiélezetté vált. A februári ellenzéki előny március elejére teljesen elpárolgott, a számok fej fej melletti szereplést vetítettek előre, ha csak a pártok versenyére koncentrálunk, ahogy vélhetően sokan a közvélemény-kutatók közül tették. A szoros választási eredményt ugyanakkor finoman fogalmazva is árnyalta a miniszterelnök-jelöltek preferenciasorrendje. Orbán Viktor előnye február elején is tízszázalékos volt Márki-Zay Péterhez képest, amikor a pártok versenyében még az ellenzéki összefogás vezetett. A jelöltek népszerűsége közötti szakadék márciusban tovább növekedett, a választás előtt Orbán Viktort legalább minden második 18–29 éves látta volna szívesen miniszterelnökként, míg Márki-Zay Pétert kevesebb mint a fiatalok negyede.
Habár ezeket a dilemmákat szakmai berkekben rendszeresen megvitatjuk – legutóbb az Ifjúságkutató Intézet konferenciáján –, a közéletben az ellenzéki ifjúság toposza tartós. Talán így a választást követően, főleg úgy, hogy a Medián is közölt adatokat kifejezetten a fiatalok aktivitására és preferenciáira vonatkozóan, kimértebbé teszi a jövőbeli várakozásokat azzal kapcsolatban, hogy kire szavaznak a fiatalok.
A szerző az MCC Ifjúságkutató Intézetének vezetője.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő írásokat. Várjuk az ön véleményét is!
(Borítókép: Először szavazó pár leadja szavazatát az országgyűlési választáson és gyermekvédelmi népszavazáson a Nyíregyházához tartozó Butykatelepen a közösségi házban 2022. április 3-án. Fotó: Balázs Attila / MTI)