Puzsér Róbert: Sebestyén Balázsnak nem a háború, hanem a szankciós politika fáj

Onnan érkezett az Európai Unió szankcióinak bírálata, ahonnan senki nem várta: Sebestyén Balázs, a népszerű playboy, a sikeres tévés és szakmaszerte elismert bitcoinbányász elmagyarázta a rádió hallgatóinak, hogy a szankciós politika kudarc, Európa pedig önmagát bünteti azzal, hogy választ ad az Ukrajnát érő orosz agresszióra.

Sebestyén Balázs a nevét viselő rádióműsorban kifejezésre juttatta, hogy a szankciók az európai átlagemberek elszegényedését eredményezik majd, holott decemberben, amikor még szó sem volt háborúról, már volt, hogy száznyolcvan dollárba került a gáz – jelzem, hogy jelenleg százötvenbe kerül. Felhívom Sebestyén Balázs figyelmét arra, hogy az elszabadult energiaárak több okra vezetnek vissza, mint az oroszokra kirótt szankciók – ezek a németországi atomerőművek bezárásától kezdve a karantén által szétvert nemzetgazdaságok állapotán át az irreálisan hosszú és sérülékeny ellátási láncokig hosszasan sorolhatók. Jelzem továbbá Sebestyén Balázsnak, hogy a magyarok létbiztonságát leginkább meghatározó földgázra a mai napig nem vonatkozik szankció, a nyugati társadalmak középosztályainak lecsúszása pedig réges-rég zajló folyamat, amelyet Reagan és Thatcher jobboldalról intézett neoliberalizmusa indított el a nyolcvanas években, aztán a kilencvenes évektől Clintonnak, Blairnek és Schrödernek a baloldalon végrehajtott neoliberális fordulata tett visszafordíthatatlanná.

Arról a neoliberalizmusról van szó, melynek legfőbb dogmáját ekképp fejezte ki az RTL bitcoinprófétája: „Nincs kolbászból a kerítés, nincs ingyenebéd. Ezt meg kell tanulni. Nyilván sokkszerű.” Nincs ingyenebéd – a magyarok megköszönhetik Sebestyén Balázsnak a felvilágosítást. Hadd érdeklődjek: eddig hol és kinek járt itt ingyenebéd? Úgy tűnik, Sebestyén köreiben Galambos Lajoson kívül akad még pár áramtolvaj – csak mert az én ismerőseim mindig is fizettek a közműszolgáltatóknak. 

azon a Magyarországon, ahol a lakhatás költségei évtizedek óta horribilisek, ahol a fiataloknak az öröklésen kívül jóformán esélyük sincs saját ingatlanhoz jutni, és ahol a befagyasztott rezsi kifizetése sem egyszerű egy átlagos pedagógus béréből vagy egy átlagos öreg nyugdíjából.

A népszerű kriptovaluta-spekuláns elmagyarázta a magyaroknak, hogy az uniós szankciók ostobák, mert azokkal a „saját farkunkba harapunk”. Nyilván következmények nélkül kellene hagyni egy független európai állam megszállását és bekebelezését, mert Sebestyén Balázs megszakértette, hogy bármilyen következmény árt a gazdaságnak. Hiszen Herr Hitler csak békét akar, csak azt akarja elvenni, ami neki mint birodalomnak jár, azzal majd jóllakik. Hisz mindig így volt a történelemben: okos enged, szamár szenved, az agresszor pedig csak addig agresszív, míg gyengeséget és megalkuvást nem tapasztal, azt látva megelégszik. A szankciók a hibásak – nem is a háborús agresszió. Herr Hitler csak békét akar. Münchenben saját kezűleg aláírta, Mr. Chamberlain be is mutatta a dokumentumot. Senki ne dőljön be az Európa farkába harapó, háborús uszító Mr. Churchillnek! Legyen szíves mindenki Mr. Chamberlainre szavazni! Szeretnénk mindannyian békében és jólétben élni. Herr Hitlernek csak Ausztria és Elzász-Lotharingia kell, meg létre akar hozni egy Cseh–Morva Protektorátust. Olyan nagy ár ez a békéért és a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatért Herr Hitlerrel? Magyarországnak és Európának meg kell tanulnia végre a történelem által adott leckét: az agresszort csak az önfeledt fogyasztás meg a kölcsönösen előnyös kereskedelmi egyezmények állítják meg.

Magyarországnak és Európának meg kell tanulnia Sebestyén Balázs és a neoliberális világrend bölcseletét: a GDP az egyetlen létező szempont. Nincsenek világnézetek, nincsenek elvek, nincsenek emberi és polgári jogok, a népeknek nincs önrendelkezésük, nem létezik geopolitika, sem biztonságpolitika, sőt egyáltalán nincsen politika – csakis gazdasági szempontok léteznek.

Amikor Sebestyén Balázs az úgynevezett munkásságára visszapillant, bizonyára ugyanezzel hülyíti magát: jól megpörgette a GDP-t, jól megpörgette a fogyasztást – mindent jól csinált. Nem úgy, mint azok a politikusok, akik legalább egyszer az életükben, ha félszívvel is, de megpróbálnak tenni valamit ezért a civilizációért. Nem az agresszorra kivetett szankciókkal van a baj, hanem azzal, hogy Magyarországnak és Európának már évtizedekkel ezelőtt le kellett volna válnia nem pusztán az orosz gázról, hanem akármilyen forrású fosszilis tüzelőanyagról. Európa nem a saját farkába harap azzal, hogy nemcsak gazdasága, de politikája is van, hanem épphogy életjeleket mutat – valami ébredésfélét abból az éber kómából, ami mára Vlagyimir Putyinnak az Ukrajna elleni háborúban kifejeződő elpofátlanodását eredményezte.

A szerző kritikus, publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Sebestyén Balázs. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)