Tessék mondani, ez az aszály már a klímaváltozás?

Magyarországon idén becslések szerint eddig 650-1000 milliárd forint kárt okozott az aszályos nyári időjárás az agráriumban. Az Alföldön közel 100 százalékos a terméskiesés a kukorica és a kapásnövények esetében, de egyes dunántúli régiókban sem jobb a helyzet. A kukoricaállomány az Alföldön megsemmisült, a tartós vízhiány pedig már a dunántúli termőföldek közel felét érinti. Az őszi búza negyedével lett kevesebb, mint az elmúlt öt év átlaga, de nem sokkal jobb az őszi árpa termésátlaga sem, a lucerna nagy része kiégett, a szalma minősége is gyenge és a mennyisége is kevés. A dunántúli szőlőtermesztők jó minőségű termést várnak. Keleten nem lehet még megjósolni, hogy milyen lesz az idei termés, de egyes pincészetek már elkezdték a szüretet. Az agrárminisztérium becslése szerint a kárenyhítési rendszerben bejelentett aszálykárral sújtott területek nagysága meghaladhatja az egymillió hektárt, a gazdálkodók közel 2/3-át érintheti az aszály. Pontos értéket csak a betakarítási időszak után lehet mondani. 

Ez már a klímaváltozás vagy az időjárás változékonyságának a következménye?

2021 óta a Csendes-óceán keleti medencéjében La Niña jelenség zajlik. Optimális esetben 9-12 hónap alatt lecsendesedik, most azonban csak lassan veszít az erejéből.

A La Niña ahhoz vezet, hogy a földi vízkészlet 1/3-át adó Kelet-Csendes-óceán vízhőmérséklete az átlagosnál jóval hűvösebb, 5-9 Celsius-fokkal. Ekkora víztömeg már jelentősen befolyásolni képes a globális légköri rendszert. A hűvösebb víz miatt a légkörbe kevesebb nedvesség és telített vízgőz kerül, ami nélkül nincs csapadék. A trópusi területeken a légkörbe bepárolgó vízgőz látens hője a mérsékelt éghajlati övbe jutva a kondenzáció során jelentős hőenergiát ad a mérsékelt övi ciklonoknak, azonban most a nedvesség hiánya gyengítőleg hat rájuk. Mire elérik a Kárpát-medencét, gyakorlatilag „kiszáradnak” és teljesen feloszlanak. 

Az előbb említett folyamat azért befolyásolja a mi időjárásunkat, mert a mérsékelt éghajlati öv vízháztartása összességében veszteséges, azaz több csapadék hullik, mint amennyi víz, nedvesség a felszínről a légkörbe párolog. A ciklonoknak nedvességre van szükségük, ezért a hiányt a rendszer a trópusokról pótolja szállítószalagokon keresztül. Ha elegendő nedvesség jut a mérsékelt övbe, akkor a ciklontevékenység is erőteljesebb, több csapadék hullik. A délebbre, azaz a szubtrópusi térségbe nyúló ciklonok áramlási rendszerében pedig még több nedvesség tud feljutni a mérsékelt éghajlati zónába, így Európában az időjárás csapadékosabbá válik normál körülmények között. Azonban, ha kevés nedvesség érkezik a trópusok felől – mint idén és tavaly –, akkor a ciklonok, amelyek a csapadékot adják, északra, az alacsonyabb szélességek felé tolódnak, és helyüket a száraz, forró időjárást okozó anticiklonok veszik át, melyek erőteljes felhőoszlató képességgel bírnak. 

Ennek következtében ezek a szűk keresztmetszetben összpontosuló, nagy szélsebességű, nyugatias horizontális áramlási zónák lelassulnak, meanderezni kezdenek, észak–dél/dél–észak áramlási irányt vesznek fel és módosítják a ciklonok pályáját. A folyamat magasnyomáshoz és melegedő, száraz időjáráshoz vezet, mint ezen a nyáron. Egyre masszívabb, felhőoszlató anticiklonok (blockinghatás) alakulnak ki. 

A tartós száraz időjárás oka az is, hogy 2020 második fele óta nem esik elég csapadék a régiónkban és a talaj ki van száradva. Így már a növények sem képesek párologtatni, nem jut rajtuk keresztül elég nedvesség a légkörbe, a nyarakra jellemző helyi, konvektív csapadék (záporok, hőzivatarok) elmarad. A légkör próbál nedvességet felszívni a talajból (tavak gyors kiszáradása), de ez nem elég a jelentős helyi csapadék kialakulásához. 

A légkörbe érkezik telítettlen vízgőz, de nem tud telítetté válni. Ennek fizikai és kémiai okai vannak. Röviden úgy lehetne elmagyarázni, hogy minél magasabb a hőmérséklet, annál több nedvesség kell a kondenzációhoz és csapadékképződéshez, azaz minél melegebb a levegő, a légkör annál több vízgőzt tud felvenni anélkül, hogy telítetté válna. Mivel a nagy mennyiségű telített vízgőz hiányzik, így nem tud csapadék kialakulni. Sajnos a telítettlen vízgőz erős üvegházhatású gáz, ami tovább generálja a hőmérséklet emelkedését, amely megfigyelhető a hőhullámok intenzitásában és a csapadékhiány fokozódásában. (A téli félév közeledtével a hőmérséklet csökkenni kezd, így alacsonyabb hőmérsékleten kevesebb telítettlen vízgőz is elég lesz a csapadék kialakulásához.) 

Ha mindez még nem lenne elég, ehhez adódik a Kárpát-medence, különösen az Alföld sajátos aszályra hajlamos tulajdonsága is abból eredően, hogy már a klímaváltozás felgyorsulása előtt is kontinentális, azaz Európa nyugati feléhez képest szélsőséges időjárás jellemezte. 

Magyarországon leginkább az Alföld van aszálynak kitéve, és ott a legnagyobb a kockázata a tartós, súlyos aszálynak, ahogy a mostani időjárás is jól mutatja ezt. A hazánkban időnként fellépő csapadékhiány és szárazság hozzátartozik Magyarország klímájához, ugyanakkor az elmúlt évtizedek intenzív melegedése és a klímaváltozás során jelentősen melegebbé váltak a nyarak, a több és intenzívebb hőhullám pedig erősíti és súlyosbítja az aszályhajlamot. 

De nemcsak a szárazság, hanem a csapadékintenzitás is növekedni fog nyáron. Ez azt jelenti, hogy egyre gyakrabban előfordul majd, hogy néhány óra alatt szélsőségesen nagy mennyiségű csapadék fog hullani, amely elérheti egyszerre akár az 1-2 havi átlagot is. A villámárvizek a települési környezeten túl a mezőgazdaság számára is komoly kihívást jelentenek, a hegyoldalaktól a síkvidéki termőterületekig. Várhatóan a zivatarok is egyre intenzívebbek lesznek (légkörfizikai okok miatt), melyek kísérőjelenségei (pl. jégverés, orkánerejű szél és széllökések) további jelentős károkat okozhatnak egyes években a különböző hazai mezőgazdasági területeken. 

Míg a nyári félévben jelentősen növekedni fog a csapadékhiány és a hosszan elnyúló száraz időszakok száma, addig télen egyre több csapadékra kell felkészülnünk, mely túlzott csapadéktöbblet a mezőgazdasági területeken belvízként fog megjelenni.

Vajon a mostani extrém aszály és a hőhullámok több párhuzamosan zajló időjárási esemény szerencsétlen egybeesésének a következményei, vagy pedig az egyre gyorsuló klímaváltozás eredménye? Bízzunk benne, hogy inkább az előbbiről van szó, hiszen, ha számításba vesszük, hogy az ehhez hasonló extrém nyarak 30-50 évenként fordultak elő a múltban, akkor nem sokszor kell megtapasztalnunk. De ha a klímaváltozás felgyorsulása az ok, akkor sajnos nem leszünk ilyen szerencsések. Meg kell tanulnunk együtt élni vele, alkalmazkodni hozzá, és lehetőségeink függvényében csökkenteni a kiváltó okokat.

A magyar mezőgazdaság számára egy intő jel, hogy szem előtt kell tartani a környezeti és klimatológiai feltételek folyamatos változását.  Csak úgy lehet az időjárás és a klímaváltozás szélsőségeire felkészülni, ha több alternatív technikát és technológiát egyszerre vet be a hazai agrárszektor, illetve a központi döntéshozatal a szakemberekkel, kutatóközpontokkal, gazdálkodókkal együtt régiónként, helyi szinten próbál megoldást találni. A magyar gazdák számára a mind gyakoribb hosszú, száraz időszakok miatt létfontosságúvá válik a vízvisszatartást, a vízmegtartást és a talajnedvesség megőrzését, illetve a talaj termőképességének megtartását segítő eljárások tudatos gyakorlati alkalmazása, amelyhez az agrártárca a 2023–2027 közötti időszakban jelentős anyagi és technikai támogatást fog nyújtani. 

A szerző klímakutató, az MCC Klímapolitikai Intézetének munkatársa.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Sárguló, a szárazság miatt alig fejlődő kukorica a Hajdú-Bihar megyei Hajdúszovát térségében 2022. július 18-án. Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI)