Ne bántsuk az ateistákat, de valljuk meg vallásunkat!

Nagy kérdés, hogy a „Valld magad vallástalannak!” kampány mivel is lép túl „a napi megélhetésen és politikai vitákon”, és hogyan vonatkozik „a filozófia örök és kimeríthetetlen alanyára, Istenre” – miként erre utal Hegyi Gyula úr, aki az Indexben megjelentetett cikkében örömmel üdvözli az ateisták népszámlálási ellenkampányát. A Magyar Ateista Társaság ugyanis szeretné elérni, hogy minél többen vallják magukat vallástalannak, vagy egyszerűen utasítsák el a vallásukra vonatkozó kérdés megválaszolását. Ezt támogatja a cikk írója is, aki ugyan magát katolikus egyházhoz tartozónak tartja, de szemlátomást nem érti vagy nem gondolta még végig, hogy valójában mit is jelent a kereszténység az embernek, a világnak, Európának.

Ugyanis e valóban sokrétű filozófiai kérdésnek bármilyen eredménye önmagában teljesen közömbös az ember életére vonatkozóan. Ha csupán a Teremtő létét vagy nem létét taglaljuk, utána ugyanazzal a nyugalommal állhatunk fel az asztaltól, mint amivel leültünk a vitára. Az elhangzott érveken sört kortyolva töprenghetünk tovább, mélázhatunk a borospince bejárata előtt a lankás dombokat szemlélve a naplementében… de aztán felocsúdva – nincs mese! – folytatni kell az életet.

Isten kiléte, mibenléte azonban már sokkal izgalmasabb és szó szerint érdekfeszítő kérdés, mert közvetlen hatása van az életünkre. Lehet-e vele kapcsolatot találni vagy nem? Segít nekem, vagy épp nehezíti az életem? Megértő az emberek szenvedéseit látva vagy érdektelenül elutasító? Aki ezeket a valóban egzisztenciális kérdéseket feszegeti, annak számára a megtalált válaszok életformáló erővel bírnak.

Úgy tűnik, erről nem tud a magát hívőnek tartó cikkíró, és arra a következtetésre jut, hogy az Isten-kérdés gyakorlatilag egészen a sírig megválaszolhatatlan. Így aztán, aki ateista (szó szerint: istentelen, istentagadó), annak – hangoztatja – éppúgy joga van tagokat toborozni, mint bármely más meggyőződést valló emberek csoportjának.  De ki vonja ezt kétségbe? Ki ellen ránt kardot a kezdeményezés védnöke? Harcosan védelmükre kél: „senki se próbálja kiközösíteni, megrágalmazni őket!” Csakhogy épp ezzel a torzítással ássa ki a csatabárdot. 

Az Ateista Társaság ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy saját csoportjának tagjait szeretné növelni, hanem ezzel párhuzamosan deklarált célja az is, hogy minél többen vallják magukat vallástalannak. Akár még azok is, akik ugyan valamely felekezethez tartoznak, de „elegük van a «keresztény Magyarország» szólamából”. Vajon nem épp ez a célkitűzés hordozza magában a politikai tartalmat? 

Én inkább azt mondom, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a népszámlálási adatok minél pontosabbak legyenek. Lehetőleg ne hanyagoljunk el egyetlen kérdést sem! Ez sokat segít a tisztánlátásban, a megfelelő döntések meghozatalában. Egyáltalán nem filozófiai, hanem nagyon is politikai állásfoglalás, ha bárki is arra buzdít, annak örvend, ha kevesebb hívő ember lesz a statisztikában, mint a valóságban. Ebből valójában senkinek semmi haszna nincs, de azt el lehet vele érni, hogy sokakban bizonytalanság ébredjen. 

Annak vajmi kevés esélyét látom, hogy valaki a húsz perces kérdőív kitöltésének egyik kérdése kapcsán eltöpreng majd életről, halálról, Istenről, feltámadásról. Bár azt belátom, hogy az efféle írások mégis érdekes előkészületet jelenthetnek a kérdés megválaszolására. Ezért is kértem szót ugyanezen a felületen, hogy nézzük meg komolyabban és gondoljuk tovább ezt a kérdést. Nem árt, ha, mire elénk kerül a statisztikai kérdőív, addigra valós állásfoglalásra jutunk hitünk, vallásunk, Istenhez, Egyházhoz tartozásunk kérdésében. Én magam is az ateisták védelmére kelek: senki ne bántsa, ne vesse meg őket! S ha azt szeretnék, hogy mások is csatlakozzanak csoportjukhoz, e jogukat nem vonom kétségbe. De mint egyházi vezető ezt a jogot képviselem saját egyházunk tagjaira vonatkozóan is. Minden keresztény testvéremet arra buzdítok, hogy ne ugorja át ezt a kérdést, mint érdektelen tételt, hanem ezen egyszerű – senki által nem látott, nem ellenőrzött! – módon is vallja meg a hitét, Istenhez tartozását. Talán mondanom sem kell, különösen görögkatolikus testvéreimet bátorítom erre.

A szerző görögkatolikus érsek-metropolita

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Robert Alexander / Getty Images)