Mit üzen a Dobrev-árnyékkormány a többi pártnak?

Hosszú készülődés után végre fény derült arra, mi főtt hetek óta a DK boszorkánykonyhájában. Előbb Molnár Csaba jelentette be, hogy árnyékkormány jön, aztán Dobrev Klára árnyék-miniszterelnök tartott értékelő beszédet, majd hétfőn a névsor is nyilvánosságra került. Lényegében az elmúlt évek Gyurcsány-párti rendezvényeinek első sorában ülőkből alakult virtuális kabinet. 

Az internet népe persze azóta is folyamatosan élcelődik vagy éppen szörnyülködik rajta, az árnyék szó számtalan árnyalata válik most DK-mémmé az árnyékszéktől az árnyékbokszig. Ezek nyilván nagyon szellemesek, és azt sem lehet mondani, hogy minden valóságalapot nélkülöznek, de azt hiszem, az április 3-i ellenzéki Waterloo óta ez az első olyan történés, amelyet érdemes a NER-en túli világból értékelni. A magyar történelem első árnyékkormányának megalakulása nemcsak a DK-t érinti, hanem a többi belpolitikai szereplőt is. Vizsgáljuk hát meg öt szemszögből!

A DK árnyéka önmagának

Bár létezik nemzetközi kultúrája az árnyékkormányoknak, nálunk ez idáig nem volt része a közéletnek. A DK úgy döntött, most eljött az idő. Mi vezethette erre? Ugyan évek óta övék a legerősebb ellenzéki párt, Gyurcsány pedig a legbefolyásosabb pártvezető, de az áprilisi vereség a DK szavazóbázisát is sokkolta. A Fideszhez hasonlóan persze a Gyurcsány-párti kemény mag is fundamentalista, vagyis a végsőkig követné vezetőjét, de egy negyedik kétharmad már náluk is túl volt a végsőkön. Egyre többen váltak demotiválttá, ezért kellett a nyáron a DK vezetőinek annyi bográcsozásra elmenni, amennyit csak szerveztek. Ha már kormányt nem is, de legalább pár szelfit cserélnek. Ebbe a mélabúba kellett valahogy visszacsempészni a remény, a dinamika és az erő érzését, az önmaga árnyékává lett párt ezért hirdetett árnyékkormányt. Lehet persze élcelődni, de mondjunk még egy ellenzéki pártot, amely akár egy ilyen névsort is képes kiállítani! Nincs ilyen.

Másrészt implicit üzenetként azt is elküldték, nem kell tartania senkinek 2006-tól, Gyurcsány nincs benne a kormányban. Persze nem róla lenne szó, ha az egész nem az ő Facebook-oldalán lett volna felépítve, és nehezen hihető, hogy egy Dobrev-kormány esetén Ferenc háztartásbeli first gentlemanként vasalná a fellépőblúzokat. Akik pedig azt kérik számon, hogy miért csak pártkatonákból áll az árnyékkabinet, azoknak két választ tudok adni. Egyrészt nincs az a mértékadó értelmiségi, aki ma egy DK-árnyékkormányban szeretné mutogatni magát, másrészt, ha mégis, akkor azt a NER pillanatok alatt szétszedné. A helyzet tehát nagyon egyszerű: azért ilyen ez az árnyékkormány, mert nincs más. Ha lennének civil értelmiségiek vagy klasszikus szakpolitikusok, akkor ott lennének. De nincsenek. 

Aki kér, az kap

Orbán hosszú politikai karrierjének számtalan válságos helyzete közül épp most éli át a legsúlyosabbat. Itthon a gazdaság elszabaduló folyamatai és a növekvő árak miatt fokozódó elégedetlenség, külföldön a háború okozta energiaválság és az EU-vita miatti forráshiány fonja egyre szorosabbra a mozgásteret. Ha ezt túléli, akkor tényleg mindent túlél. Mi kellene még egy kormányváltáshoz, ha nem elég egy nemzetközi válság, egy azzal párhuzamos elszigetelődés, a forint meggyengülése, a gazdasági egyensúly felborulása és egy súlyos szociális krízis? Ebbe egyszerűen bele kell bukni! Ez a politika vastörvénye. De van egy szabály, amely még a vastörvénynél is keményebb. Ha egy ilyen helyzetben is te maradsz a legjobb megoldás, túlélheted. Az idei választások pedig nem csupán 2/3-ot, de egy lebénult ellenzéket is eredményeztek. Óriási mázli ez a Fidesznek. Egyelőre nem kell komolyabb energiát fordítaniuk a belpolitikai helyzet stabilizálására. A dolgok azonban változnak. Orbán is volt nagyon lenn, aztán most hol van! A helyében bizonyára azért imádkoztunk volna egész nyáron, hogy Gyurcsány találjon ki valamit. Hogy álljon elő, vegye a kezébe a kezdeményezést. Mert ha ezt megteszi, akkor biztosan nem lesz kormányváltás. És ugye aki kitartóan kéri az égieket, aki ennyire szeretne valamit, annak imái meghallgattatnak. Íme, kihirdetésre került a DK árnyékkormánya, a legnagyobb öröm pedig a Karmelita kolostorban lehetett. Egyesek szerint az sem elképzelhetetlen, hogy a NER stratégáit egyáltalán nem lepte meg a bejelentés… 

A lila lufi

Talán a Momentum élte meg a legjobb állapotban az idei választást, mert bár „összefogásozták” érintetlenségüket, meg a 2/3 nekik is 2/3, de mégiscsak bekerültek az Országgyűlésbe, és végre elmondhatják magukról, hogy parlamenti párt lettek. Egyelőre azonban továbbra sem látni, hogy az ellenzéken belüli versenyben bármit is profitálni tudtak volna a többiek meggyengüléséből. Ugyanaz a vezetői válság érte el őket is, ami a DK-t leszámítva a többi pártot, vagyis nem csupán az egyszeri járókelő, de a párt tagjainak egy része sem biztos abban, konkrétan ki is az elnök náluk. A Momentum új elnöke egyelőre néhány olyan FB-bejegyzéssel tudta csak áttörni az ingerküszöböt, amitől valószínűleg sem az ő népszerűsége, sem a párt kormányzóképessége nem növekedett. 

(Pottyondy Edinát is a stábjába csábítva), aminek sokszor már semmi köze nincs a Momentumhoz. Hangneme – a nála és a pártjánál korábban megszokott, az uniós liberál-mainstream fiatalos felkiabálása helyett – árnyaltabbá, távlatosabbá és önkritikusabbá vált. Ez nyilván egy hosszú távú stratégia része, kérdés, a Momentum a maga kis perpatvaraival képes-e vele tartani, vagy szépen lassan elválnak útjaik. Jelenleg utóbbit látom kirajzolódni, ahogy Donáth – mint egy, az unió által is körberajongott, nyugatos, fiatal női karakter – előbb a Dobrev-féle árnyékkormány, majd az Orbán-féle valódi kormány kihívója lesz. Legalábbis ezek lehetnek a tervek. És ebben a folyamatban a korábbi pártja tényleg csak egy momentum marad.      

A(z árnyékra) futottak még

A Jobbik, úgy tűnik, végleg kiszáll „az ellenzék legnagyobb ereje” című versenyből. Dobrev Klára árnyékkormányát valószínűleg valami távoli eseményként észlelik, ha észlelik, amelyre sem befolyást nem tudnak gyakorolni, sem versenybe szállni nem képesek vele. Jakab Péter pedig, bár szeretne benevezni a derbibe, egyelőre inkább utóvédharcokra kényszerül korábbi pártjával. A szociális krízis még teremthet mozgásteret a Nép pártján kezdeményezésnek, de ahhoz több kellene, mint a Jobbikkal háborúzni. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha az árnyékkormány első bővítésénél feltűnne Jakab neve, csupán azt kell kitalálnia, melyik tárcát kérje el. Ez azonban egyelőre megugorhatatlan kihívásnak tűnik, mert a két éve ismételt, Tiborcz-ellenes Tiborc-panaszokon kívül semmilyen szakirányú kompetenciát nem sikerült felmutatnia. Talán kellene egy árnyékparlamentet és egy árnyék-frakcióvezetői tisztséget is virtualizálnia a DK-nak, hogy csatasorba állíthassa hű szövetségesét. És itt van még Márki-Zay Péter, aki Gyurcsány szerint a 2/3 fő felelőse, és aki szerint Gyurcsány a 2/3 fő felelőse, és ez esetben mindkettőnek igaza van. Márki-Zay azonban szintén nem tud árnyékkormányt felmutatni, sőt a körülötte lévő korábbi hű szövetségesek (Kész Zoltán, Lukácsi Katalin stb.) is elpárologtak. A többiekről (MSZP, LMP, P) még ennyi sem mondható el. A DK árnyékkormányának tehát egyelőre nincs ellenzéki kihívója.    

A Mi Hazánk

Végül itt van még a Mi Hazánk, amelynek a választási siker utáni lendülete megtörni látszik. Legalábbis a számok szerint. A párt szorgalmasan dolgozik – a többivel ellentétben –, de a százalékok nem nőnek. Egyelőre persze az is komoly fegyvertény, hogy a 6 százalék körüli eredményüket stabilizálni tudták, de sokan arra számítottak, hogy a baloldali összefogás tartós bénultsága miatt és a szociális válság erősödésével majd növekedni fog a radikális párt támogatottsága. Ez azonban egyelőre nem látszik. (Ami persze nem jelenti azt, hogy nem is létezik.) Kérdés, hogy ez a Fidesz folyamatos jobbratolódásának vagy a Mi Hazánk feletti ideológiai plafonnak köszönhető-e. És hogy mi köze ehhez a DK árnyékkormányának? Három dolog: egyrészt ez csak még inkább elszánttá teszi a Mi Hazánk szavazóit, hiszen a legrosszabb rémálmuk kezd mocorogni a Dobrev-kormány belengetésével, másrészt éppen emiatt a NER számára kényelmes centrális erőtér erősödik tovább, ahol a stabil kormányt két kormányképtelen alternatíva fogja közre: az egyik élén a 2006-os őszödi szónok, a másikén meg a 2006-os tévészékház ostromlója. Végül a harmadik: ha a Mi Hazánk erősödni akar, a kormányképességét kell megmutatnia. De éppen ez a gyenge pontja: az értelmiségi holdudvar kínzó hiánya. A saját politikusaiból nem tud egy komolyan vehető névsort kiállítani, körülöttük pedig nincs igazából ilyen erőtér. A konklúzió így itt is ugyanaz marad: a DK-árnyékkormánynak nincs versenytársa, és ezért a NER-nek sem akad. 

A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. 

(Borítókép: Dobrev Klára. Fotó: Papajcsik Péter / Index)