Puzsér Róbert válasza Lakatos Márknak: Szakma-e a styling?

Lakatos Márk indulatos kirohanást intézett ellenem, mert nehezére esett tudomásul venni az úgynevezett szakmájára, a stylingra vonatkozó véleményemet. Az általa kezdeményezett diskurzus – ha másra nem is – legalább arra jó, hogy alaposabban górcső alá vonjam a kérdést: szakma-e ruhákat vásárolgatni, és szégyentelen embereket ízléstelen göncökbe öltöztetni?

Az ízléstelen tolakodásnak ez a referenciája csakhamar meghódította a maga közönségességének a tehetségkutató műsorok zsűrijeit: Eszenyi Enikő, Tóth Gabi, Csobot Adél és Köllő Babett olyan öltözékekkel sokkolta és sokkolja hétről hétre az emberi ruhákat viselő magyarokat, hogy azoknak szörnyülködniük kelljen a zsűriszékekbe telepedett paradicsommadarakat látva. Nem igaz, hogy ez szórakoztató. Senki nincs, aki ezért néz tehetségkutatót. A szánalom tárgyai helyett a nézők szörnyülködnek, szégyenkeznek és vannak zavarban. Legtöbben nem teszik szóvá a dolgot. Nem akarják kiprovokálni a kioktatást arról, hogy a show-bizniszt igenis így kell csinálni, se a lesajnálást, hogy nem értik a világot.

Míg a kifutókra kétes ízlést, de kétségbevonhatatlan eredetiséget kínáló kreátorok szabják a ruhákat, addig a tévéstúdiókba hasonlóan rossz ízléssel kiképzett szakmunkások, a stylistok válogatják azokat. Úgy viszonyulnak a kínos öltözékekért felelős ruhatervezőkhöz, mint egy nagyon rossz zenét játszó zenész a nagyon rossz zene szerzőjéhez.

A celeb látszani szeret és ebből megélni, a stylist pedig segít neki ebben. Mélyen a celeb szemébe néz, és annyit mond: „Csodálatos vagy. A nézők imádnak. Ragyogj!” A celeb nem tudja, hogy a mézbe mártott felhívás méltóságának elvesztésére szól: ő azt hiszi, hogy a személyiségének a kibontakoztatására. Hiszen ő különleges: ő Enikő, ő Gabriella, ő Adél, ő Babett. Hogy lehetne a ruhája hétköznapi? Hiszen ez egy karnevál! Hívjuk a közönségességet bátorságnak, és emlékeztessük a Majkát, a Bencét, a Tillát meg a Bucit, hogy a ruhaförmedvényt ruhakölteménynek kell hívnia – így fogják a nézők is annak látni.

Ha a celebbe szorult némi szégyenérzet, és ezért nem hajlandó felvenni ezt vagy azt a förtelmesebbnek szánt göncöt, a negédességnek vége szakad, a stylist rosszkedvű és elzárkózó lesz, s megjegyzi, hogy „ez nem profi”, meg hogy „ennek a kreatív producer nem fog örülni” – ez általában megoldja a helyzetet. Ekkor értik meg azok a celebek, akiknek van agyuk, hogy a kommunikációs elittől érdemtelenül kapott közismertségükért a méltóságukkal fizetnek. Nincs más választásuk, mint élvezni. Nincs más választásuk, mint elhinni, hogy ragyognak.

Lakatos Márk a stylingnak, mint szaktudásnak a komolyan vételét várja el tőlem ahelyett, hogy levenné már azt a sárga, céllövöldés napszemüveget, amilyenben mostanában a Majka papa is égeti magát. Ugyan ki vesz fel ilyen sz.rt? Lakatos Márk a jövőben is szeretne szakmaként hivatkozni arra, hogy sok pénzből a trendinek előadott rossz ízlésével ocsmány ruhákat vásárolgat, e szaktudásával sok pénzt keres, abból magának hasonlóan ocsmány ruhákat vásárolgat, aztán azokban parádézik, mint mesterségének címere és kirakata.

Lakatos Márk azon a Tóth Gabin kéri számon az érettségit, akinek a kultúrahiányosságán ő meg az úgynevezett szakmájának egyéb művelői évtizedes viszonylatban élősködnek. Különös, hogy sem az RTL-nél, sem a TV2–nél nem kérték Gabitól az érettségi bizonyítványának hiteles másolatát. Vajon miért nem? Nem arról van szó véletlenül, hogy 

Lakatos Márk és a többi stylist úgy hordozza körbe önmagát meg az úgynevezett szaktudását a kulturális térben, mint avantgárdot, csakhogy ennek a póznak soha nincs tartalma. Szemfényvesztésük abból a premisszából indul ki, hogy a celeb nem tud magától felöltözni, tehát az a celeb alkalmas a velük való professzionális együttműködésre, aki tényleg nem tud, vagy legalább nem hiszi el magáról, hogy tud. Nem az a céljuk, hogy a celebeket kibontakoztassák, hanem hogy nemtelenül felhasználják őket a kereskedelmi televíziócsatorna hasznára önmaguk józanabb és méltóságteljesebb része ellen – az ellen belső tudásuk ellen, hogy mit szabad és mit nem szabad felvenniük. S onnantól, hogy az elszégyentelenített celebek nézők százezrei előtt vállalják a vállalhatatlant, ez a tudás számukra már nem elérhető, mert nem elismerhető. Ott maradnak a madárijeszők az emberi külsejű emberek közt a szégyenükkel, amit meg sem szabad élniük – és a stylistok rossz dumái élethazugságokká szilárdulnak. Ez nem szakma. Ez kulturális megrontás. Ez ízlésbűnözés.

A szerző kritikus, publicista.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Lakatos Márk. Fotó: Kaszás Tamás / Index)