A posztszovjet Közép-Ázsia most vesz lendületet

Az orosz–ukrán háború és a januári kazah zavargások talán először irányították a szélesebb nemzetközi figyelmet a posztszovjet Közép-Ázsiára. A térség országai eddig is fontosak voltak ásványkincseik és más természeti erőforrásaik miatt, azonban a nyugati világ mintha csak most figyelt volna fel geopolitikai jelentőségükre. Kína Egy övezet, egy út programja keretében fontos szárazföldi folyosónak tekintette Közép-Ázsiát, illetve egy olyan szomszédságnak, ahol – például az elégedetlenkedő ujgur kisebbség miatt – a rendben és békében érdekelt. Oroszország hagyományosan hátországának, pufferzónájának, orosz civilizációs területnek tartja a régiót. Törökország a türk testvériség mentén gazdaságilag és kulturálisan igyekszik terjeszkedni, illetve a Türk Államok Szervezetének erősítésével valódi integrációs erőként lép fel. 

belső integrációs törekvések egyáltalán nem voltak – el voltak foglalva a nemzetépítéssel, amire történelmük során először adatott lehetőségük –, a külső integrációkban pedig érdekeik, kényszereik mentén vesznek részt.

2022 azonban sok mindent megváltoztatott, Közép-Ázsia tényező lett a világpolitika és a világgazdaság számára. Egyrészt az északi szárazföldi folyosó ebbe a térségbe tolódott, középső korridor (Middle Corridor) néven tulajdonképpen kizárólagos útvonalat biztosítva a Kína és Európa közötti árukereskedelemnek, illetve alternatívát nyújtva a tengerektől elzárt közép-ázsiai országoknak termékeik világpiacra juttatására. Ásványkincseik és mezőgazdasági termékeik iránt hirtelen megnőtt a kereslet, elsősorban Európa, illetve az afrikai országok részéről. Nyilvánvaló, hogy a térség országai igyekeznek kihasználni a lehetőségeket, tárt karokkal várják a befektetőket, és maguk is – már akik megtehetik, például Kazahsztán, Üzbegisztán és a kaukázusi Azerbajdzsán – komoly gazdaságfejlesztő és -diverzifikáló fejlesztéseket indítanak.

Ezzel párhuzamosan a már említett nemzetépítés harmincéves időszaka után a térségi társadalmakban, a nyitás és a külkapcsolati diverzifikáció szükségességét egyre inkább felismerő elitekben megerősödött a megújulás iránti igény. A reformok Üzbegisztánban már 2016, Mirzijojev elnök hivatalba lépése óta folynak, és a társadalmi, illetve kormányzati modernizáció mellett elképesztő gazdasági pezsgést is okoztak. Kazahsztán is reformokba kezdett három éve, miután Nazarbajev korábbi elnök háttérbe vonult. A tétova reformok és a januári kazahsztáni események adhattak újabb, visszafordíthatatlannak tűnő lendületet annak a folyamatnak, amelynek jelentős mérföldköve a három héttel ezelőtti, immár demokratikus szabályok mentén megtartott kazah elnökválasztás.

Még a szinte teljes elzártságban élő Türkmenisztán is tétován, de nyitni készül: lebegteti teljes jogú tagságát a Türk Államok Szervezetében, és puhatolózó tárgyalásokat folytat az ENSZ különböző szervezeteivel az országbéli tevékenységük megkezdéséről. Tádzsikisztán elnöke a beruházásokat kéri számon az orosz elnökön, miközben nagyban folynak az országot Kínával összekötő vasútvonal építési előkészületei. Kirgizisztán, a térség leginkább demokratikusnak kikiáltott országa pedig már több mint tíz éve nyitottabb arcát mutatja, folyamatosan küzdve belpolitikai és gazdasági problémáival.

Törvényszerű, hogy a lehetőséget felismerő elitek pragmatikusan igyekeznek kihasználni a lehetőségeket, ami együtt jár a külkapcsolatok szélesítésével, illetve a térségi integráció fokozásával. A lehetőségeket immár az EU is felismerte, nyilván pragmatikus okok – energia – mentén. Mindezek mellett Amerika is egyre aktívabb, még ha jellemzően európai áttéteken keresztül is, de igyekszik visszatérni a régió politikájába. Elmondható tehát, hogy minden nagy- és közepes hatalom újra a közép-ázsiai régióra fókuszál. Már csak a térség államainak bölcsességén múlik, hogy sikerül-e megtalálniuk az egyensúlyt saját, elsősorban nemzetépítésen alapuló érdekeik és a nagyhatalmi befolyásolási kísérletek között. Minden esély adott ahhoz, hogy Közép-Ázsia a világgazdaság és a világpolitika fontos tényezője legyen.

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója és főtanácsadója, a Széchenyi István Egyetem professzora.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: A Kalta Minor-minaret Üzbegisztánban. Fotó: Leisa Tyler / LightRocket / Getty Images)