Vona Gábor: A DK Semjén Zsoltjától a Kárpátok Krisztusáig

Egy év végi összegzés mindig torzít, hiszen általánosít. Egy év végi összegzés mindig pontosabb képet ad, hiszen madártávlatból néz alá. Ez a két ellentétes mondat egyáltalán nincs egymást kizáró viszonyban, sőt mindkettő igaz a maga szempontjából, ezért amikor az alábbi írást olvassa valaki, érdemes őket együttesen szem előtt tartani. A jelenlegi és a következő írásomban a magyar belpolitika idei évének öt vesztesét és nyertesét gyűjtöm egy csokorba, objektivitásra törekedve, nem tagadva szubjektivitásomat. Azt igyekeztem a kiválasztásnál megvizsgálni, hogy az érintettek mostani helyzete hogyan viszonyul az egy évvel ezelőtti állapotukhoz, tehát kizárólag az elmúlt 12 hónapot vettem alapul. Nézzük előbb az öt vesztest!

Palkovics László – Bedöglött az autó

A korábban a tudományos életben karriert befutó, MTA-tag és Széchenyi-díjas járműipari kutató 2014-től igazolt át politikai területre. Karrierje folyamatosan ívelt felfelé, 2018-ban és 2022-ben is miniszteri tárcát kapott. Aztán novemberben egészen furcsa és hektikus körülmények között távozott tárcája éléről, miután kiderült, a kormányfő önálló energetikai minisztérium mellett döntött. A pletykák alapján már korábban menni akart, lemondását (?) illetően konkrét magyarázattal pedig azóta sem szolgált a kormány. Mindez azért furcsa, mert az ilyen súlyú átalakításokat mindig Orbán Viktor személyesen szokta bejelenteni, ezzel is sugározva, ő osztja a lapokat. Itt nem így történt. Palkovicsot persze nem hagyták az út szélén, hiszen a hírek szerint komoly fizetéssel vigasztalódhat, mégis az az érzése az embernek, ez amolyan szájbefogó vattacsomó. Életben marad tőle az ember, de kiabálni már nem tud. Miután miniszterként jól „összeNERezte” magát, valamint vérig sértette a tudományos és felsőoktatási szféra – vagyis volt kollégái és eredendő közege – színe-javát, most „érdemei elismerése mellett” megkezdheti „korkedvezményes nyugdíját”. 

Márki-Zay Péter – Keresztre feszítés feltámadás nélkül

Márki-Zay 2021 legnagyobb nyertese volt. A hódmezővásárhelyi polgármester akkori előválasztási sikere kb. olyan, mintha Marokkó nyerte volna a foci-vb-t. Ott volt a jó csapatok között, de hogy dobogóra álljon, pláne, hogy meg is nyerje azt, na, arra senki sem számított. A legtragikusabb ebben az egészben, hogy ő maga sem. Meggyőződésem szerint már 2021-ben elveszítette a választásokat, amikor váratlan diadala után a sorsdöntő november-decemberi hónapokban képtelen volt felállítani a választási kampány fő üzeneteit, ütőképes csapatát és az ellenzéki pártok hadrendjét maga mögött. Ennek ellenére tavaly ilyenkor még sokan hitték, hogy az év végén kiszivárgott baljós adatok csupán valami üzemi balesetből erednek, és a kampány előbb-utóbb beindul. Aztán

A választások éjszakáján rossz volt nézni, ahogy szinte mindenki elszivárog mellőle. Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje rendszeresen beszélt bibliai képekben saját kampányáról, személyes küzdelmét már-már a Kárpátok Krisztusa metafizikai síkjára emelve. Miután áprilisban a választók keresztre is feszítették, a kakas megszólalta előtt pedig szövetségesei legalább háromszor megtagadták, a történet kiszakadt bibliai medréből. A hódmezővásárhelyi polgármester politikai pályája elől ugyanis azóta sem gördült el a kő, a feltámadás elmaradt. A pártok a nyakába varrták a vereséget (nem teljesen alaptalanul), mozgalma emblematikus vezetői (pl. Kész Zoltán, Magyar György, Lukácsi Katalin) elhagyták, a pénzügyi elszámolással kapcsolatos botrány (melynek véleményem szerint ő inkább áldozata, mint bűnöse) ráégett. 

Varga Judit – A Transfermarkt csillagából a tarcsiba

Varga Judit a 2018–2022 közötti ciklus talán egyik legnagyobb felfedezettje volt. Úgy tűnt, Orbán Viktor évtizedek óta tartó női politikusi castingja végre megtalálta a befutót. A girl power zászlaja narancsszínben lobogott. Sportos imázsát, már-már férfiasan nyers határozottságát, a vitákba való bátor beleállását kitűnően ötvözte női precizitással és kosztümökkel, huncut mosollyal és családi fotókkal. Annyira jól működött, hogy a végén Orbán már maga helyett is bevetette a brüsszeli frontokon. A kampányban őt érő gyomorforgató és alantas támadások sem kezdték ki. Aztán idén egyszer csak nyomtalanul eltűnt. Továbbra is ő az igazságügyi miniszter, de a körülötte lévő korábbi, még a Holdról is hallható csatazajt felváltotta a csend és a kártékony homály. Hogy mi történt vele, csak találgatni lehet. Személyes okokból húzódott hátrébb, talán kiégett vagy elfáradt, esetleg pihen? Azt sem lehet kizárni azonban, hogy őt is az ukrán háború söpörte el. Amíg relatíve tét nélkül lehetett Brüsszellel háborúzni, addig jó volt, kitűnően hozta a szerepet, de láthattuk éppen M. Z. P. kapcsán, hogyan töri ketté a tapasztalatlanabbakat a valódi történelem. Talán Varga Judit mégsem volt olyan súlyú szereplő, mint amilyenné felfújta őt a marketing. Amikor már nemcsak színpadi szerepet kellett játszani, hanem szó szerint élesben dörögtek a fegyverek is, a szövetségi kapitány jobbnak látta, ha visszaküldi őt a salakos pályára a tartalékok közé. Még erősödnie kell. 

Jakab Péter – Az ellenzéki Chuck Norrisból a DK Semjén Zsoltja 

Jakab Péter már 2021-ben sem örülhetett, hiszen a végső győzelemre is esélyesnek tartott Jobbik-elnök az előválasztás második fordulójába sem jutott be. Ettől függetlenül a tavalyi év végén még az ellenzéki térfél egyik meghatározó pártjának megkérdőjelezhetetlen legitimitású vezetője volt. Egy esetleges kormányváltás esetén pedig valamelyik fontos tárca várományosa. Aztán 2022-ben sorban elbukott mindent: a pártelnöki posztját, a frakcióvezetői tisztségét, végül magát a pártját is. A Nép Pártján projektet – becsületére legyen mondva – szorgalmasan viszi. Járja a vidéket, fórumokat tart, szervezeteket alapít, csupa olyan dolgot, amit rajta kívül az ellenzéki oldalon már senki sem csinál. Még üzenete is van: oszlassuk fel az Országgyűlést! Lehet élcelődni azon, mennyire fantáziátlan, esélytelen és demagóg szlogen, de ettől ez még üzenet. A DK árnyékkormányán kívül pedig az ellenzéki oldalon ilyen szintén senkinek sincs. Mindezekkel együtt is Jakab előtt nagyjából egyetlen ajtó áll: Gyurcsány Ferencé. Mondjuk, az tárva-nyitva. 

Ő nem rénszarvasokra vadászik majd, hanem elszabadult bolti árakra, nem templomokban feszít majd, hanem bezárt gyárak kapuja előtt, de az áhítat és odaadás, amellyel főnökét követi, ugyanolyan őszinte lesz.

Pintér Sándor – Terminátorból iskolarendőr

Pintér Sándort a rendszerváltás óta mítosz lengi körül. Ő az a titokzatos, rendőrvezetőből lett politikus, aki mindenkiről mindent tud, akitől a legnagyobbak is félnek, akivel senki nem mer kibabrálni. Hogy ebben mennyi az igazság, és mennyi a rá épülő PR, nehéz eldönteni, mindenesetre beszédes, hogy Orbán Viktor összes kormányában megkérdőjelezhetetlenül vitte a belügyi tárcát és a szolgálatok egy részét. Nehéz elhinni, hogy akár a minisztériumra, akár a szolgálatokra ne lett volna az elmúlt ciklusokban más, ambiciózus jelentkező (emlegették Lázár Jánost és Rogán Antalt is), mint ahogy azt is, hogy a belső hatalmát a folyamatos bizonytalanságra építő Orbán ne akarná már lecserélni ezt a régi bútordarabot. Pintér mégis mindig maradt, és így történelmünk leghosszabb ideje hivatalban lévő belügyminisztere lett. De 2022-ben új kihívással kellett szembenéznie. Orbán nagy meglepetésre odaadta neki az oktatást és az egészségügyet, amit sokan az ágazatok szemszögéből értelmeztek, mondván, a kormányfő így akarja kézben tartani, és ha kell, megregulázni a két válságterületet. Ez benne lehet a pakliban, de szerintem létezik egy másik értelmezés is: Orbán így próbálja meggyengíteni Pintért. Megkéri a motoros fűrészes favágót, csinálja meg a lézeres agyműtétet. A vége csak tragédia lehet. Pintér Sándor kötelességtudó módon igyekszik hozni a szerepet, amiben tényleg önmaga, a rendőrt, de neki is éreznie, tudnia kell, ez már nem az ő komfortzónája. Eddig ő volt a kormány ütésálló Terminátora, de most nem cuki ovizsaru lett, mint Schwarzenegger, hanem egy gyűlölt kórház- és iskolarendőr. Valaki, akire majd haragudni lehet a miniszterelnök helyett.

A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Palkovics László, Márki-Zay Péter, Varga Judit, Jakab Péter és Pintér Sándor. Fotó: M ónus Márton / MTI / Papajcsik Péter / Index / Illyés Tibor / MTI / Máthé Zoltán / MTI / Szigetváry Zsolt / MTI)