Vona Gábor: A színes eminenciástól a baloldali hegylakóig

Előző írásomban sorra vettem, kik azok a magyar közéletben, akik 2022-ben a legtöbbet veszítettek abból, ahol 2021 végén álltak. Most – nyilván ugyanazzal a szubjektivitással – jöjjön az az öt ember, aki a tavaly ilyenkor elfoglalt helyzetéhez képest szerintem a legtöbbet javított. 

Donáth Anna – Áldott állapot

Donáth Anna számára ez az év mindenképp csodálatos, hiszen megszületett a gyermeke. Talán sokan csodálkoznak, hogyan is kerülhet erre a listára egy olyan politikus, aki meghatározó része volt az áprilisi vereségnek, akinek elnökként sem sikerült a Momentumnak új lendületet adnia, és akinek a politikai jelenléte most két böfiztetés között egy-egy FB-posztot tesz ki. Donáth Anna gyermekvállalása, ha szabad ilyet mondani, a lehető legjobbkor jött. Neki a cumi most egészen mást jelent, mint a többi ellenzéki politikusnak. Nem kellett részt vennie az összefogás pártjainak április óta tartó roncsderbijében. A Momentum – valószínűleg vele is megtörténő – lejtmenete sem az ő brandjét koptatja. Sőt nem csupán arról van szó, hogy megkíméli az arcát ezektől a kellemetlen hónapoktól, de ennek tetejében még kezd kialakulni a személye körül egy messiásvárás is. Gyurcsány Ferenccel vagy Toroczkai Lászlóval szemben sokan ugyanis benne, a fiatal édesanyában és a Nyugaton is elismert politikusban látják az ellenzék pártok feletti alternatíváját, Orbán kihívóját. Ő maga idénre ígéri a visszatérését, és bár egy éve ilyenkor még pártelnök volt, most pedig csak szimpla EP-képviselő, biztos vagyok benne, nem cserélne tavaly év eleji önmagával.

Navracsics Tibor – Bitangból sikertárgyaló

Navracsics Tibor 2010-ben még Orbán Viktor legerősebb embere volt a kormányban. Lázár János huszáros lendülete vagy Rogán Antal szisztematikus rendszerépítése mellett – és bizonyos értelemben felett – ő volt a megfontolt tudás szimbóluma. Aztán alulmaradt, kiszorult, és bár komoly uniós tisztségeket töltött be, de azok minden csillogásuk ellenére is inkább parkolópályát jelentettek számára, mint karrierlépcsőt. Így érkezünk meg 2021-be, ahol kapott egy veszedelmes lehetőséget: az ellenzék egyik legerősebb választókerületében, a Tapolca–Ajka–Sümeg körzetben méresse meg magát a népszerű Rig Lajossal szemben. Ráadásul úgy, hogy a térséghez igazán erős szálak nem is fűzték. Orbán üzenete egyértelmű volt:

És Navracsics megnyerte, aztán bekerült a kormányba is, sőt, az uniós tárgyalások kritikussá válása miatt ő lett a kormány brüsszeli jó rendőre. A szappanoperába és thrillerbe egyaránt beleillő tárgyalássorozat hősévé vált, akinek még a kormányfő is személyesen köszönte meg profi munkáját. Bár meggyőződésem, hogy a valóságban nem rajta múlott az uniós pénzek körüli hercehurca kimenetele, az évkönyvekben ettől még az ő neve mellé lesz odavésve. A nyugati frontokon pedig valószínűleg a következő években is nagy szükség lesz egy kedvelt tárgyalóra. Nem sok ilyenje maradt a kormánynak. 

Toroczkai László – Felszállás a vármegye házára

A Mi Hazánkat 2021-ben nem mérték bejutó pártnak. Volt három nagyon jól felépített témájuk, de úgy tűnt, mindegyiket elsöpri a kampány. A migráció – amely kapcsán Toroczkai már évtizedes karaktert épített – a déli határnál élőket leszámítva nem nagyon érdekelte az embereket, másrészt a Fidesz ezt amúgy is kimaxolta magának. A behajtómaffia-sztori Völnerrel ugyan nagyot durrant, de a gyors törvényi intézkedéssel ez sem tudott igazán átütő témájukká válni, a Covid-diktatúra-kampány plakátjai pedig február végétől a háború kitörésével váltak ütemtelenné. A háború ráadásul komoly leckét adott fel a párt számára: a kárpátaljai magyarokat terrorizáló ukrán harcosok oldalára álljanak, vagy azon Oroszország mellé, amelynek emlékművét a párt egyik vezetője, Novák Előd még jobbikosként egy személyben akarta lebontani? Esetleg követeljék vissza Kárpátalját, miközben a magyar társadalmat éppen sokkolta az orosz agresszió? Az egész kampányt maga alá gyűrte a háború, de ebben ők nem nagyon tudtak jót mondani. Ennek ellenére a párt átlépte az ötszázalékos küszöböt, és ezzel alapvetően változott meg a státuszuk. Toroczkai László a nemzeti radikalizmus parlamenten kívüli vezetőjéből parlamenti vezetőjévé (is) lett. Ugyan sokak szerint a Fidesz-szagot nem sikerült még lesikálni magukról, a baloldal, a Jobbik és a gazdaság válságát sem tudták kihasználni, és a Mi Hazánk továbbra sem számít középpártnak, de Toroczkai László mindenképpen a 2022-es év egyik nagy nyertese. Év végére pedig, ha nem is 64, de a 19 vármegye is összejött. A sors furcsa fintora viszont, hogy az ő személyes sikerei ellenére régi szövetségese, Budaházy György kálváriája idén is folytatódott.

Novák Katalin – Szürke eminenciásból színes eminenciás

Novák Katalin köztársasági elnökké választása mindenhol komoly meglepetést okozott. Korábban a Fidesz közepesen ismert, közepesen kedvelt és közepesen karakteres politikusai közé tartozott, aki nem nagyon járta meg a párton belüli szamárlétrát sem. Elnökségi tagságát is többnyire a „női kvótának” tudta be mindenki, semmint acélos politikai teljesítménynek. Ugyan kinek juthatott eszébe, hogy az ország legfőbb méltóságává emelje őt relatíve a semmiből? Köztársasági elnökké általában egy teljes életpálya hitelességével szokás jelölni valakit, és a maga módján ezt még Áderre is rá lehetett fogni. De Novák kinek jutott az eszébe? Nos, Orbánnak. És ez bőven elég, hogy Magyarországon valaki az ország első embere legyen. Talán a kormányfő a női kártyát akarta kivenni az ellenzék kezéből, talán a Nyugat felé akart tenni egy gesztust, vagy az LMBTQ-mozgalom felé egy fricskát, talán még inkább el akarta jelentékteleníteni az államfői méltóságot, talán csak nem volt más opció, mindegy is, a lényeg, hogy kevesen ugrottak ekkorát papíron idén, mint Novák Katalin. Az már egy másik kérdés, hogy a Sándor-palotába való beköltözés, a hivatalos beiktatás és az újévi köszöntő ellenére hányan tudnák az utcán megnevezni a magyar államfőt. Mindenesetre mivel Novák Katalin hazánk első női köztársasági elnöke (ráadásul vállaltan a nemi átalakító műtétek ellen harcol), az alpári „bajszos sz.r” skandálást végre nem kell többet hallgatnunk.

Gyurcsány Ferenc – A baloldal hegylakója

2021 őszén, az előválasztások első fordulójában Dobrev Klára és a DK megállíthatatlannak tűnt. Még akkora győzelem lehetősége is felsejlett a számlálóktól kiszivárgott információkból, ami a második forduló szükségességét is megkérdőjelezte. Talán épp emiatt, de az ellenzékben is riadalom lett úrrá, ami aztán megtalálta a maga arcát Márki-Zay Péterben, és ezzel lezajlott a „kék szalagos fülkeforradalom”. Ez kormányváltást ugyan nem hozott, de „DK-váltást” igen. Legalábbis pár hétre. Gyurcsány Ferenc szájából az utolsó pillanatban énekelték ki a nagy visszatérés sajtját, sőt, év elején a friss kormányfőjelölt még arra is megkérte, inkább ne kampányoljon. Ő lett az ellenzék marginalizálódott remetéje. Na és hol tart most?

A DK volt képes – most hagyjuk a részleteket! – egy árnyékkormány felállítására, amellyel valamiféle életjelet mutatott a szavazók felé. Miután a korábbi években az MSZP-t már zanzásította, idén elkezdte még jobban beszorítani Karácsony Gergelyt a fővárosban, belengetve akár a lecserélését is. Jakab Péterrel kiszervezte a Jobbik DK-ját, amelynek feladata a keleti régió 2006 után – éppen őmiatta – jobbra tántorgott vörös szavazóinak visszaterelése lehet. Mivel a Fekete-Győr András óta légneművé vált Momentum maradt az utolsó érdemi riválisa, az év második felétől rájuk fordult, és meghatározó politikusokat igazolt át tőlük. (A DK TV-t inkább nem tettem be a sikersztoriba…) Gyurcsány Ferenc tehát mérföldes léptekkel kezdett bele a baloldalon az „egy a tábor, egy a zászló” orbáni stratégia lemásolásába. A végén csak ő maradhat egyedül. A baloldal hegylakója. A zászlóra pedig azt írta: „Mi az, hogy?! Nagyon is!” Erre pedig szilveszterkor még Orbán Viktor is koccintott egyet. 

A szerző a Második Reformkor Alapítvány vezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Donáth Anna, Navracsics Tibor, Toroczkai László, Novák Katalin és Gyurcsány Ferenc. Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI, Illyés Tibor / MTI, Balogh Zoltán / MTI, Sándor-palota / MTI, Koszticsák Szilárd / MTI)