Ez lesz, ha az ifjúságügyet belekeverik Brüsszel és a kormány vitájába

Felbolydult a közvélemény a napokban kijött Erasmus-botrány kapcsán – az Európai Unió Tanácsa új rendelete szerint az Európai Bizottságnak fel kell függesztenie együttműködését az összes alapítványi működtetésű magyar egyetemmel. A kormány és az EU közötti politikai és pénzügyi hadviselés ezzel új szintre lépett, ami veszélybe sodorhatja a magyar ifjúság optimizmusát az európai projekt kapcsán, és azzal fenyeget, hogy odavész Európa törékeny szellemének egy darabja: a politikán felül álló európaiság.

Veszélyben az EU sikersztorija

December 15-én hozta meg az EU Tanácsa azt a rendeletet, amelyben megfosztja Magyarországot az uniós források egy részétől. Az eredeti tervekhez képest egy új rendelkezés is bekerült: a bizottság nem vállalhat jogi kötelezettséget a magyar egyetemek jó részét fenntartó közérdekű vagyonkezelő alapítványok felé. Ezt a döntést hajtja most végre Brüsszel, és ennek képezik részét az Erasmus+ alatt futó mobilitási programok is.

Nem célom itt, hogy a „ki a hibás?” kérdésben igazságot tegyek. Mindkét fél felelősségét lehet boncolgatni, és mindenki maga döntheti el, hogy a bizottságot vagy a kormányt hibáztatja. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy az unió a lehető legrosszabb megoldást választotta a konfliktus kezelésére. Világosan látszik, hogy az uniós pénzek körüli huzavonának sok szempontból az átlagember – jelen esetben a magyar fiatalság – látja kárát. Arról azonban kevés szó esik, hogy hosszú távon micsoda kárt okozhat mindez az EU és Magyarország kapcsolatában.

Európa történetét évtizedek óta válságok tűzdelik – 2008, migráció, Covid, orosz–ukrán háború, csak hogy párat említsünk. Az unió folyamatosan ezek megoldására törekszik, közben pedig a mélyítés (föderalizáció) programját is igyekszik végrehajtani. Ebben a helyzetben nem könnyű mérlegre tenni az EU politikai teljesítményét. Mégis, ha egyértelmű sikert kell mondanunk az unió történetében, elsőként az ifjúságügy lehet, ami eszünkbe jut.

Az EU-s ifjúsági törekvések középpontjában álló Erasmus-program több mint 35 éve szolgálja az európai fiatalságot. A projekt, ami egykor „csupán” egyetemi hallgatók ezreinek adta meg a lehetőséget, hogy bejárják Európát, és a legjobbaktól tanulhassanak, ma már rengeteg lehetőséget ad nemcsak a hallgatóknak, de a középiskolásoknak, a munkát keresőknek és a „gap yearre” menő fiataloknak is. Bőkezűen támogatja, és összeköti őket az egyetemekkel, munkahelyekkel, közösségekkel. Abban segíti őket, hogy tanuljanak, dolgozzanak, és önkéntes munkát végezzenek olyan helyeken, ahol másként nem lenne lehetőségük. Ebben van valami olyan érték, amiben a legkülönfélébb értékrendű emberek is egyet tudnak érteni.

Nem azt az európaiságot, amit a nyugati politika az utóbbi években igyekszik megkonstruálni, és amelyik sem a múlthoz, sem a jövőhöz nem kötődik szervesen. Arról az európaiságról van szó, amely történelmileg, kulturálisan és szellemileg összeköt minket, legyünk bár magyarok vagy más nemzethez tartozók. Amelyik a kölcsönös tiszteletre és nyitottságra épül.

Az európai ifjúságpolitika ezért egy olyan sikertörténet, amit az európai népek közösen értek el, és ami eddig felülállt a politikai vitákon. Az unió sikerének ugyanis az a kulcsa, hogy kölcsönös előnyökre épít, közös érdekekre és értékekre alapoz – a legsikeresebb projektjei pedig sohasem a politikai megosztottságra, hanem az egységre épültek. Ezért nagy veszélynek teszik ki az uniót, amikor belekeverik az ifjúságügyet a bizottság és a kormány közti vitákba. Hiszen innentől kezdve ez a terület is áldozatul eshet a pártoskodásnak, és elvesztheti azt az értékét, amivel összeköti Európa ifjúságát.

A magyar fiatalok és Európa

A felmérések szerint a magyarok széles többsége támogatja az uniós tagságot, a fiatalok körében pedig még kisebb arányú az euroszkepticizmus. Fiatalként én is büszke vagyok arra, hogy a nemzetem részese az európai népek közti együttműködésnek. Azt viszont aggasztónak látom, hogy amit egyszer felépítettek az Erasmus-programmal, azt most lerombolhatják, hogy amit Európa egyszer kiharcolt, attól most megfoszthatják a magyar fiatalokat, pusztán politikai okokból.

Nem állítom, hogy a magyar egyetemi struktúra ne érdemelne újragondolást, sőt a kuratóriumokban ülő politikusok helyzete is felvet aggályokat. Azok a fiatalok viszont, akik a magyar egyetemeken tanulnak (vagy épp oda készülnek), egészen másként élik meg a dolgot. 

Ezek a fiatalok azt fogják megélni, hogy Európa cserben hagyja őket. Hogy jobban érdekli a magyar politikusok sarokba szorítása, mint az ő jólléte. Adott tehát a kérdés, hogy mit mondanak majd ezek a fiatalok: vajon örülnek ennek a döntésnek, vagy épp kiábrándulnak az unióból? Növeli ez az új generáció európai elkötelezettségét, vagy veszélybe sodorja? Sőt, ha a kormány a saját forrásaiból pótolja az ösztöndíjakat, vajon Brüsszelnek vagy Budapestnek lesznek „lekötelezettjei” ezek a fiatalok?

Úgy vélem, az EU szörnyű hibát vétett. Abban a folyamatban, ami az unió teljes átpolitizálása felé mutat, odaveszhet valami Európa szelleméből. Nemcsak erkölcsileg káros, hogy magyar fiatalok ezreitől vonnák meg a tanulás és a munka lehetőségeit, de veszélybe sodorhatják a magyar fiatalok európai elköteleződését is. Mi ugyanis egy olyan Európában hiszünk, amely támogatja és biztosítja a jövőnket, és nem viszi vásárra a bőrünket egy politikai orosz rulett kedvéért. Adják vissza az Erasmust!

A szerző az ELTE joghallgatója.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Erin Clark / The Bo Globe / Getty Images)