Hányszor járt Dobrev Klára Bangladesben?

Jó hír, hogy Magyarországot a világ egyik leggyorsabb ütemben fejlődő országához hasonlították egy közelmúltbéli nyilvános beszédben. Egy olyan országhoz, amely hazánkhoz hasonlóan sokat küzdött a függetlenségéért, a szabadságáért, és hatékony vezetéssel, közös akarattal még a koronavírus-járvány idején is képes volt magas gazdasági növekedési mutatókat produkálni.

De vajon akkor is maradéktalanul jó hírnek tekinthető-e az összehasonlítás, ha a megszólaló közszereplő – feltehetően puszta tájékozatlanság nyomán –, úgy tűnik, hogy nem éppen dicséretnek szánta?

„Magyarország mára olyanná vált, mint Banglades” – fogalmazott Dobrev Klára egy pécsi kampányfórumán.

Felmerül a kérdés: milyen is Banglades? Mivel távoli ország, ezért sokak fejében több lehet a vele kapcsolatos kósza feltételezés, mint az ismert tény. Messziről jött ember azt mond, amit akar – tartja a mondás. Sajnos úgy tűnik, hogy a messzi országról azt mondanak, amit akarnak is igaz lehet. Dakka, Banglades fővárosa légvonalban csaknem 6700 kilométerre van a miénktől. Tulajdonképpen a Föld túloldalán. Ám ez még nem ok arra, hogy a vele kapcsolatos tények ismerete nélkül nyilatkozzunk róla. Már csak azért sem, mert 

Nem tudom, hogy Dobrev Klára hányszor járt Bangladesben – a bengáli tigris őshazájában –, de azt neki is érdemes lenne tudnia, hogy Ázsia egyre erősebb tigriseként emlegetik. Ez annak ellenére is van így, hogy Banglades a természeti katasztrófáknak sokkal inkább kitett ország a mienknél. 

Nem tudom, hogy Dobrev Klára hányszor találkozhatott a Bangladesben élő emberek fantasztikus munkamoráljával, kitartásával, közvetlenségével és vendégszeretetével. Hányszor volt tanúja annak, hogy Banglades muszlim országként élen jár a nők megbecsülésében? Hány olyan jelenetet látott, amikor a bangladesi férj mosolyogva hozta-vitte a közös megegyezéssel családfenntartóvá előlépett feleségét, akinek egyébként szabad választása lehetett volna akár otthon maradni? Hány olyan országot látogatott meg, amely függetlenségének kivívása után mindössze néhány évtizeddel évente több milliárd amerikai dolláros értékben exportál olyan fontos és világszerte kedvelt árucikkeket, mint amilyen például a készruházat? Hány olyan muszlim országban látták vendégül, ahol bármilyen valláshoz tartozó embert szívesen fogadnak, ahol olyan példaértékű multikulturális együttműködés alakulhat ki keresztény, muszlim és hindu orvosok, illetve egészségügyi dolgozók között, mint amilyen a fejüknél összenőtt sziámi ikrek szétválasztása esetében történt?

A 170 milliós lélekszámú országot a helyi természeti adottságok mellett az indiai és kínai gazdaság közelsége is nagy nyomás alatt tartja, ám ennek ellenére is sikerült a társadalmat eggyé kovácsolni, és még a 2008-as világválság, illetve a Covid-pandémia mellett is stabilitást, továbbá jelentős gazdasági fejlődést elérni. Banglades sikeresen védekezett a világjárvánnyal szemben, amiben nyilván közrejátszott, hogy lakossága fiatal és egészséges.

Miután tizenhárom éve évente több alkalommal is heteket töltök el Bangladesben (kezdetben operáló orvosként az általam szervezett missziók során, öt esztendeje pedig az ottaniak megtisztelő felkérése nyomán az ország magyarországi tiszteletbeli konzuljaként), különösen szívbe markolónak találom, mennyi tévhit kering még mindig ezzel a gyönyörű országgal kapcsolatban. Alig tudja valaki, hogy Bangladesé a világ leghosszabb természetes homokos tengerpartja, van tizenhét nemzeti parkja, s a bengáli civilizáció történelme legalább négyezer évre nyúlik vissza. 

Sajnos az is kevéssé közismert tény, hogy Bangladesnek 1971-es függetlenné válása óta meredeken fölfelé ível a GDP-je, ami ebben a területileg hazánknál csak másfélszer nagyobb országban 2020-ban 416,3 milliárd amerikai dollárt jelentett a mi 181,8 milliárdunkkal szemben a világjárvány mélypontján. A lakosságszám miatt nyilván az egy főre eső GDP összehasonlíthatatlan, de közben Bangladesnek „még” 160 millió embert élelmeznie kell. (A 2022-es összeg 460,8 milliárd a mi 343 milliárdunkkal szemben, ami azt mutatja, hogy a mi gazdaságunkat jobban megviselte a pandémia.) 

Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy Banglades a világ fejlődő országai közé tartozva kifejezetten segítségre szoruló, szegény ország, akkor érdemes lehet elgondolkodnia azon, hogy egy segítségre szoruló országba ízléses dolog-e belerúgni egy ilyen, a diplomáciában kifejezetten sértőnek számító, meggondolatlan mondattal. Egy baloldali politikusnak nem inkább segítő attitűddel kellene viszonyulnia hozzá?

Egy a nemzetközi diplomáciában kellő jártassággal bíró miniszterelnök-jelölttől joggal várhatják el a választók, hogy felelősségteljesen más baráti országokat – még ha azok oly messzire is találhatók – ne bántson meg, pláne feleslegesen és indokolatlanul. Emlékezhetünk rá, hogy 

Nem egyszerű udvariassági gesztusként ajánlom fel, hogy szívesen szervezek egy bangladesi látogatást Dobrev Klárának, hogy saját szemével is meggyőződhessen az ottaniak messze földön híres vendégszeretetéről és önzetlenségéről, nem utolsósorban pedig ismerje meg, hogy mit lehet tanulni és adaptálni a bangladesi sikerekből Magyarországon, vagy éppen hol tud segíteni rajtuk közszereplőként.

A moralitás viszonyítási pontjaként jelzem, hogy a bangladesi politikusoknak valószínűleg még nem jutott eszükbe egy másik országot negatív példaként említeni – főleg nem olyat, amelyikkel sok és egyre több partneri megállapodásuk van! 

Ha pozitívan próbálunk az árnyékkormány vezetőjének megszólalására tekinteni, akkor az összehasonlítást akár meg is köszönhetjük Dobrev Klárának, mert – bár akaratán kívül – első alkalommal dicsérte meg a nyilvánosság előtt Magyarország jelenkori gazdasági teljesítményét. 

A szerző sebész és plasztikai sebész, misszióvezető szakorvos, egészségügyi közgazdász és menedzser,a Bangladesi Népi Köztársaság magyarországi tiszteletbeli konzulja.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Dobrev Klára 2022. szeptember 19-én. Fotó: Kovács Anikó / MTI)