Ezért olcsóbb minden külföldön – avagy már megint nincs sapka az MNB-n

Immár hivatalos, megtaláltuk, mire panaszkodhatnak a magyarok 2023-ban. Minden olcsóbb a környező országokban, mint Magyarországon. Valóban minden. A tankolás, a bevásárlás, sőt, egyesek szerint lassan már egy kéthetes luxus tengerparti nyaralás is kevesebbe kerül, mint egy lángos Balatonmáriafürdőn. A számok nem hazudnak. Vagy mégis? 

Hogy vagy? 

Véletlen találkozások automatikus és ártatlan kérdése a világ 206 országában. De nem Magyarországon. Az általános külföldi vélekedés szerint soha nem szabad egy magyartól megkérdezni, hogy van, mert hosszasan és kimerítően fog válaszolni rá. Pár perc múlva már az orvosi leleteit mutogatja, miközben felsorolja az elmúlt ezer év történelmi sérelmeit. És attól végképp mentsen meg mindenkit a teremtő, hogy a gazdaságra terelődjön a szó. 

A tavalyi év első kilenc hónapjának újságcikkeit olvasva nehéz cáfolni a fenti véleményt. „Napról napra kevesebbet ér a forint”, „Három hónapja szenvednek a magyarok: egyre kevesebbet ér a pénzük, mitévők legyenek?”, „Fájdalmasan gyengül a forint”, „Megint a forint a nap vesztese”, „Nincs megállás a lejtőn: büntetik a forintot”, „A magyar gazdaság kanyarban előzött, de szembejött a tank”, „Már megint zuhan a forint”, „A forint a játék pénz kategóriája felé halad”. 

A magyar fizetőeszköz 2022 októberének közepéig valóban sokat gyengült. Ennek okait a szomszédunkban dúló háborúban, az Európai Unió forrásvisszatartásában és a brutális energiaárakban kereshetjük. Az orosz–ukrán háború miatt a tőke menekült a régióból, ami az esetünkben forinteladást jelentett. Az uniós pénzek késlekedése miatt sokkal kevesebb eurót váltottak át a piacon forintra, azaz kiesett a forintkereslet egy jelentős része. Végül a magasabb gáz- és áramárak megnövelték az importált energia költségét, így több forintot kellett eladnunk ezek kifizetésének érdekében, ami tovább növelte a nemzeti valutánkra nehezedő nyomást. 

Tavaly október közepén azonban megfordultak a piaci folyamatok. A forint azóta komoly és tartós erősödést mutat. 

A trendforduló oka a Magyar Nemzeti Bank határozott kamatemelése és a devizatartalék felajánlása az energiaimport számláinak ellentételezésére. A kamatemelés ugyanis megdrágította a forint elleni spekulációt, egyben vonzóbbá tette a hazai befektetéseket, míg a magyar energiavásárlások devizaigényének piacon kívüli átváltása jelentősen csökkentette a forinton lévő eladói nyomást. 

A magyar fizetőeszköz drámai trendfordulójának nyomát azonban hiába keressük a hírek szalagcímeiben. Senki sem ír mostanában arról, hogy „Napról napra többet ér a forint”, „Három hónapja örülhetnek a magyarok: egyre többet ér a pénzük”, „Brutálisan erős a forint”, „Megint a forint a nap nyertese”, „Nincs megállás a szárnyalásban: keresik a forintot”, „A forint lassan a legerősebb fizetőeszköz lesz”. Nem, ma nem ez a hír. A jelen újságolvasóját nem terhelhetjük pozitív hírekkel. Hiszen itt az újabb mumus. 

A szomszéd boltja mindig olcsóbb

Az új slágertéma az, hogy nálunk minden drágább, mint külföldön. 2023-ban a média ezt harsogja: „Olcsóbban kijön 2023-ban egy tengerparti nyaralás, mint a Balatonra menni?”, „Olcsóbb külföldön tankolni?”, „Sokkal olcsóbb a levendula Németországban, mint Magyarországon”. Szinte hihetetlen. Már a levendula is olcsóbb külföldön. 

A gond csupán az, hogy ez pontosan azért van így, mert a forint erős. Azaz sokat ér. Már nem 430 forintnál is drágábban kell megvásárolnunk az eurót, hanem 380 forintnál is kevesebbért. Így minden, amit külföldön veszünk, olcsóbb lett számunkra. Hiszen az a fizetőeszköz, amelyben az árat jegyzik, jobb áron szerezhető be számunkra. 

Végre mi lettünk gyermekkorom Németországa. Soha nem felejtem el, hogy mennyire irigyeltük a germán turistákat az 1990-es években. Számukra kedvező volt az ára minden magyar terméknek. Az étterem, az élelmiszerek, a fodrász, a fogorvos, mind-mind sokkal olcsóbb volt nekik Magyarországon, mint a saját hazájukban. Ennek pedig az volt az egyik oka, hogy a német márka sokkal erősebb pénz volt akkor, mint a magyar forint. 

Jelenleg a magyar pénz az erős. Mi viszont ahelyett, hogy örülnénk annak, hogy végre sokat ér a vagyonunk külföldön, nap mint nap panaszkodunk a hazai árakra. Ugyanúgy, ahogy a gyenge forint idején azért panaszkodtunk, hogy milyen drága magyarként külföldre utazni, mennyire nehéz nekünk megfizetni a kinti árakat. Akkor a magas német, osztrák és francia árszint miatt sírtunk. Most pedig azért, mert alacsony ugyanez a mutató. A pszichológusok most valószínűleg mosolyogva dörzsölik a tenyerüket.

De mi a helyzet az extraprofittal?

Rendben, értem én, az erős forint jó nekem. De ha én alacsony áron vásárolhatok a szomszédos országokban, akkor a boltok beszerzői miért nem tudják ugyanezt megtenni? Ha viszont megtehetik, akkor miért nem csökken a magyar polcokon lévő külföldi árucikkek árcéduláin lévő összeg? Miért nem szállnak le a hazai árak a többi európai országban mért szintekre? 

A helyzet az, hogy leszállnak. Az egyik kiskereskedelmi lánc pont a napokban jelentett be jelentős árvágásokat. De egyébként is nap mint nap tapasztalhatjuk a boltokban az árak csökkenését egyes termékek esetében. A folyamat tehát zajlik. Bár a hazai árak sok esetben így is magasabban vannak, mint a külföldiek. 

Ez utóbbinak azonban szintén egyszerű okai vannak. Egyrészt itthon tilos dömpingáron értékesíteni termékeket. Azaz az eladók nem szabhatnak meg olyan eladási árat, amely a beszerzési költség alatt van. Ennek a szabályozásnak a célja egyébként a verseny és így a fogyasztók védelme. Számos európai állam azonban nem alkalmaz ilyen törvényt. Így egyes akciós árucikkek esetében a külföldi beszerzés akár lényegesen kedvezőbb is lehet. Azaz kiugróan alacsony árakat mindig könnyen fogunk találni egyes országokban, még ha az átlagos árszint nem is alacsonyabb. 

A magyar Marty McFlyra várva

A másik fontos oka annak, hogy egyes magyar árak valóban magasabbak, mint a más államokban tapasztalt értékek, az, hogy a magyar kereskedők nem találták még fel az időgépet. Azaz csak olyan terméket tudnak eladni a boltban, amelyet korábban már megvásároltak.

Vegyünk például egy olyan sört, amely egy euróba kerül Ausztriában. Az a magyar forgalmazó, aki ezt a sört 2022. október 12-én vásárolta meg külföldön, 431 forintért vette meg azt az eurót, amibe a folyékony kenyér beszerzése került. Ha nem akar veszteséget elérni ezen a terméken, akkor legalább ennyit kell kérni érte a vásárlóitól. Azaz a magyar bolt esetében az eladási ár 431 forint felett lesz. 

Ezzel szemben az a magánszemély, aki a cikk írásának napján utazik Bécsbe, az a kint továbbra is egy euróba kerülő sört forintra átszámítva már 378 forintért vásárolja meg, hiszen ilyen áron tud ma uniós fizetőeszközt venni. Így jogosan gondolhatja, hogy a hazai élelmiszerbolt halálra keresi magát rajta. Azonban – ahogyan azt ez a példa is mutatja – az igazság az, hogy a 431 forintos, itthon vásárolt sör és az átszámítva 378 forintba kerülő, Ausztriában beszerzett sör ára csak és kizárólag azért tér el egymástól, mert a forint árfolyama időközben megváltozott. Az osztrák bolt csak azért olcsó számunkra, mert erősebb lett a nemzeti valutánk. 

Ha a forint erősödik, akkor mindig ezt fogjuk tapasztalni. Mivel a magyar forgalmazó ma csak olyan sört tud eladni, amit korábban vásárolt, így az euró árának csökkenése miatt a pillanatnyi külföldi árak mindig vonzóbbak lesznek, mint a korábbi euró–forint árfolyam által meghatározott magyar bolti árszintek. Ez a helyzet kétféleképpen kerülhető csak el. Vagy a forint erősödésének kell megállnia, vagy a magyar beszerzőknek kellene megtanulniuk Marty McFlyhoz hasonlóan utazni az időben, és a jövőben bonyolítani a vásárlásaikat. 

Jól vagyunk

A magyar forint az elmúlt hónapokban a legtöbbet erősödő deviza volt nemcsak a régióban, de lényegében minden jegyzett fizetőeszközzel szemben. Az izmosabb forint pedig növeli a keresetünk és megtakarításain értékét külföldön. Ennek egyenes következménye az, hogy az erős magyar fizetőeszközzel többet vásárolhatunk a környező vagy akár a távolabbi országokban is. Ha valakit zavart a magyar deviza gyengesége korábban, az most kifejezetten örülhet annak, hogy máshol kevesebbet kell fizetnie ugyanazokért az árucikkekért. Az pedig semmiképpen nem logikus, hogy gyengülő és erősödő forint esetén is egyformán kritikusak legyünk a jegybankkal szemben. 

A szerző az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Sven Hoppe / picture alliance / Getty Images)