Svédcsavar: mire jó az északi országok NATO-csatlakozásának halogatása?

A magyar kormánypártok parlamenti delegációja Svédországban és Finnországban tárgyalt. A megbeszélések azzal a céllal jöttek létre, hogy tisztázzák azokat a kételyeket, amelyek a Fidesz és a KDNP képviselőinek körében vetődtek fel a két északi ország NATO-csatlakozásával kapcsolatban.

Tovább tart a huzavona

Örömmel láttam az első híradásokban, hogy a vitás kérdéseket sikerült elrendezni, és a küldöttség egyértelműen állást foglalt a kérés támogatása mellett. Majd a látogatás befejeztével a csoport vezetője, Hende Csaba úgy nyilatkozott, hogy „bár történtek előrelépések, nem tudja megmondani azt, hogy mikor és milyen döntés születik az ügyben”. 

Azt gondolom, hogy nem. A kormánypártok aggályainak és sérelmeinek egy része érthető, de még sincs arányban az elutasítás súlyával. Szerintük a finnek csatlakozásával több száz kilométerrel növekedne a NATO és Oroszország közvetlen határa, ami növeli a katonai konfliktus kialakulásának esélyét.

Én ezt másként látom: a NATO ereje növeli a biztonságot.

Az Oroszország által most kirobbantott háború sem az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének védernyője alá tartozó országot érintett, hanem egy védtelent, Ukrajnát. Másrészt a svéd és finn parlamenti képviselők részéről a hazánkkal kapcsolatban megfogalmazott megjegyzéseket kifogásolta a Fidesz–KDNP képviselőcsoport. Ezek között valóban találhatunk sértő és igaztalan megállapításokat. De elegendőek-e a kijelentések ahhoz, hogy ne támogassuk a két ország kérését, akaratát, a katonai szövetséghez való tartozás kapcsán? Szerintem nem, nem elegendőek. Egyszerűen más kategóriákról beszélünk: más szintet jelent a két északi ország nemzeti és európai parlamenti képviselőinek helyenként átgondolatlan megnyilatkozása, mint kontinensünk biztonságának és békéjének a megóvása, közös védelmünk erősítése.

  Vélhetően a késlekedés igazi oka más. 

Az Európai Bizottságnak akarja megmutatni, hogy ha ti így bántok velünk, hát akkor mi is tudunk kellemetlenséget okozni nektek. Ismét érdemes feltenni a kérdést: hasznos-e hazánknak ez a taktika a cél elérése érdekében? Ma Magyarország öt legnagyobb problémája közül a Brüsszel és Budapest közötti súlyosan elfajult konfliktus tűnik az egyik legnagyobbnak. Szükségünk van az uniós pénzekre az inflációval, költségvetési problémákkal és a gazdasági teljesítményünk csökkenésével jelenlévő válságunk leküzdésére. Az Európai Bizottság gyakran a kákán is csomót keres velünk kapcsolatban és senki nem gondolhatja komolyan, hogy a kormány ártatlan a viszony ilyen mértékű megromlásában. Megállapodásra kell jutnunk az Európai Unióval.

Zsákutcába jutott a külpolitika

A magyar külpolitika zsákutcába jutott azzal, hogy teljesen elszigetelődtünk a nemzetközi porondon. A hazai jobboldal által sokat kritizált Angela Merkel kancellársága idején mindig olyan kompromisszumok születtek, amelyeknek végül mi is részesei voltunk. Ma más a helyzet: most mindenki szembejön velünk az autópályán, legyen az szuverenista jobboldali, baloldali, vagy liberális kormányzat Európában, és az atlanti világban. A V4-es együttműködés tetszhalott állapotba került, pedig a szövetség működőképessé tétele a Fidesz-kormányzat elmúlt évtizedének egyik fontos sikere volt.

A svédcsavar a hazánkban jelentős hagyományokkal és sikerekkel rendelkező vízilabda egyik váratlan dobásformája. Akár még be is jöhet ez a diplomáciai svédcsavar a két ország jövőbeli NATO-tagsága kapcsán. Talán hatással lesz a lebegtetés az Európai Bizottságra. Lehet belőle most gól, de nekünk a meccset kellene megnyernünk az ország számára. Az pedig szövetségesek nélkül nem megy, ebben biztosan nem segít a döntés folyamatos halogatása. A kormányzat rossz úton jár, ezt mutatja az elszigetelődése. A baloldali ellenzék folyamatos kudarca pedig arra világít rá, hogy ideje lenne végre megegyezni például az uniós támogatások kérdésében a kormánnyal, és együtt fellépni a nemzetközi porondon megszerzésük ügyében. Ez lenne most Magyarország érdeke.

A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője, jogász, liberális politikus, volt miniszter.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Sean Gallup / Getty Images)