Európa globális politikája csak Ukrajnára fókuszál

A több milliárd eurós Európai Békekeretből idén az ukrán hadsereg tüzérségi lőszerutánpótlását fogják biztosítani. Szép mondat, megfelel az orwelli „újbeszél” (Newspeak) fogalmának. Különösen, ha tudjuk, hogy George Orwell regényében a rendszer fő jelszava úgy hangzik, hogy „A háború: béke”, és a történetbeli Óceánia Eurázsiával és Kelet-Ázsiával vív hol háborút, hol hidegháborút.

Ukrajnától a transzneműségen át a migrációig egyre több olyan téma van, amelynek a megítélésében a mainstream véleménytől való árnyalatnyi eltérés is kirekesztést vonhat maga után több országban.

Fodor Gábor kolléga egy hete azon elmélkedett, hogy az EU-n belüli állandó magyar vétózás nem tartható fenn, és a magyar kormányfőnek tisztázó megbeszélést kellene folytatni az unió vezetőivel a vitatott kérdésekről. Alapvetően jogos felvetés. Egy huszonhét országot tömörítő szervezetben az egyetértési, azaz vétójog gyakorlásának akkor van értelme, ha az adott ország elemi fontosságú érdekeit nem vették figyelembe az egyeztetéseken. A liberalizmus elve szerint minden szabad, ami nem tilos, ezért elvileg persze mindent meg lehet vétózni. De akkor ne tessék azon csodálkozni, ha ennek olyan anyagi vagy politikai következményei vannak, amelyek alkalmazása talán trükkös, de szintén nem tilos. Valóban legfőbb ideje lenne a magyar kormány és az Európai Bizottság között a problémák alapos kibeszélésére, és ebbe az ellenzékből is be kellene vonni azokat, akiknek valós tudásuk van az európai intézményekről.

Ugyanakkor az Európai Unió és a tagállamok vezetőinek is szükségük lenne az unió külpolitikájának átgondolására, alapos kibeszélésére. Az EU az elmúlt évtizedek alatt környezetvédő, egészségügyi, szociális és kulturális programjaival, no meg persze anyagi támogatásával tekintélyt és rokonszenvet szerzett magának az egykori harmadik világban. Igaz, a nyugati cégek gyakran sokkal több extraprofitot visznek ki onnan, mint amennyit a humánus akciók adnak. A vezető európai hatalmak, így elsősorban a németek és franciák arra is törekedtek, hogy egyes kérdésekben az Egyesült Államoktól függetlenül cselekedjenek, éppúgy, ahogy a spanyolok az öntörvényű Latin-Amerika-politikájukkal. Az iraki háború idején Berlinben az amerikai és brit követség előtt felállították Rodin Gondolkodó című szobrának a másolatát. Gondolkodjatok, haverok, mielőtt háborút kezdtek, üzente leplezetlenül Párizs és Berlin a két angolszász szövetségesnek.

Az ukrajnai háború és a rá adott közös amerikai–európai válasz oly mértékben meghatározza az EU külpolitikáját, hogy Európa minden kezdeményezése kizárólag a háborús célt és az amerikai útmutatásokat szolgálja. Önmagában természetes, ha az EU szolidáris Ukrajnával, már csak azért is, mert a 2014-es kijevi fordulatot, legalábbis névleg, az unióhoz való közeledés vágya ösztökélte.

A fegyverszállítások fokozatos növelése és a béketárgyalások makacs elutasítása hibás döntés, amely csak újabb százezrek halálához és Ukrajna további lerombolásához vezet. Nyilván létezik egy olyan morális és/vagy hatalmi megfontolás, amely szerint a háborút folytatni kell. Ez politikai döntés, amely mindaddig legitim, amíg az európai lakosság többsége támogatja.

Annak azonban semmi értelme sincs, hogy az unió egész politikáját, a bolygó hétmilliárd emberét képviselő, úgynevezett nem nyugati államokhoz való viszonyát csak és kizárólag az ukrán háború megítélése diktálja. Két G20-csúcs – az indonéziai és az indiai – süllyedt a jelentéktelenségbe azért, mert az EU képviselői világunk megannyi globális problémája helyett csökönyösen csakis Oroszország elítélését követelték az éhséggel, súlyos járványokkal, klímaváltozással, túlnépesedéssel és hasonló gondokkal küszködő kormányoktól.

Ezzel egyébként az őket udvariasan, de hiába belátásra kérő indonéz és indiai kormányt is sikerült megsérteniük. A nyugat-európai politikusok a Pekinggel folytatott tárgyalásaikon is minden más témát félretéve Oroszország elítélését erőltetnék rá Kínára. Természetesen maguk is tudják, hogy hiába teszik, de valamilyen görcsös megfelelni vágyás miatt nem tudják elengedni ezt a témát. Pedig a lassuló, de így is robusztus kínai gazdaság és Európa kapcsolatában Bahmut hovatartozásánál fontosabb kérdések is akadnának. A BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) csúcstalálkozóját idén Dél-Afrikában rendezik. A szervezet legkisebb tagállamaként ez nagy megtiszteltetés az afrikai államnak. De a Putyin elleni körözés kihirdetésének másnapjától megkezdődött Dél-Afrika morális ostroma, az esetleges kiadatás körüli végtelen spekuláció. Félő, hogy akármi történik is a mintegy hárommilliárd embert tömörítő csúcstalálkozón, a nyugati politikát és médiát csak a Putyin-kérdés foglalkoztatja. Ne csodálkozzunk azon, ha a dél-afrikaiak pedig arra gondolnak, hogy talán mégsem az apartheid rendszer egykori nyugati támogatóitól kellene morális leckét venniük. 

A mélypontot mégis Olaf Scholz brazíliai vesszőfutása jelentette. A sokáig bebörtönzött brazil szocialista politikus, Lula de Silva bátor küzdelemben győzte le a szélsőjobbos Jair Bolsonarót, reményteli új fejezetet nyitva Brazília történetében. Elnökként egyik első vendége Scholz német szociáldemokrata kancellár volt. Azt gondolná az ember, hogy Scholz az európai és latin-amerikai baloldal helyzetéről, az EU és Brazília közös progresszív kezdeményezéséről, az Egyesült Államokhoz való viszony problémáiról akart brazil elvtársával tárgyalni.

Dehogy. Arra akarta rávenni, hogy Brazília szállítson lőszert Ukrajnának az Oroszország ellen vívott háborúban. Józan ésszel nehéz elképzelni, hogy Németország kancellárját rá lehessen venni ilyen eleve kudarcos, arcvesztő misszióra. Lula de Silva válasza minden hosszas elemzésnél pontosabban megmutatta, hol tart Európa megítélése a nem nyugati világban. A brazil elnök Scholz jelenlétében mondta el, hogy Kínába fog utazni, mert a kínaiakkal érdemes az ukrajnai békéről tárgyalni. Ezt felesleges kommentálni.

Külön elemzés tárgya lehetne, hogy az Ukrajnával kapcsolatos amerikai elköteleződés kétpárti, vagy egyre inkább csak demokrata ügy-e. Egy biztos: Európa globális politikája nem szűkülhet le az ukrán ügy mindenekfelett való képviseletére.

(Borítókép: szétlőtt lakóházak Mariupolban 2023. március 16-án. Fotó:  Alexander Ermochenko  / Reuters)