Szíria elkerülte a végzetét

További Vélemény cikkek
Az Öböl menti arab országok egymás után újítják fel kapcsolataikat Szíriával, és a jelek szerint májusban az Arab Liga is visszafogadja tagjai közé Asszad elnök országát. Az áttörést a szaúdi külügyminiszter damaszkuszi látogatása jelentette. Szaúd-Arábia volt az Asszad-ellenes felkelők legnagyobb támogatója, így mostani fordulata jelzésértékű az arab világ számára. Néhány napja Moszkvában az orosz, az iráni, a török és a szíriai védelmi miniszter találkozott egymással, a négyesből a török részvétel jelezte az új időket. A térségben lassan mindenki tudomásul veszi, hogy a szíriai polgárháború nagyjából véget ért, az Asszad klán ellenőrzés alatt tartja az ország nagy részét, és egyfajta modus vivendit tart fenn a kurd autonóm területekkel.
Szíria borzalmas veszteségekkel, de túlélte a háborút, a nyugati és az arab világ együttes szankciói és katonai akciói sem söpörték el a rendszert. A mai elnök apja, Háfez el-Asszad 1971-ben lett az ország teljhatalmú vezetője, és az Asszad klánt azóta sem sikerült kirobbantani a hatalomból. A Közel-Keleten a stabilitás ritka kincsnek számít, és Szíria kétségkívül helyt állt a stabilitási vizsgán.
Líbia és Szomália széthullása, Irak permanens válsága és az afgán tálibok győzelme azt mutatja, hogy az amerikai „demokráciaexport” megbukott
és mérhetetlen szenvedéssel járt, ráadásul az egész térség biztonságát veszélyezteti a következményeivel. Lehet, hogy Szíria Bassár el-Asszad győzelmével „csúnya ország” marad, de az állami funkciók helyreállításával visszanyerte stabilitását a Közel-Kelet egyik legforróbb pontján. Környezete számára ez minden bizonnyal megnyugtatóbb, mint ha iszlám terroristák és elszabadult hadurak anarchiája tombolna a szétvert ország helyén.
Szíria győzelmének okai és következményei is tanulságosak. Az országot a hetvenes évektől a szocialista irányzatú Ba’ath Párt irányította világi, szekuláris rendszerben. A kemény politikai elnyomással párhuzamosan viszonylag jó volt az oktatás és az egészségügy, a háború előtt a születéskor várható élettartam hasonló volt a magyarországihoz. A rendszer stabilitását a szegényebb rétegeknek juttatott, rendszeres dotációk biztosították. Az országra erőltetett piacpárti reformok, a szociális támogatások csökkenése és az arab tavasz szellemisége, kiadós külföldi beavatkozással együtt, 2011 táján aztán alapjaiban rendítették meg a rendszert, de azért maradtak olyanok, akik haszonélvezői voltak az állami osztogatásnak.
Ennél is fontosabb tényező a vallási türelem kérdése. A nyugati elemzők kizárólag a politikai demokráciát szokták számonkérni, pedig a muszlim többségű országokban a vallásszabadság lényegesebb a politikai pluralizmusnál. A klerikális diktatúrákban a kisebbségi vallások hívei állandó üldöztetésnek vannak kitéve, a visszatérő pogromok tíz- és százezrek halálával járnak. Szíriában viszont vallásszabadság volt, és a kisebbségek szabadon gyakorolhatták a hitüket. Az ország lakosságának mintegy tíz százaléka keresztény, és szinte a teljes, kétezer éves keresztény egyháztörténet képviselve van az országban. A szír katolikusok és ortodoxok mellett a káld, asszír, örmény egyház is jelen van, és az ókori egyházszakadás idején elkülönült nesztoriánusok közösségei is megmaradtak. Kisebb keresztény közösségek ma is az evangélium korának köznyelvét, az arámit beszélik. Damaszkusz keresztény negyede – magam is tapasztalhattam – virágzott a háború kitörése előtt.
A keresztények mellett az alaviták alkotják a másik jelentős vallási kisebbséget. Az alapjaiban síita, de keresztény elemeket is mutató vallási irányzatot a szunniták egy része nem tartja az iszlám részének, és az alaviták még a közel-keleti keresztényeknél is több üldöztetésnek voltak kitéve. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy
a szíriai alaviták tudatosan erős pozíciókat építettek ki maguknak a hadseregben és a biztonsági erőkben. Az Asszad klánt és a politikai elit magvát az alaviták adják.
Tisztában vannak azzal, hogy vallási meggyőződésüket nem erőltethetik rá a szunnita többségre, ezért hagyományosan a vallási türelmet, a szekuláris államot támogatják. Ebben a szíriai keresztények a legfontosabb szövetségeseik, akik számára a polgárháború különösen kemény kihívást jelentett. Bár értékrendjüket tekintve nyugatias gondolkodásúak, azt kellett látniuk, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió a közösségeik felszámolásáért küzdő, keresztényellenes felkelő csoportokat támogatta. Sajnos a Nyugat régóta a laikus, szekuláris arab rendszerek erőszakos felszámolására törekszik abban a reményben, hogy a konzervatív iszlám rendszerek hű szövetségesei lesznek az oroszok vagy Kína ellen.
A közkeletű magyarázat szerint Putyin és az orosz hadsereg nyerte meg a szíriai polgárháborút Asszadnak. Az orosz hadsereg és a Wagner-csoport valóban komoly segítséget jelentett a szír hadseregnek. De Putyin katonailag csak akkor szállt bele a konfliktusba, amikor esélyt látott a győzelemre. Fontos szempont volt számára a szíriai orosz hadikikötő megmentése, az iszlamista terjeszkedés megállítása és az a lélektani üzenet, hogy Moszkva Washingtonnal szemben nem hagyja cserben a szövetségeseit.
Az orosz beavatkozás a jelek szerint túl jól sikerült, Putyin és tábornokai elhitték, hogy az ukránokat is olyan könnyen legyőzhetik, mint az arab felkelőcsoportokat.
Ez súlyos tévedés volt, a hazájukért küzdő ukránok harcértéke nem hasonlítható az iszlám milíciákéhoz. Oroszország mellett Irán is küldött fegyveres egységeket Szíriába, és diszkrétebb eszközökkel, de Kína is igyekezett megmenteni az Aszad-rendszert. India pedig a kívülről vezényelt rendszerbuktatást ellenezve tartott fel korrekt kapcsolatokat Damaszkusszal. Ha összerakjuk Szíria eddigi támogatóit (Oroszország, Irán, Kína, részben India) és az ország felé mostanában nyitó államokat (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátusok, Törökország), akkor ki is rajzolódik annak az új világrendnek a körvonala, amely a neokonzervatív magyarázat szerint persze nem is létezik.
A szír rendszer hatalma megvédése közben nagyon súlyos bűnöket követett el a civilek ellen is, hasonlóan persze az ellenfeleihez. Ráadásul az Asszad név brüsszeli és washingtoni körökben majdnem olyan atavisztikus gyűlöletet vált ki, mint a Putyin. Így a Szíriát sújtó nyugati szankciókat aligha oldják fel. Ezzel tovább növelik a lakosság szenvedését, és még jobban a Nyugat ellenfeleihez lökik a stratégiai fontosságú országot. Pedig lenne egy másik megoldás is. Az Európai Unió a szankciók szakaszos feloldását és az újjáépítési segélyek adagolását a menekültek visszatelepítéséhez, ellenőrizhető reformok bevezetéséhez, az állami erőszak megszüntetéséhez köthetné. Ehhez intellektuális bátorság kellene, és annak belátása, hogy a stabil, szekuláris arab rendszerek meggyengítése csak az iszlám fundamentalizmust segíti.
A szerző volt szocialista európai parlamenti képviselő.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Bassár el-Aszad arcképe Damaszkuszban 2021. május 27-én. Fotó: LOUAI BESHARA / AFP)
Ehhez a cikkhez ajánljuk
- Vélemény
A véglények melankóliája
A svéd lapnak adott Krasznahorkai-interjúból kiderül: a világhírű magyar író már nem tesz fel kérdéseket.
február 2., 17:30
- Vélemény
Kóka János: Az egészségügy megújításának 10 pontos, 10 ezer milliárdos programja
A politika úgy vigyáz e korhadt rendszernek az érinthetetlenségére, mintha valamiféle kincs lenne. Vitairat.
február 7., 08:03
- Vélemény
Gyűlölet és együttműködés, Kossuthtól Dubajig
2004 óta folyamatosan csúszunk le a sereghajtók közé. Fodor Gábor írása.
február 3., 06:04
- Címlapon
Volodimir Zelenszkij keményen reagált Donald Trump kijelentésére
Az ukrán elnök leszögezte, országa nem eladó.
1 órája
- Mindeközben
Árpa Attila kiakadt a mai fiatalokra: Pocsék a munkához való hozzáállásuk, azt hiszik, hogy nekik minden jár
3 órája
- Mindeközben
Váratlan vendégek toppantak be egy fiatal pár esküvőjére, ám ami ezután jött, arra senki sem számított
6 órája
- Mindeközben
Bochkor Gábor ritkán látott, 18 éves lányával pózolt a vörös szőnyegen, ez aztán az apa-lánya pillanat
7 órája
- Vélemény
Amerika adja a NATO erejét, és az elnökét nem Brüsszelben választják
Amíg a NATO jelen formájában létezik, ostobaság egy európai „ellen-NATO” álmát kergetni. Hegyi Gyula írása.
7 órája
- Vélemény
Krasznahorkai László válasza Kollár Árpádnak – és a viszontválasz
A két levelet az írók engedélyével közöljük.
február 9., 08:09
- Vélemény
Trianon az nem egy ház
Trianon az, amikor nem érted, mit jelent az, hogy határon túli, ha te mindig innen vagy.
február 5., 08:14
- Vélemény
Demeter Szilárd: Krasznahorkai és a magyarok
Mink, mucsai magyarok azon dolgozunk, hogy Krasznahorkait is túléljük – az ő érdekében.
február 3., 15:44
- Vélemény
Ujhelyi István: Abszurditás vagy moszkvai kényszer magyarázza az AfD-hez való fideszes közeledést
Orbán Viktor nemrég még Helmut Kohlt tartotta politikai mentorának.
február 7., 12:48
- Vélemény
Ceglédi Zoltán: Miért simogassunk mégis migránsokat?
Ahol rövidesen több lesz az idős, mint a fiatal, mi a rendszerszintű megoldás arra, ha nincs ember, aki a beteg édesanyádat a műtét után átemelje a kórházi ágyra?
február 3., 08:54
- Vélemény
A Soros- és demokrata boszorkányok elleni harc helytelensége
Olyan állami intézményrendszer kell, amely minden politikai, közéleti nézet terjesztését azonos feltételekkel támogatja.
február 10., 15:30
- Vélemény
Nyugdíjazza-e Trump a párizsi klímaegyezményt?
Mi, európaiak, mi, magyarok hiába vállalunk áldozatot, ha a többiek nem köteleződnek el jobban.
január 31., 15:50
- Mindeközben
Fejes Tamás szerint fontos az apai szigor, ezt az egy dolgot például soha nem engedné meg gyermekeinek
tegnap, 21:38
- Vélemény
Most éppen kit kell sajnálni?
A történelem tele van olyan bűnösökkel, akik áldozatok is egyben.
január 31., 07:13
- Vélemény
Grönland, az egyre „távolodó” zöldülő sziget
Milyen hatással lehet a klímaváltozás a geopolitikai megfontolásokra és a háborús készülődésre?
január 21., 12:09
- Címlapon
Itt van Pintér Sándor újabb rendelete, beigazolódott a szülők félelme
Március 1-től nagy változás lép életbe a közoktatásban.
2 órája
- Vélemény
A Gutenberg-galaxis lottóesélyei, avagy mi lesz a folyóiratokkal?
A Hankó Balázs által elmondottak kizárnak minden lehetőséget a párbeszédre.
február 2., 09:04
- Vélemény
Demeter Szilárd: Miért ne tehette volna Majka, ha ez gyött ki belőle
Jegyzetek a magyar kultúra napjára 2025-ben.
január 22., 07:32
- Vélemény
Ceglédi Zoltán: Mégiscsak föl kéne oszlatni ezt a parlamentet!
Olyan meggyőzően mondta Magyar a Partizánban, hogy kampányüzemmódban vannak, hogy elhiszem, őszintén követeli.
február 12., 08:16
- Címlapon
Ferenc pápa a halálára készülhet az intézkedéseivel
A 88 éves katolikus egyházfő már az örökségét védelmezi lépéseivel.
3 órája
- Mindeközben
Bogdányi Titanilla úgy emelgeti a 10 kilós súlyzókat, mintha tollpihék lennének
tegnap, 20:21
- Vélemény
Bödőcs esete a pannon Frankensteinnel
Remélem, a sztárhumorista közéleti térlátása nem szenvedett maradandó károsodást. Németh Róbert írása.
február 10., 08:00
- Vélemény
Trump 2.0 – bombasztikus túlzás vagy reális esély az új amerikai „aranykorszak”?
A Trump-féle retorikai szuperlatívuszokat érdemes némi távolságtartással értelmezni. Csutak Zsolt írása.
január 23., 06:46
- Címlapon
Nagy üzletre készül Magyarország, széket kér Orbán Viktor a nagyhatalmak asztalánál
Bejelentést tett a kormány.
4 órája
- Vélemény
A konteó, ami már nem konteó
Járványok és összeesküvés-elméletek, avagy a CIA sem áll mindig erős lábakon.
január 27., 07:22
- Vélemény
Ujhelyi István: Szuverenista mellet nemzeti ököllel döngetni
Amikor majd „America First” szembejön a mi „Hungary First” politikánkkal, akkor derül ki, kinek mekkora szuverenitás van a gatyájában.
január 24., 10:14
- Mindeközben
Torghelle Sándor vallomása: „Harmincszorosát kerestem kint, Angliában, mint itthon”
tegnap, 18:04
- Mindeközben
Rúzsa Magdi komoly döntést hozott meg gyerekeivel kapcsolatban: „Van, aki tiszta hülyének néz emiatt”
tegnap, 16:46
- Vélemény
Orbán Viktor uralma és a rendszere a politikai vezető karizmájának erején alapul
Nem orbáni diktatúra van, hanem tévképzetek a falak létezéséről és veszélyéről. Kóczián Péter írása.
január 28., 06:19
- Vélemény
Ki beszélheti el a magyar holokauszt történetét?
A kormány Magyar Holokauszt Múzeum felállításából történt „kiszállása” legelkeserítőbb elemének a hangsúlyozott ürügyét látom. Kőbányai János írása.
január 27., 10:00
- Vélemény
A TikTok-tiltás és az algoritmikus soft power korszaka
Aki uralja az ország közösségi platformjait, az uralja az ország gondolkodását. Nefelejcs Gergő írása.
január 25., 12:27
- Mindeközben
Tóth Gabiról már megint mémet gyártottak, ezt az énekesnő sem tudta szó nélkül hagyni
tegnap, 15:39