A lengyel választók kezében van a magyar problémák megoldásának a kulcsa

Gulyás Gergely néhány napja Sátoraljaújhelyen azt mondta, hogy a lengyel választások eredménye sokkal fontosabb a kormány számára, mint a magyar európai parlamenti voksolás végkimenetele. Vajon miért hangsúlyozta ezt a kancelláriaminiszter? Korábbi írásomban már utaltam rá, hogy milyen jelentős mértékben növekszik Lengyelország szerepe a régióban és az Európai Unióban is. Ez a tény önmagában indokolná a megjegyzést, de most másról van szó. A szeptemberi választások után felálló varsói kormány összetétele ugyanis jelentősen befolyásolhatja Magyarország jövőjét is. Olyan helyzet jöhet létre, amelyben Orbán Viktor kormánya megállapodhat az eddig visszatartott uniós források folyósításáról.

De nézzük csak, hogy miért. Hazánk komoly bajban van. Európai rekordot tartunk inflációban és élelmiszerár-növekedésben. Már a harmadik negyedévben recesszióban, visszaesésben van a gazdaság. Az idei évre előre jelzett 3,9 százalékos költségvetési hiány a szakértők szerint 6 százalék is lehet, emiatt már a második, váratlan éjszakai törvénycsomaggal próbálja a helyzetet kezelni a kabinet. A friss adatok szerint nálunk zuhant legnagyobbat a bérek vásárlóereje az OECD-országok közül. A pedagógusok kálváriája, az egészségügy mindennap tapasztalható lehetetlen helyzete, a kultúrát sorozatosan sújtó botrányok ügye (most legutóbb a tartalmuk miatt lefóliázott könyvek szégyene) az egyébként is aggasztó gazdasági helyzetet még rosszabb közérzettel párosítja. 

Az Ukrajna elleni orosz agresszió és a nyomában eszkalálódott energiaválság valóban rég nem látott nehéz kihívás elé állította a koronavírus-járványból eszmélő Európát. A Szovjetunió által egykoron közel fél évszázadig megszállt országok, a „keleti blokk” tagjai még nagyobb gondokkal néztek szembe. Egy állam viszont különösen is megsínylette ezt az időszakot: ez pedig Magyarország. Mindenkit érintett az energiakrízis és a háború, de mégis mi döntöttünk meg számtalan negatív csúcsot. Nem a lengyelek, nem a csehek, nem a szlovénok, nem a szlovákok, nem a románok, nem a litvánok és nem a többiek. Nem lehet tehát mindent a külső körülményekre fogni, mert ezek a többieket is érintették. 

Elég látványos megnyilvánulása ennek a problémának az az elmérgesedett konfliktus is, ami a kormány – Varga Mihály és Nagy Márton – és a Nemzeti Bank – Matolcsy György – között alakult ki az elmúlt időszakban. Az MNB és a kormány közti tartós ellentét mindig borítékolni szokta a gazdaságpolitikai nehézségeket. 

Önmagát kereső ellenzék

Kellene már a fellélegzés. Vajon a baloldali ellenzék elhozhatja-e ezt? Látván e pártok jelenlegi formáját és tartalmát, azt gondolom, hogy nem számíthatunk kedvező irányú változásra. Egyrészt azért, mert hibás az a stratégia, amely örökké a Fidesz lépéseinek a tagadására épít. Döntéseiknél elsősorban nem a kormánypártokat, hanem belső értékrendjüket és saját hazánk érdekeit kellene nézniük. Ha ezt nem látják a választók, akkor nem érzik a felelősséget ezen az oldalon.

Másrészt tartalmilag sem vázol fel biztató jövőt az, amit a baloldal képvisel. A fedezetlen jövedelemnövelésre épített mondanivaló, az egyenlősítő elképzelések még rosszabb irányba terelnék az országot. Harmadrészt mély személyi és szerkezeti problémákkal küzd ez a tábor. A sorozatos kudarcok és botrányok hitelvesztetté tették vezetőit. Egyedül a szétaprózottság tekintetében várható némi változás a Demokratikus Koalíció agresszív fellépésének eredményeként. (Az elkeseredett harcot vívó két oldal között hiányzik egy liberális, a szabadságra és az ezen alapuló gazdaságpolitikára építő politikai erő, amely mérséklő szerepet tölthetne be.) 

Az ellenzék fent említett helyzete miatt a gazdasági nehézségek ellenére a Fidesz támogatottsága változatlan, így az európai parlamenti választásokon jövőre nem várható különösebb meglepetés. Az eredmény inkább a baloldali pártok között és a Mi Hazánk számára lesz helyosztó. 

Mivel a tavalyi újabb kétharmados győzelmük miatt a kormánypártok semmiben sem szorulnak az ellenzék támogatására, így a baloldalnak az ország jövőjét meghatározó döntésekre továbbra sem lesz befolyása. Az, hogy lesz-e fellélegzés, ezután sem rajtuk múlik, hanem a kormányon. A nehézségek ráadásul mindannyiunkat érintenek, ezért téves stratégia a minél rosszabb, annál jobb. 

Ahogy már korábban utaltam rá, abban az esetben tudnának hatással lenni a döntéshozatalra a baloldali pártok, ha megkérnék az árát annak a közös fellépésnek, amelyre szükség lenne az uniós pénzek folyósítása ügyében a nemzetközi porondon. Az ország nehéz helyzetének ugyanis ez az egyik okozója: nem jönnek a támogatások az Európai Unió oldaláról. A kormány elhibázott döntései mellett ez a másik eredője annak, amiért aggasztó gazdasági helyzetbe kerültünk az EU-n belül. (E történet is mutatja, milyen sokat számít fejlődésünkben az unió.)  

Azzal, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 66 milliárd euró pótlólagos befizetést kért a tagállamoktól, létrejött az a szituáció, ahol a magyar és a lengyel vétónak ára van. A lengyel az a másik tagállam, amelyik nem kap egyelőre pénzt Brüsszeltől.

Választanak a lengyelek

Varsóban ősszel eldől, hogy továbbra is Jaroslaw Kaczynski pártja, a Jog és Igazságosság lesz-e a meghatározó erő, vagy a Donald Tusk által vezetett legjelentősebb ellenzéki politikai tömörülés, a Polgári Platform alakít kormányt. Kaczynskiék a közvélemény-kutatások szerint nyerésre állnak, de szűk többséggel. Ha nem tudnak erősödni, akkor a győzelem esélyes ugyan, de kormányt nem lesznek képesek alakítani. Szándékai ellenére komoly esélyt kínál most nekik az Európai Bizottság a migrációval kapcsolatos új javaslatcsomaggal, amely egyebek mellett az illegális bevándorlók elosztását veszi elő újra. 

Történik mindez akkor, amikor az egész világot sokkolja az az esztelen rombolás és erőszak, ami Franciaországban tört ki egy algériai származású fiatalember lelövése kapcsán. (Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök azonnal közzé is tett egy videót, ahol a lángoló párizsi utcákat állítja párhuzamba Krakkó és Varsó békés tereivel.) A magyar modellt átvéve most Lengyelországban is népszavazás lesz a bevándorlás kérdéséről, méghozzá a választásokkal együtt. E lépés jelentősen növelheti a Jog és Igazságosság esélyeit, hiszen a lengyel társadalom többsége ellenérzéseket táplál az illegális bevándorlók befogadásával kapcsolatban. Jellemző a helyzetre, hogy még az ellenzéket vezető Tusk is szembeszállt a bizottsági javaslattal. 

Ha Kaczynskiék nyernek, erős vétóhelyzet teremtődik a két ország és az Európai Bizottság között, amely kedvez a magyar kormánynak az eddig visszatartott pénzek felszabadítása érdekében. Magyarország ekkor fellélegezhet, a gazdasági problémák szorításából kiszabadulhat. Hiába tárgyalt eddig a vártnál eredményesebben Navracsics Tibor, a brüsszeli döntéshozók láthatóan megvárják az őszi varsói eredményt. Utána viszont olyan helyzet állhat elő, amely lezárja ezt a nyomasztó, gazdasági problémákat felerősítő időszakot. Ezért mondta tehát Gulyás Gergely, hogy a kormány szempontjából fontosabbak a lengyel választások, mint az uniós voksolás.

Akárhogy is alakul az ősz, nem szabad elfelejtenünk, hogy a lengyel–magyar kapcsolatok komoly léket kaptak az Oroszországhoz fűződő viszony miatt. A migráció ügyében történő közös fellépés mellett lesz mit helyrehoznunk az elkövetkező években! De legalább elindult az együttműködés keresése. 

Ez az egész történet több tanulsággal is szolgál. Egyrészt fontos, hogy észrevegyük és éljünk azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az élet teremt a számunkra. Másrészt kiszámítható, tartós gyarapodást, kiegyensúlyozott életet akkor remélhetünk, ha bizalmon alapuló szövetségeseink vannak. Az EU és a NATO hatalmas érték és lehetőség a számunkra, meg kell becsülnünk ezeket a közösségeket. A konfrontatív politika karaktert ad ugyan, de létező bajainkat súlyosbíthatja. Tudnunk kell ezért megegyezni és gesztusokat is tenni. Csak így tudjuk csökkenteni a kiszolgáltatottságunkat és jól kihasználni az atlanti szövetség biztosította lehetőségeket.

A szerző a Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet vezetője, jogász, liberális politikus, volt miniszter.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Orbán Viktor és Jaroslaw Kaczynski 2021. június 30-án. Fotó: Fischer Zoltán / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI)