Biden és Putyin választása

Az amerikai választások árnya egyre jobban rávetül az ukrajnai háborúra. Ha az év végéig Ukrajna nem arat átütő győzelmet és nem lesz rendszerváltozás Moszkvában, ami szinte lehetetlen, akkor a háború kellemetlen ballaszt lesz Joe Biden és a hozzá hű demokraták számára. Nem biztos, hogy ezen fordul meg a választás, de az illegális bevándorlással, a kőolajár várható emelkedésével és a városi bűnözés növekedésével együtt komolyan veszélyeztetheti a győzelmüket. Biden már Obama alelnökeként is Ukrajna NATO-orientációjának heves támogatója volt. A dolog bűnügyi szálát nem bolygatva is nyilvánvaló, az ő befolyása kellett ahhoz, hogy Hunter fia zsíros álláshoz jusson a Burisma nevű ukrán cégnél. 

Angela Merkel 2021. novemberi távozása után az európai vezetők ukrán válság rendezését célzó jó szándékú tárgyalási próbálkozásait sorozatosan negligálta. Vagy blöffnek vette Vlagyimir Putyin figyelmeztetését arról, hogy Ukrajna NATO-tagsága vörös vonal Moszkva számára, vagy tudatosan készült a háborúra. Bár egy hónappal az invázió előtt voltak amerikai–orosz tárgyalások Genfben, ezeken az oroszok kérését, a nyugati határaikat biztosító garanciákat elutasította. Egy háborúnak természetesen több olvasata is van. Ez is jogosan nevezhető az ukránok honvédő harcának és tágabb geopolitikai értelemben az Egyesült Államok és Kína proxyháborújának. 

Ezt az egyszerű igazságot a választási kampányban egyre több amerikai fel fogja ismerni, és lesznek, akik majd naponta felidézik nekik. 

Szögezzük le, hogy Ukrajna egyik napról a másikra történő, afganisztáni stílusú cserbenhagyása nagyon csúnya dolog lenne az USA részéről. Éppen ezért kellene minél előbb megkezdeni a béketárgyalásokat, vagy legalább azok előkészítését. Az előválasztási kampány lázában pánikszerű döntések is becsúszhatnak, hiszen a választási győzelem minden amerikai politikus számára fontosabb lesz Ukrajna ügyénél. Nehéz olyan forgatókönyvet elképzelni, amely szerint a háború folytatása érdemben növeli Biden és a demokraták esélyeit, legjobb esetben nem rontja azokat. 

Joe Biden újraválasztásának esélyeit az ukrán háborún túl természetesen az életkora sem javítja. Jövő novemberben nyolcvanegy éves lesz. (Árulkodó módon a Fehér Ház hivatalos elnöki honlapján nem szerepel sem az életkora, sem születésének ideje.) Egy egészséges demokráciában a demokraták már megoldották volna az utódjelölt kulturált kiválasztását, ahogy az ellenzék legesélyesebb jelöltje ellen sem folyna erősen politikaízű bűnügyi eljárás. Az Egyesült Államokban azonban legalább olyan durva a hideg polgárháború, mint Magyarországon, de természetesen a tét nagyobb. Bidennek jelenleg egyetlen potenciális demokrata kihívója van, az ifjabb Robert F. Kennedy. Kevés esélye van az elnökjelöltség elnyerésére, de elszánt követői aligha szavaznának Joe Bidenre vagy más neokon demokratára.

Oroszország is választ

Oroszországban már 2024 márciusában elnökválasztás lesz, noha erről keveset hallani. A nyugati média naponta azt sulykolja, hogy Oroszországban valós esélye van egy erőszakos rendszerváltozásnak. Ehhez képest ilyesmire utoljára 1917-ben került sor, és 1991 óta mindig szabályos időpontban rendezték meg az elnökválasztást. A jelöltté válás és a kampány nyilván nem felel meg a klasszikus nyugati normáknak. Ugyanakkor aki volt már életében választási megfigyelő, az tudja, hogy százezer szavazóhelyiség esetében valamilyen többségféle kell még egy feljavított győzelemhez is. A Krím nélkül nyolcvanhárom úgynevezett szubjektumból álló Orosz Föderáció elnökének csak azt fogadják el, aki megnyerte a választást. Ezért a jövő márciusi elnökválasztás nagyon fontos legalább addig, amíg bejelentik a hatalmi párt jelöltjét. A Putyin sokféle rákját, halálát, eltűnését, meggyilkolását, leváltását stb. naponta jövendölő „szakértők” népes hadával szemben tavaly októberében azt valószínűsítettem, hogy hivatalában éri meg 2024 márciusát. Ma is ezt tartom a legvalószínűbbnek.

Tavaly októberben még bizonytalan voltam abban, hogy elindul-e a következő elnökválasztáson. Ez ma is nyitott kérdés, de ha az egészségi állapota engedi, akkor nehéz elképzelni, hogy miért ne tenné.

a honvédő háborúk mítoszának felidézése és persze egy átütő súlyú utódjelölt hiánya. Eredeti célját, azt, hogy a Nyugat egyenrangú partnerként tisztelje Oroszországot, nem érte el. De a többpólusú világban Oroszország továbbra is hatalmi centrum marad.

Vlagyimir Putyin tíz évvel fiatalabb, mint Joe Biden, szülei a nyolcvanas éveik derekán ballagtak el, így életkora nem lehet akadálya az újraválasztásának. Ha valamilyen okból mégsem indul újra, nyilván beleszólhat az utódja kiválasztásába. Nem vagyok nehézsúlyú Oroszország-szakértő, de a magam józan paraszti eszével egy dolgot megfigyeltem. Gyakran megnézem az amúgy végtelenül hosszú orosz esti tévéhíradó leadjét, bevezetőjét. Putyinon kívül egy orosz politikus van, aki gyakorlatilag mindennap szerepel a vezető híradóban, Mihail Misusztyin miniszterelnök. Ráadásul mind Putyin, mind Medvegyev miniszterelnökből lett Oroszország elnöke. Ez persze nem jóslás, csak egy elfogulatlan megfigyelés.

Jövőre amúgy lesz egy harmadik választás is, megválasztjuk az Európai Parlament képviselőit. A nemzetközi politika szempontjából ennek a választásnak sajnos semmilyen jelentősége sincs. Az Európai Unió a parlamentje aktív közreműködésével gyakorlatilag minden geopolitikai súlyát elvesztette. Az új EP a környezetvédelem és a jogállamiság tekintetében remélhetőleg továbbra is progresszív politikát folytat. 

Kevesen sajnálják ezt annyira, mint én, aki valaha életem csúcspontjának tekintettem az EP-be való megválasztásomat. De egy parlamentnek akkor van értelme, ha kemény vita, a vélemények szabad ütközése, nehezen elért kompromisszumok jellemzik. Ehhez önálló és egységes Európában gondolkodó politikusok kellenének, ilyenek azonban nem látszanak sem az Amerikához húzó föderalisták, sem a nemzeti szuverenisták között.

A szerző volt európai parlamenti képviselő.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Joe Biden amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök 2021. június 16-án a svájci Genfben. Fotó: Peter Klaunzer / Pool / Keystone / Getty Images)