Kísértet járja be Oroszországot – a neosztálinizmus és a szovjetnosztalgia kísértete
„Nincs ember, nincs probléma” – fogalmazott egykor Joszif Sztálin, a Szovjetunió generalisszimusza és teljhatalmú diktátora, aki három évtizedes regnálása során nem sajnálta a fáradságot, hogy a gyakorlatban is minél hatékonyabban megvalósítsa e véresen egyszerű mondását. Bár Sztálin hetven éve halott, a szelleme tovább él Oroszországban, a Kreml pedig különböző eszközökkel maga is sokat tesz e szellemiség további erősítéséért. Noha a putyini és a sztálini rezsim sok tekintetben különbözik egymástól, azért az jelzésértékű, hogy az erőszak kultúrája egyik rendszertől sem idegen. A putyini rendszer pedig egyre inkább példaképként tekint Sztálinra.
A sztálinista módszerek, az erőszak kultúrája mutatkozott meg Jevgenyij Prigozsin közelmúltbeli halála kapcsán is, melyet még a belarusz elnök, Aljakszandr Lukasenka is „túlságosan durva, szakszerűtlen munkaként” jellemzett.
Pedig ha erőszakról van szó, Lukasenkának se kell a szomszédba mennie.
Jóllehet Lukasenka nyilatkozatával Putyint próbálta védeni, végső soron nem cáfolta azt a teóriát, hogy esetenként az orosz elnök is él a leszámolás eszközével, csak éppen – Lukasenka mondataiból ítélve – azok a leszámolások profibb, szofisztikáltabb módon vannak kivitelezve.
Habár egyre csak keringenek az elméletek annak kapcsán, miért zuhant le Prigozsin gépe, és egyelőre semmi sem zárható ki százszázalékos bizonyossággal, a „baleset” kapcsán megjelent videón látható, hogy a zuhanó gépnek hiányzik az egyik szárnya. Mindez azon feltevéseket erősíti, miszerint a gép utasai merénylet áldozatai lettek, melyet nagy valószínűség szerint egy fedélzetre feljuttatott bombával, esetleg légvédelmi rakétával hajtottak végre.
Az ügy kapcsán azonnal elkezdődött a találgatás, hogy vajon ki állhat a vérontás mögött, melyben Prigozsin mellett kilenc másik utas – köztük a hírhedt Dmitrij Utkin – is életét vesztette. A többség természetesen Putyint sejti a háttérben, hiszen Prigozsin júniusi lázadása minden határt átlépett, komoly megaláztatást okozva az elnök számára. Habár Putyin végül nem büntette meg Prigozsint, sőt látszólag kiegyeztek az akciót követően, a publikum döntő hányada azért nem jósolt túl hosszú életet Prigozsin számára.
Putyin áll minden mögött?
Noha összességében valószínűbb, hogy Prigozsin halála valamiképp Putyinhoz köthető, vagy legalábbis az ő jóváhagyásával történt, más forgatókönyveket sem lehet teljes mértékben kizárni. Hiába látják sokan Putyint a James Bond-filmek archetipikus gonosz figurájaként, minden rossz mögött őt sejtve, épp a Prigozsin féle lázadás mutatta meg azt, hogy Putyin és a hatalmi elit korántsem képes akkora kontrollt gyakorolni az események felett, mint amekkorát szeretne. Ebben szerepe van a tétovázásnak is, mely sajátosságra nemcsak a zendülés esetlen kezelése, hanem a háború másfél évének történései is rámutattak. A döntéshozatal és a rendszer mechanizmusai sokszor ad hoc alapon működnek, azaz a rezsim egyfajta adhokráciának is tekinthető, ahol a formális parancsnoki láncok helyett a személyes kapcsolatok, a mestertervek helyett pedig a rögtönzések a meghatározóak.
Mindez azért is fontos körülmény, mert az orosz állam ezen működésmódja a gyilkosságok, leszámolások mikéntjét is determinálja valamelyest.
A putyini rezsim e témához való viszonyát Mark Galeotti Oroszország-szakértő is próbálta feltárni korábbi kutatásai során. Bennfentesekkel folytatott beszélgetései során kiderült, hogy Putyin vezetési stílusában fontos szerepe van az alvilágban is ismert ponyatiye szellemiségnek, mely lényegében íratlan szabályok, kimondatlan viselkedésmódok halmazát, valamint az ezekhez való igazodási kényszert foglalja magába. E szellemiség eredője az is, hogy Putyin – különösen kényes ügyekben – ritkán ad egzakt utasításokat, ehelyett inkább úgy fogalmaz: „tedd, amit tenned kell”, vagy „tisztában vagy a kötelezettségeiddel, teljesítsd azokat”.
Sok esetben a hatalmi struktúrában fontos pozíciókat betöltő személyek számára se teljesen világos, hogy mi is az, amit tenni kellene, ezért folyamatosan keresik a lehetőségeket különböző akciók megvalósítására, melyekről úgy gondolják, hogy elnyerhetik a Főnök tetszését. Ez az attitűd persze egyeseknél túlteljesítési kényszerhez vezet, ami nagyobb eséllyel eredményez félresikerült akciókat, mint sikereseket – mindennek folyománya, hogy az ötletgazda nemritkán maga is célponttá válik az akciót követően.
Ami Prigozsin és szűk köre likvidálását illeti, valószínűleg nem sok könnyet hullajtottak értük a Kremlben.
Ugyanakkor a legnyilvánvalóbbnak tűnő, Putyinra fókuszáló opcióval szemben fennáll annak a lehetősége is, hogy a merénylet mögött más hatalmi csoportosulások, esetleg rivális üzleti körök álltak. Hiszen ahogy bizonyos akciók mögött túlbuzgó belbiztonságiak állnak, úgy a leszámolások sok esetben magánviszályok, üzleti vagy bűnözői rivalizálások következményei Oroszországban. Márpedig az afrikai projektek óriási bevételi forrást jelentettek a Wagnernek, amire a hírek szerint más jelentkezők is akadtak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Prigozsin pocskondiázó stílusban megfogalmazott kritikái, illetve maga a zendülés a hadsereg felső vezetését kompromittálta a legjobban, mellyel a Wagner-vezér számos ellenséget szerzett magának az utóbbi időben.
Csúcsra járatott történelemhamisítás
Bárki is állt a Prigozsin elleni merénylet mögött, a sztálinista szellemiség megnyilvánulásai nem csak az efféle akciók kapcsán érhetőek tetten Oroszországban. A neosztálinizmus egyik leglelkesebb támogatója az Orosz Föderáció Kommunista Pártja (CPRF), akik a kétezres évek óta több száz Sztálint dicsőítő emlékművet állítottak fel az országban – természetesen a putyini rezsim jóváhagyásával. A Kreml emellett számtalan resztálinizációs programot támogat államilag, melynek eredményeként a tömegmédián, a filmeken, az oktatási intézményeken, a katonai propagandán és a történetíráson keresztül egyre meghatározóbbá válik a neosztálinista szellemiség.
Bár sokakat megdöbbentett itthon, mindezek fényében talán nem is annyira meglepő, hogy az új orosz középiskolai tankönyvek az 1956-os magyar forradalmat is igen eltorzítva, a neosztálinizmus és a szovjetnosztalgia jegyében tálalják. A forradalomra nem forradalomként, csupán eseményként hivatkoznak, melyet a „fasiszta Magyarország” harcosai domináltak, a történések mögött pedig ott álltak a nyugati titkosszolgálatok. A tankönyv szerint a Magyar Dolgozók Pártjának képviselői, a rendfenntartó erők és családtagjaik embertelen leszámolás áldozatai lettek, még szerencse, hogy a Szovjetunió végül csapatokat vezényelt Magyarországra, kisegítve ezzel a magyar hatóságokat.
Bár egy párhuzamos univerzumban lehet, hogy ilyenformán peregtek az események, ezt a fajta interpretációt a mi világunkban a történelemhamisítás jelzővel szokás illetni.
A tankönyv nemcsak a magyar forradalomról, hanem a korszak számos egyéb eseményéről is gátlástalanul hazudik, az pedig már csak hab a tortán, hogy a szerzők a Kelet-Európából történő 1989–90-es szovjet csapatkivonásokat is ab ovo hibának tartják.
Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy a szovjetnosztalgiát és a neosztálinizmust a Kreml akarja ráerőltetni az oroszokra, érdemes megnézni a Levada Center éves közvélemény-kutatásait, melyekben rendre 65-70 százalék körüli azoknak az aránya, akik bánják a Szovjetunió bukását. Mi több, egy 2020-ban készült felmérés szerint a megkérdezettek 75 százaléka értett egyet azzal, hogy a szovjet korszak volt az ország történelmének legnagyobb korszaka.
Bármilyen paradox, a neosztálinizmus és a szovjetnosztalgia valójában egy erős, megújult orosz identitás keresésével van összefüggésben, hisz a kik vagyunk kérdés megválaszolása magában foglalja a kik voltunk kérdést is. Putyin és az orosz hatalmi elit pedig igyekszik ezen identitás kérdésből is politikai tőkét kovácsolni, ezt szolgálják a resztálinizációs programok, de e célt szolgálja a hazafias és nacionalista retorika is. Kérdés, hogy meddig lehet feszíteni a húrt, hiszen a neosztálinizmus és a nacionalizmus szelleme egyre erősebben feszegeti a korábban még konszolidált autokráciának tekintett putyini rezsim kereteit – ez nem jó hír Oroszországnak, de nem jó hír a világnak sem.
A szerző politikai tanácsadó.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin. Fotó: Mikhail KLIMENTYEV / POOL / AFP)
Ehhez a cikkhez ajánljuk
- Vélemény
Ujhelyi István: Szuverenista mellet nemzeti ököllel döngetni
Amikor majd „America First” szembejön a mi „Hungary First” politikánkkal, akkor derül ki, kinek mekkora szuverenitás van a gatyájában.
január 24., 10:14
- Vélemény
Trump 2.0 – bombasztikus túlzás vagy reális esély az új amerikai „aranykorszak”?
A Trump-féle retorikai szuperlatívuszokat érdemes némi távolságtartással értelmezni. Csutak Zsolt írása.
január 23., 06:46
- Vélemény
A konteó, ami már nem konteó
Járványok és összeesküvés-elméletek, avagy a CIA sem áll mindig erős lábakon.
január 27., 07:22
- Mindeközben
Sydney van den Bosch a terhességéről szóló pletykákról: Bosszantó egy picit, de közben teljesen érthető
3 órája
- Címlapon
Levelet írtak a nemzet színészei: Tessék mondani, ki merne ma Gobbi Hilda szemébe nézni?
Gobbi Hilda végakarata törvény, a művészek a végrehajtását kérik.
2 órája
- Címlapon
Felfordulás Brüsszelben – válságtanácskozás lett az uniós vezetők informális csúcsából
Az Index információi szerint az uniós vezetőket hermetikusan elzárták még a kollégáiktól is.
2 órája
- Címlapon
Óvatosan a mesterséges intelligenciával, új szabályozás érkezett, és nagy büntetések jöhetnek
Mostantól tiltják az elfogadhatatlan kockázatú MI-rendszerek alkalmazását és forgalmazását az unióban. A büntetés felső határa 35 millió euró.
11 perce
- Mindeközben
Dobó Kata: Szerencsém van, mert egy napig sem éltem meg munkának azt, amivel foglalkozom
5 órája
- Vélemény
Demeter Szilárd: Krasznahorkai és a magyarok
Mink, mucsai magyarok azon dolgozunk, hogy Krasznahorkait is túléljük – az ő érdekében.
2 órája
- Vélemény
Grönland, az egyre „távolodó” zöldülő sziget
Milyen hatással lehet a klímaváltozás a geopolitikai megfontolásokra és a háborús készülődésre?
január 21., 12:09
- Vélemény
Demeter Szilárd: Miért ne tehette volna Majka, ha ez gyött ki belőle
Jegyzetek a magyar kultúra napjára 2025-ben.
január 22., 07:32
- Vélemény
Az Év Embere a politikában: Magyar Péter
Nem biztos, hogy választóinak jelentős része a barátja is lenne egyben. Kóczián Péter írása.
január 6., 16:33
- Vélemény
Kedves Magyar Facebook-cenzorom!
Borzalmasan torz a világ, ahol a tiltott szavakra vadászó cenzorokkal kell bújócskázni. Ceglédi Zoltán írása.
január 16., 08:14
- Címlapon
Krasznahorkai László Magyarországról: Elmegyógyintézet, ahonnan elmentek az orvosok
A világhírű író szerint tragikus, ami Magyarországon történik.
3 órája
- Mindeközben
És akkor berobbant a TikTokon Blake Lively kiköpött mása, azt hittük, káprázik a szemünk
8 órája
- Vélemény
Csizmadia Ervin: A „forradalmi” és az „ellenforradalmi” demokráciáról
Kevesebb forradalmi hév kellett volna. Ennyi a recept.
január 29., 10:55
- Vélemény
A nagy játszma elkezdődött: lesz gazdasági bumm, vagy csak szédítik a népet?
Péter Tamás véleménycikke.
január 29., 15:59
- Vélemény
Érveim a „Fidesz+Izé” vagy a „Magyar Péter+Izé” koalíciók mellett
Vissza kellene térni Varga Judit javaslatához. Ceglédi Zoltán írása.
január 6., 09:50
- Vélemény
Lovászy László: Egy elvesztett jelentés a humanizmusról
Ha a teljes genetikai állomány módosítható lesz a transzneműséghez való jog érdekében, hol lesz a határ?
január 17., 06:55
- Vélemény
Donald Trump végleg beírná magát a történelembe
Az amerikai elnök máris ledobta az „AI-atombombát” – Virág Zsolt írása.
január 28., 17:03
- Címlapon
Ukrajna szerint Oroszország olyan új hadviselésbe kezdett, amivel átlépték a vörös vonalat
11 órája
- Vélemény
Fodor Gábor: Politikai ív Dombóvártól Washingtonig
Lehet-e Magyar Pétert beszorítani a „brüsszeli ügynöke, ráadásul még áruló is” szerepbe?
január 20., 08:48
- Vélemény
Egy behódolás szomorúsága
Mark Zuckerberg a véleménynyilvánítás helyreállítását hirdette meg a Facebookon, de még korai örömtüzeket gyújtani.
január 9., 12:59
- Címlapon
A csók, amely romba döntötte egy világbajnok és egy elnök életét
Jeni Hermoso megrázó vallomást tett a spanyol bíróság előtt.
10 perce
- Vélemény
Milák rejtélyes videója, amelyen felfedné a különc zseni titkát
Egy távolmaradás háttere.
január 14., 18:04
- Mindeközben
Nincs nagyobb Titanic-rajongó ennél a 33 éves férfinál, elképesztő, milyen ereklyéket halmozott fel otthonában
11 órája
- Vélemény
„Ki nem kényszerített hibák” a politikában
Hibák szériájának árnya vetül Orbán Viktor kormányzására is.
január 13., 11:32
- Vélemény
Kreatívok, katonák, kőművesek, na és a kőgazdagok éve jön
Ne lepődjünk meg, ha ilyen lesz a világ 2025-ben.
január 8., 13:49
- Vélemény
Izrael már intézi, hogy Damaszkusz ne jelentsen számára többé fenyegetést
Ugyanakkor készek arra, hogy újraszabják a mindeddig viharos szír–izraeli viszonyt. Nagy Dávid írása.
január 14., 10:20
- Címlapon
Tragikus hirtelenséggel meghalt a húszéves magyar kézilabdázó
Klubja számolt be halálhíréről.
1 órája
- Címlapon
Nyilvános kivégzésre készülhetett egy 15 éves győri diák, a TEK kommandósai fogták el
A beszélgetésre az FBI is felfigyelt.
3 órája