Fico a magyarokkal tér vissza?

A szlovák választási rendszer elméletileg az egyik legdemokratikusabb Európában. Az egész ország egyetlen választási körzet, nincsenek egyéni jelöltek, csak lista, és az öt százalékot elérő pártok arányosan osztoznak a mandátumokon. Ráadásul a pártlisták nem zártak, a választók kedvenc jelöltjeiket előre szavazhatják. De ebből a rendszerből következően sok kis párt jut be a parlamentbe, ami instabil koalíciókat és gyakori kormányválságokat eredményez. A szeptember 30-ára kiírt voksolás immár a harmadik előrehozott választás az elmúlt harminc évben. Miközben az előrehozott választás Magyarországon már ötletként is megszűnt politikai termék lenni. Nyilván mindkét rendszernek vannak előnyei és hátrányai, a miénk túl merev, a szlovák pedig túl laza a kormányzóképességet illetően.

Más tekintetben azonban aligha mondhatjuk lazának a szlovákiai választási kampányt. Letartóztatott titkosszolgálati vezetők és verekedő miniszterek fokozták a választási lázat. Zuzana Čaputová elnök asszony pedig a találgatások szerint azért halogatta a választások kiírását, mert abban bízott, hogy a voksolás előtt sikerül börtönbe küldeni az ellenzék vezetőjét, Robert Ficót. A szlovák politikai élet is eljutott a hideg polgárháború állapotába, sőt, a magyarral szemben a letartóztatás és a börtön is része lett a politikai küzdelemnek. Azzal a különbséggel, hogy a szlovák kereszténydemokrácia meggyengülésével a liberálisok és a szociáldemokraták között folyik az öldöklő küzdelem. A szlovák társadalom – ez nem értékítélet – plebejusabb a magyarnál, ezért mind a liberálisok, mind a baloldaliak földközelibb, gyakorlatiasabb politikát folytatnak.

Első helyen minden becslés szerint Robert Fico pártja, a Smer, hivatalos magyar nevén az Irány – Szlovák Szociáldemokrácia szerepel, de csak húsz százalék körüli „győzelemmel”. A média egy része szereti kétségbe vonni a Smer szocdem jellegét, populistának, oroszbarátnak nevezik, a The New York Times pedig a szélsőjobboldaliak szövetségesének címkézi. Szögezzük le, hogy a Smer tagja az Európai Szocialisták Pártjának, három képviselője van az EP-ben és a szlovák uniós biztost is ez a párt állította az immár negyedik ciklusát töltő Maroš Šefčovič személyében. A pártnak ráadásul szerencséje volt annyiban, hogy a szlovák jobbközép pártok fénykorukban kemény neoliberális politikát folytattak, így a Smer kormányra kerülése után valódi szociális intézkedéseket hozhatott szerényebb sorsú választói örömére. Ami kevés megvalósult Szlovákiában a jóléti államból, azt nagyobbrészt a Smer-kormányok alatt vezették be. Most is az áremelés kompenzálása, a kereskedők nyerészkedésének visszafogása és a jelzáloghitelek kamatemelésére válaszul a bankadó bevezetése szerepel a programjában.

Nemrég még magyarellenességgel vádolták, most a liberális Rastislav Káčer azzal gyanúsította meg, hogy Magyarországnak juttatná Dunaszerdahelyt. Külpolitikájában a Smer leállítaná az Ukrajnába irányuló szlovák fegyverszállításokat és a békekötésre koncentrálna. Fontosnak tartaná Európa függetlenségének megerősítését és megvétózná Ukrajna NATO-tagságát. Ez utóbbi merész bejelentésnek számít, rá is harapott a nemzetközi média, de túl nagy jelentősége nincs, hiszen az ukrán NATO-tagság a bizonytalan jövőbe tolódott. Uniós ügyekben viszont kritikus szavai ellenére lojálisabb az EU-hoz, mint Orbán Viktor, és országa eurózóna-tagsága miatt nem is tehet mást. Bár régen, még a görög válság idején Robert Fico kisegítette a szigorú nyugati pénzügyi rendezést, ami akkor fontosnak számított. Személyét és pártját „oroszbarátként” a Nyugatra veszélyes fenyegetésnek nevezni aránytalan túlzás. 

Eleve tragikus, hogy a liberálisnak nevezett média tudatosan összemossa a baloldalt és a jobboldalt, a szocialistákat, szabadelvűeket, konzervatívokat, és kizárólag az Oroszországhoz való (vélt) viszonyon keresztül ítél meg minden politikai szereplőt. A parlamentáris demokrácia nagyon nem erről szól. A liberálisok vezérhajója a Progresszív Szlovákia párt, amely élvezi Zuzana Čaputová köztársasági elnök indirekt támogatását. A párt Nyugat- és Európa-barát, az Európai Parlamentben a liberális Renew frakcióban ül a magyar Momentummal együtt. Saját ideológusai szeretik újbaloldalinak nevezni az „óbaloldali” Smerrel szemben, elsősorban kulturális és identitáspolitikai kérdésekben. Mások szerint mégis a széthullott jobboldal híveitől remélhet szavazókat. Jelenleg tizenhat százalék körül becsülik az esélyeit, és egyelőre mereven elzárkózik a Smerrel való koalíció gondolatától. A tárgyilagosságnak tartozunk azzal, hogy a hosszú kormányválság prolongálásáért részben felelős Zuzana Čaputová elnökként az állam magyar polgárainak több szép gesztust tett.

Tizenhárom százalék körül áll a másik szocdem párt, a Hlas, azaz a Hang – Szociáldemokrácia, amelyet a Smerből kivált Peter Pellegrini vezet. A párt igazi soft Smer. Pellegrini Ficónál kevésbé erőszakos, a párt hangvétele is visszafogottabb, de határozottan elutasítja, hogy liberálisnak nevezzék. Programja színtelen, de a baloldalon belül marad. Ha a Smer túlteszi magát Pellegrini „árulásán”, akkor egy koalíció meghatározó elemei lehetnének együtt. 

Jelenleg az ország miniszterelnöke, pénzügyminisztere és rendőrfőkapitánya is magyar. Tehetséges, szlovákul jól beszélő emberek előrejutását nyilván nem nehezíti etnikai megkülönböztetés. Az oktatásban ugyanakkor jogos igény a több és magasabb színvonalú magyar képzés. A szlovákiai magyar szavazók közel egyharmada szlovák pártokra szokott szavazni, és ez alighanem így lesz szeptember harmincadikán is. A magyar pártokra szavazókat leginkább az Orbán-féle magyarországi politikával való rokonszenv, illetve a liberális, nyugatos hozzáállás osztja meg. Sok ottani magyar visszariad a Dunaszerdahely környékén érezhető erős nemzeti indulatoktól, mások a szlovákiai magyar sajtó többségét kárhoztatják liberálisként.

Az etnikai pártok létezése amúgy nem magyar vagy kelet-európai sajátosság, Belgiumban például csak ilyenek működnek. Van azonban egy nagy különbség. Ott elképzelhetetlen, hogy a francia és holland nyelvű belga pártok politikájába a francia vagy holland kormány kívülről beleszóljon, egyáltalán, hogy egy belga párt elfogadjon bármilyen határon túli támogatást. A szlovákiai magyar közéletnek is jót tenne, ha függetlenedne Budapesttől, és nem osztaná meg az Orbán-kérdés. 

Ha a Szövetség meglepetésre bejut a pozsonyi parlamentbe, és még nagyobb meglepetésre a két szocdem párttal alkotna koalíciót, akkor érdekes helyzet alakulhatna ki, amely a magyar jobb- és baloldalnak is izgalmas kérdéseket vetne fel. 

A szerző volt európai parlamenti képviselő.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Robert Fico 2023. szeptember 12-én. Fotó: MTI / EPA / Martin Divisek)