Az Európa-bajnok infláció nyomában

Az a baj, hogy kevesen értik, miért ekkora az éves magyar infláció értéke. Ha ugyanis tudnánk az okát, akkor örömmel és nem bosszankodva emlegetnénk ezt a tényt. 

Idén júniusban még 20,1 százalék volt az éves drágulás üteme hazánkban. Ez közel duplája volt a második helyezett 11,5 százalékos lengyel, és ugyancsak – nagyjából – kétszerese a harmadik helyezett 10,9 százalékos szlovák mutató értékének. A skála másik végén, Görögországban ugyanekkor már csupán 1,8 százalékon állt az inflációs mutató.

Az adatok mögé nézve azt is láthatjuk, hogy a magas magyar érték fő oka az energiaárakban keresendő. Az élelmiszerek mindenhol sokat drágultak, az egyéb termékek áremelkedése jellemzően nem volt kirívó, ám 

Az 1. ábra az EU országainak energiaár-inflációs értékeit mutatja. Ezen nem csak azt láthatjuk, hogy a magyar mutató nagyon magas volt (értéke közel duplája a második helyen szereplő cseh számnak), de azt is, hogy a kontinens legtöbb országában nemcsak hogy nem volt ilyen komoly áremelkedés, de egyenesen csökkentek az árak. Miben hibázhattunk mi? Hol rontottuk el? 

Soha ne a bűvész kezét figyeld! 

Ha egy mágus nagyon mutogatja a jobb kezét, akkor mindenképpen a balt figyeljük, ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi a trükk lényege. Ugyanígy, ha a csapból is az éves infláció értéke folyik, akkor érdemes egy lépést hátralépni, és a hosszabb (vagy esetleg a rövidebb) folyamatokat megvizsgálni, hogy helyes képünk legyen a helyzetről. 

A 2. ábra az energiaárak alakulását mutatja az elmúlt 13 évben. Láthatjuk, hogy a magyar mutató szinte végig a legalacsonyabbak között volt. Azaz szinte bármelyik időpontot választjuk ki, a magyar áremelkedés mértéke benne van a legkisebb háromban. A vizsgált 156 hónap 48 százalékában a magyar mutató a legalacsonyabb volt egész Európában. Az idő 19 százalékban a második legjobb érték volt a miénk, míg a hónapok 12 százalékban a harmadik legkisebb értékkel rendelkeztünk. Azaz átlagosan öt hónapból négyben a három legjobb mutatóval rendelkező ország között voltunk. 

Hogyan egyeztethetőek össze a második ábra kiváló adatai az első ábra siralmas értékeivel? Egy pillantás a fenti grafikonra ezt is megvilágítja. A magyar kormány az elmúlt 13 év nagy részében sikeresen tartotta alacsonyan a lakossági energiaárakat. Még a már 2021-ben elkezdődő energiaár-robbanás ellen is nagyon sokáig védve voltunk. 

Volt azonban két ugrás a grafikonunkban az utóbbi egy évben. Az egyik tavaly szeptemberben, amikor 26 százalékot emelkedett a mutató. A másik pedig tavaly decemberben, amikor további 7 százalékkal került magasabbra a magyar vonal. És hogy mi történt ebben a két hónapban? Erre a kérdésre szerintem minden magyar ember tudja a választ. Az elsőhöz a rezsirendszer átalakítása köthető, a másodikhoz pedig a benzinárstop kivezetése. 

Az energiaár-infláció, és így a teljes inflációs mutató tehát főleg két ok miatt volt magas az elmúlt egy évben. Egyrészt az átlag feletti mennyiségű áramot és gázt fogyasztók tavaly szeptember óta már nem kapják extra kedvezményes áron az energiát (hogy mennyire kedvező az alapár, azt jól mutatja az, hogy áram esetében kétszeres, gáznál pedig hétszeres a szorzó a túl magas fogyasztás esetén). Másrészt nem él már a benzinárstop. 

Azaz a magas magyar inflációnak nem az az oka, hogy drágák lennének a magyar termékek és szolgáltatások. A benzin ára itthon most nagyjából annyi, mint bármely más környező országban, a jelentős áremelkedésnek nem az az oka, hogy a pillanatnyi ár magas, hanem az, hogy egy évvel ezelőtt extrém alacsony (480 forint) volt. Ugyanígy a rezsiárak sem drágák most, más európai állampolgárok költéseihez képest továbbra is nálunk vannak a legkedvezőbb költségei, csak már nem annyira szélsőségesen alacsony ez az érték, mint tavaly ilyenkor volt. 

Ezt az utóbbi mondatot pontosítani kell. A lakosság legnagyobb részének most is szélsőségesen alacsony a rezsiköltsége. Csak azok érzékeltek számottevő áremelkedést, akik az átlag felett fogyasztanak, de nekik is csak az átlag feletti fogyasztásuk után kell magasabb árat fizetniük. 

A magyar energia ára továbbra is extrém olcsó

A 3. ábra azt mutatja, mennyivel van a teljes időszakra (azaz minden esetben 2010 júniusától kezdve számított) számított magyar energiaár-emelkedés mértéke az uniós szint alatt. Mint látható, 2013 és 2022 között a magyar diszkont folyamatosan 10 és 20 százalék között volt. Tehát nemcsak a legolcsóbbak voltunk az egész öreg kontinensen, hanem jelentős árengedményt is kaptunk másokhoz képest. 

A grafikon azt is megmutatja, hogy a sokszor hangoztatott konteónak, mely szerint a magyar rezsirendszer számos alkalommal drágább energiaárakat eredményezett, mint amit más országok állampolgárai fizettek, semmilyen szakmai alapja nincsen. A hazai árdiszkont egyetlen alkalommal nem váltott prémiumra a vizsgált 13 év alatt. A magyar árnövekedés mértéke folyamatosan alacsonyabb volt, mint az átlagos uniós érték. 

 A hazai lakosság diszkontja a 2021. eleji 10 százalék körüli szintről pillanatok alatt 60 százalékra emelkedett. Ilyen mélyen a piaci ár alatt egyetlen állam sem lett volna képes garantálni az energiát a lakosság számára. 

A többi európai állam nem is tett ilyet. 2021 augusztusa és 2022 augusztusa között az észtek az energiaárakat 98 százalékkal emelték. A hollandok 88 százalékot dobtak rá az energiaszámlákra. A lettek és a litvánok egységesen 67 százalékot. A belgák 50 százalékot. A görögök 46 százalékot. Az olaszok 45 százalékot. A dánok 41 százalékot. Az osztrákok, az írek és a svédek 40 százalékot. A spanyolok, a csehek és a szlovénok 37 százalékot. A lengyelek 33 százalékot. A finnek 30 százalékot. A németek 28 százalékot. De még a szlovákok is 19 százalékot. 

És mennyit emelt a magyar kormány? Itthon mindösszesen 4 százalékkal emelkedtek 2021 augusztusa és 2022 augusztusa között az energiaárak. Ez a 4 százalék állt szemben az EU átlagosan tizenegyszer ekkora, 44 százalékos áremelésével. Ez volt az 1. ábra kiindulópontja. Az árak ezután közeledtek egymáshoz, ami nálunk emelkedést, míg sok más országban árcsökkenést jelentett. És ez az oka az 1. ábrán is látott inflációs értékek különbözőségének. 

Az elmúlt egy évben tehát valóban sokat emelkedtek itthon az energiaárak. De ez csak azért tűnik soknak, mert a többi európai ország nem az elmúlt egy évben emelt, hanem az előtte lévő hónapok során. Ráadásul nem annyit, mint mi, hanem sokkal-sokkal többet. A magyar kormány ugyanis most is védi a lakosságot, és továbbra is kedvezményes rezsiárakat biztosít számunkra. A tavalyi év nagy részében pedig hatékonyan állította meg az egész kontinenst érintő energiaár-emelkedést az országhatáron. 

Mi tehát az „extrém magas” magyar infláció oka? Az, hogy mi sokáig védve voltunk az energiaárak emelkedése ellen. A kormány nem emelte meg a rezsiárakat abban a pillanatban, amikor az európai gázárak emelkedni kezdtek – szemben a többi országgal. Mi továbbra is olcsó áron kaptuk az energiát, és csak akkor engedte vissza a kormány a piaci folyamatokat (benzin esetében teljes egészében, lakossági áram és gáz esetében pedig részlegesen), amikor a piaci árak már nem tomboltak, amikor a trendek már megfordultak. 

Mindezen lépések jelentős védelmet biztosítottak a magyar családoknak, de mellékhatásként felfele torzították a magyar inflációs rátát, hiszen – ahogyan az 1. ábra is megmutatja – a legtöbb európai államban már csökkenő trendet mutat az energia ára. Ám most már tudjuk, hogy ez csak azért van így, mert egy évvel korábban ők brutálisan magas árakat fizettek, szemben velünk. 

Azt, hogy még ma is mennyire kedvezményesek a magyar energiaárak, kiválóan mutatja a 4. ábra. A grafikon azt ábrázolja, hogy összesen mennyit nőttek az energiaárak az egyes (jellemzően régiós) országokban az elmúlt 13 évben.

A mi 44 százalékos növekedésünknél csak a szlovákok tapasztaltak kisebb energiaár-inflációt. Ám az északi szomszédunk 39 százalékos értéke nem különbözik lényeges mértékben a miénktől. Az észt fogyasztók ezzel szemben 137 százalékos teljes árnövekedést tapasztaltak, de 80 százalék feletti értéket mutat a lettek és a csehek energiaszámlájának emelkedési üteme is. 

Európa-bajnok: Magyarország

Összefoglalva a fentieket elmondhatjuk, hogy a magyar rezsirendszer kiválóan vizsgázott. Az elmúlt 13 év nagyjából felében a magyar energiaár-infláció mértéke volt a legalacsonyabb az egész Európai Unióban. Az utolsó 10 évben a magyar fogyasztók szinte folyamatosan 10-20 százalékponttal kisebb teljes árnövekedést tapasztalhattak, mint a többi európai állampolgár. Sőt, a tavalyi év során 60 százalékpontos árelőnyünk is volt. 

Az a tény, hogy a magyar kormány sokáig visszatartotta az energiaárak növekedését és lényegében a tavalyi év végéig jelentős mértékben védte a hazai fogyasztókat, egyben azt is jelentette, hogy az áremelkedést mi magyarok az utóbbi egy évben tapasztaltuk csak meg, és nem a korábbi hónapokban. Kaptunk tehát nagyjából egy év haladékot. Ami forintosítva százezres nagyságrendű kedvezményt jelentett. 

Ez viszont egyúttal azt is eredményezi, hogy itthon az áremelkedés az elmúlt 12 hónapban következett be, szemben a többi uniós országgal, ahol ezt már jóval hamarabb a lakosságra engedték. Emiatt viszont az ő éves inflációs mutatójuk ma jobbnak tűnik. Igazából azonban mi magyarok nyertünk azzal, hogy a kormány egy évig feltartóztatta az energiaárakat. Azaz valójában nem inflációban vagyunk Európa-bajnokok, hanem az energiaár-robbanás feltartóztatásában. 

A szerző az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője. 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Németh Kata / Index)