Brüsszel maga kavarja a válságot, amikor az ukrán érdeket a tagországoké elé engedi

Az ukrán gabonaválság plasztikusan mutatja be az Európai Bizottság szerepzavarát és az egész unióban felerősödő bizonytalanságot. A bizottság elvben az uniós szerződések végrehajtásának az őre, feladata az uniós polgárok érdekeinek védelme és jólétének szolgálata. Az ukrajnai háború kitörése óta azonban egyre inkább túllép törvényes hatáskörén és politikai szerepet vállal magára. A lázas kapkodással elfogadott Oroszország-ellenes szankciókat nem előzte meg az amúgy kötelező hatásvizsgálat (impact assesment), pedig ennek a fontosságát az élet fájdalmasan bebizonyította.

Ha az Európai Parlament a dolgát végezné, már a hatástanulmányok elmaradásáért felelősségre vonná a bizottságot. A hivatalosan „béketeremtésre” szolgáló Európai Békekeretből a bizottság fegyvereket vásárol Ukrajnának, ami egyrészt George Orwell tollára való cinizmus, másrészt szintén hatásköri túllépés. 

Amikor tavasszal öt kelet-európai tagállam behozatali tilalmat vezetett be az olcsó, vitatott tisztaságú és dömpingáruként érkező ukrán gabonára, a bizottság némi vívódás után kivételes intézkedésként jóváhagyta a tilalmat. Kevesebb mint fél év múlva a tilalom meghosszabbítását már a piaci szabályokkal ellentétesnek minősítette, amire Bulgária meg is hátrált. Mivel időközben az ukrán gabona nem lett sem drágább, sem tisztább, és a kelet-európai termelők sem váltak gazdagabbá, a két bizottsági döntés közül az egyik nyilvánvalóan szabályellenes és politikai nyomásra született. Van azonban a kérdésnek egy mélyebb, etikai vetülete is, amelyről ritkán esik szó. Minden önkéntes társuláson alapuló szövetség a házasságtól az államok uniójáig a belső szolidaritásra épül. A tagok egymás érdekeit mindig egy harmadik szereplő érdekei fölé helyezik. Ukrajna megérdemli a segítséget, bárcsak már a békét követő újjáépítés támogatásánál tartanánk. Ha azonban bármelyik tagállam úgy érzi, hogy a brüsszeli döntéshozók Ukrajna érdekeit az ő érdekei elé sorolják, akkor az unióba vetett bizalom is megrendül.

Ukrajna azonnal a Világkereskedelmi Szervezetnél panaszolta be Magyarországot és Lengyelországot, egy pillanat alatt elfelejtve a Varsóval ápolt, különlegesen jó viszonyt. Ez a lépés máris előrevetíti, hogy uniós tagként Ukrajna kemény vetélytársa és kihívója lesz a jelenlegi kelet-európai tagállamoknak, köztünk hazánknak. 

Valdis Dombrovskis uniós kereskedelmi biztos két hete még az EU egységes piaci szabályai megsértésének nevezte a tilalom magyar és lengyel meghosszabbítását. Mostanra viszont úgy tűnik, hogy a bizottság a WTO-nál Ukrajnával szemben és a magyar–lengyel álláspont védelmében lép fel. Sőt, az is lehet, hogy Ukrajna visszavonja a panaszát. Az egész zavaros ügy jól mutatja, hogy ha az Európai Bizottság túllép a jogszabályok meghatározta keretein, akkor – egy amúgy is viharos időkben – maga kavar válságot. A bizottságnak már az első jelzésre meg kellett volna védenie a dömpingtől a kelet-európai gabonapiacot, ahogy máskor oly hevesen védelmezi például a francia mezőgazdaságot. Ezt nyilvánvaló politikai okokból nem tette meg, s ezért nem Ukrajna, nem is hazánk vagy Lengyelország, hanem von der Leyen és köre a felelős.

A helyzet azért különösen szerencsétlen, mert az Európai Bizottság perben áll hazánkkal, és jogsértésekre hivatkozva tart vissza súlyos eurómilliárdokat. Szögezzük le, hogy tételes szabálysértések esetén ez nemcsak joga, de kötelessége is a bizottságnak. A bíróságok vagy az egyetemek teljes függetlensége a mindenkori kormányzat politikai beavatkozásától olyan alapérték, amely mindannyiunk érdekét szolgája, mellette érvelni sem nagyon kell. Fordított helyzetben Orbán Viktor a mai ellenzéknél sokkal hangosabban követelné ugyanezt. 

Attitűdért, hozzáállásért azonban senkit sem lehet jogszerűen megbüntetni. Sajnos a magyar kormány és általában a Magyarország elleni brüsszeli kritikákban összemosódik az Orbán-kormány tételes jogsértése, hatalomgyakorlási stílusa és például a Kijevhez, illetve Moszkvához való viszonya. Így öntik el a médiát olyan ötletelések, mint hogy hazánktól vegyék el a féléves soros elnökséget, illetve zárják ki Magyarországot az Európai Unióból. Mindenkinek, még a volt belga miniszterelnöknek is jogában áll butaságokat beszélni, csakhogy éppen a bizottsági döntések túlpolitizáltsága és a háborús feszültség miatt a valós súlyuknál nagyobb figyelmet kapnak az ilyesfajta ötletelések. Nem, a magyar kormánytól nem lehet elvenni a féléves soros elnökséget, és nem, Magyarországot nem lehet kizárni az EU-ból. Felelős bizottsági elnök nyugodtabb időkben egy mondattal kilőné az ilyen kártékony találgatásokat.

Orbán Viktor, Kövér László és mások brüsszelezése alapvetően belpolitikai célokat szolgál. Féligazságok és erős csúsztatások keverednek benne. Egyetlen példát említve a százezer főre jutó gyilkosság Svédországban valóban több, mint hazánkban, de Ausztriában vagy Olaszországban a magyarországinál is kevesebb. Sajnos az ellenzék és az ellenzéki beállítottságú média gyakran a ló másik oldalára esve minden külső kritikát lelkes egyetértéssel fogad, és szinte paradicsomi állapotokat feltételez az úgynevezett „Nyugaton”. Pedig a magyar kormány uniós szabályokat sértő, jogos brüsszeli kritikája mellett egyre hangosabb néhány túlmozgásos EP-képviselő és megannyi szlovák, román meg ukrán nacionalista politikus zsigeri ellenszenve hazánkkal szemben. Ez utóbbiakat bölcsebb lenne alacsony értékükön kezelni. Az orbáni brüsszelezésre az lehet az érdemi válasz, hogy a magyar EP-képviselők kétharmadát és a magyar uniós biztost a Fidesz delegálta, az unió legfőbb döntési testületében pedig tizenhárom éve Orbán Viktor képviseli hazánkat. 

A kilencvenes években hazánk még mind jobboldali, mind baloldali kormányok alatt afféle kedvenc tagjelöltnek számított Brüsszelben. Ezt személyesen is tanúsíthatom, mert tagja voltam a magyar parlament EU-integrációs bizottságának, amelynek Orbán Viktor akkori képviselőtársam volt az elnöke.

A közelgő választásokig hazánk uniós politikája is a választási kampány része lesz, a várható elvadult vádakkal. 2024 júniusa után azonban a kormányzati oldalon érdemes lenne belátni, hogy uniós politikánk újratervezésére volna szükség. Nem a részleges szuverenitás feladására, hanem a változó körülményekhez való igazítására, az öncélú egyénieskedés feladására. Nagyon hasznos lenne egy olyan informális, de befolyásos tanácsadói kör felállítása, amely az uniós ügyekben több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakértők tudását rakná össze, mindkét politikai tábor mérsékeltjeiből. Az unióból valóban nem lehet kirakni Magyarországot, de észszerű politikával messze többet profitálhatnánk a tagság előnyeiből.

A szerző volt európai parlamenti képviselő.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Andrew Kravchenko / Bloomberg / Getty Images)