Hová tűntek a magyar keresztények?

A múlt héten jelentek meg a tavalyi népszámlálás részletes adatai, közöttük a vallási hovatartozásra vonatkozó eredmények is. Utóbbiak sok fejtörést okoznak, hiszen minden korábbinál többen, a megkérdezettek 40 százaléka nem válaszolt arra a kérdésre, hogy „Mi a vallása, felekezete?”. Már 11 évvel ezelőtt is magas volt a válaszhiány, de az akkori 27 százalék mostanra a másfélszeresére nőtt. Mindez annak ellenére történt, hogy a nagyobb és a kisebb egyházak, vallások is aktívan kampányoltak a vallási hovatartozás felvállalása mellett. Nem egyedi eset a miénk, hiszen például a 2011-es csehországi népszámláláson közel 45 százalék nem válaszolt erre a kérdésre (igaz, 10 évvel később már „csak” 30 százalék volt a válaszmegtagadás), és ha alacsonyabb szinten is, de Lengyelországban is több mint megduplázódott a nem válaszolók aránya 2011 óta. 

Amikor az eredményeket próbáljuk értelmezni, akkor tehát szükségszerűen nem az az első kérdés, hogy miként változott az előző népszámlálásokhoz képest az egyes vallások híveinek száma, vagy a semmilyen valláshoz nem tartozóké, hanem hogy kik azok, akik nem válaszoltak, és mit válaszoltak volna, ha mégis ezt tették volna. Mielőtt ezekre a kérdésekre keresnénk a választ, előre kell bocsátani: a nem válaszolás a társadalomkutatás egyik nagy és növekvő rákfenéje. Az úgynevezett szenzitív kérdések esetében ez különösen is igaz. A politikai közvéleménykutatók előrejelzéseiben az egyik legnagyobb bizonytalanságot általában az okozza, hogy vajon helyesen becsülték-e meg azok pártpreferenciáit, akik ezt nem akarták elárulni. A népszámlálás javarészt kivételt jelent ez alól, hiszen a válaszadás a legtöbb kérdés esetében kötelező. Ugyanakkor maga a KSH sem állítja, hogy minden adata a kitöltött kérdőívekből származna, hiszen 2022 novemberében 9,2 millió kitöltött kérdőívről beszéltek, ami a becsült népesség mintegy 96 százaléka, illetve arról, hogy a „még hiányzó adatokat állami adatbázisokból pótolja a KSH”. Mivel ez a pótlás a vallási hovatartozás esetében nem lehetséges, joggal gondolhatjuk, hogy a 40 százalék hiányzó válasz kb. egytizede abból fakad, hogy nem érte el az illető személyeket a KSH. 

A többi hiányzó esetében a fő kérdés az, hogy a vallással kapcsolatos nézetek, vagy inkább más okok állnak a nem válaszolás mögött. Ezzel kapcsolatban csak találgathatunk, de annyi támpontunk mindenesetre van, hogy a másik két nem kötelező témakör, a nemzetiségi hovatartozásra és az egészségi állapotra vonatkozó kérdések esetében jóval kisebb arányú volt a válaszhiány (14 százalék, illetve 25 százalék). Sajnos nem tudni, mekkora az átfedés a különböző témák nem válaszolói között. Mindenesetre akik egyetlen opcionális kérdésre sem adtak választ, azoknál valószínűleg inkább magával a népszámlálással, az állami adatgyűjtéssel kapcsolatos általános bizalmatlanság, vagy épp egyszerű időhiány lehetett az ok, mint kifejezetten a vallással kapcsolatos álláspontok. Az elmondottak figyelembevételével azt gondolom, valahol 25 és 35 százalék közé tehető azok aránya, akik kimondottan a vallással kapcsolatos indokkal nem válaszoltak. Ez sem kevés.

A nem válaszolók motivációiról csak feltevéseink lehetnek. Az első értelmezésekben sokan azt emelték ki, hogy a teljes népességen belül 50 százalék alá csökkent a vallásukat megvallók aránya. Ez igaz, de vajon automatikusan jelenti-e azt is, hogy a magyar társadalom több mint fele nem rendelkezik semmilyen vallási kötődéssel? Összevonhatjuk-e egyszerűen a valláshoz, felekezethez nem tartozókat és a nem válaszolókat? Ha így tennénk, akkor elvitatnánk annak lehetőségét, hogy valaki egyszerűen úgy gondolta, nem tartozik az államra a (létező) vallási hovatartozása. 

A nem válaszolás korcsoportonkénti vizsgálata azonban egy másik okot valószínűsít inkább. A fiatalabb korcsoportokban mind a vallástalanság, mind a nem válaszolás sokkal gyakoribb, mint az idősebbek körében. A legfiatalabb felnőttek (20–29 évesek) közt 20 százalék nem vallotta magát vallásosnak és 47 százalék nem válaszolt, azaz háromból ketten nem rendelkeznek ismert vallási hovatartozással. Ezzel szemben a 80–89 évesek több mint kétharmada kinyilvánította vallási kötődését, míg mindössze 5 százalék nem tartozik felekezethez, 26 százalék pedig nem válaszolt. És bár ennek a két kategóriának a korcsoportok közötti együttjárása nem feltétlenül jelent ok-okozati viszonyt is, mégis feltételezhetjük, hogy hasonló mozgatórugói vannak a két válasz gyakori megjelölésének a fiatalok között: a vallástól, egyházaktól való távolságtartás. Ez megmutatkozhat a határozott vallástalanságban, vagy az inkább vallási indifferenciát kifejező válaszhiányban is.

A valláshoz nem, vagy kevéssé kötődők túlsúlyát valószínűsíti a nem válaszolók körében az a tény is, hogy más felmérés szerint is emelkedett az elmúlt évtizedekben a felekezethez nem tartozók aránya a magyar társadalmon belül. Az Európai Értékrend-vizsgálat adatai szerint például 2008 és 2018 között 9 százalékponttal emelkedett azok aránya, akik semelyik valláshoz nem sorolják magukat. Ez nem sokkal marad el a válaszmegtagadók emelkedésének mértékétől.

A népszámlálás eredményeire adott katolikus reakció így fogalmaz: „A nemzetközi tendenciák a népszámlálás adataiban is megfigyelhetőek, amelyek alól hazánk és ezen belül katolikus közösségeink sem képeznek kivételt.” A vallási hovatartozás korosztályról korosztályra történő visszaszorulása valóban értelmezhető egy általános szekularizációs tendenciának a részeként, amely főként, de nem kizárólag a fejlett társadalmakat érinti. 

Úgy tűnik, rövid távon olyan intézkedések sem változtatnak érdemben ezen, mint a kötelezően választható iskolai hit- és erkölcstanórák bevezetése, vagy az egyházi iskolák számának jelentős növekedése. Miközben a szekularizációs trend a hagyományos, nagy tagsággal rendelkező egyházakat érinti leginkább, nem mutatkozik jele annak, hogy helyüket új vallási közösségek, mozgalmak vennék át. A történelmi keresztény és izraelita felekezeteken kívüli összes egyéb egyház tagsága ugyanúgy valamivel kevesebb mint 2 százalékát teszi ki a teljes magyar társadalomnak, mint 11 évvel korábban.

A KSH szerint a 2022-es volt az utolsó hagyományos népszámlálás, a későbbiekben már csak adminisztratív forrásokból fogja kinyerni a megfelelő adatokat a Statisztikai Hivatal. A vallási kérdés esetében ez nem megoldható, így meg fog szakadni az idősor. A nem válaszolók magas aránya ugyanakkor azt mutatja, hogy a társadalom egy jelentős része határozottan támogatja ezt.

A szerző vallásszociológus, egyetemi docens. 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját .

(Borítókép: Szent Gellért püspök hittérítő, az első magyarországi vértanú szobra a Gellért-hegy oldalában 2023. február 5-én. Fotó: Faludi Imre / MTI)