Háborúba vagy békébe sodródunk?

Jó háború természetesen nincs. De egy jól tervezett és vezetett háborúban a hadviselő feleknek van céljuk: vagy egy békeszerződés, vagy az ellenség feletti teljes győzelem. Az ukrajnai háborúval az a gond, hogy Ukrajna támogatóinak nincs egyértelmű elképzelése a háború céljáról és befejezéséről. Ezért a háború bármikor véget érhet egy váratlan fegyverszünettel, de eszkalálódhat is, és akár a harmadik világháborúba torkollhat.

Az orosz hadicél világos. Megakadályozni, hogy bármilyen külhatalom (leginkább a NATO) Ukrajna területéről fenyegethesse Oroszország biztonságát. Másodlagos cél a Krím megvédése és járulékos haszonként annyi terület elfoglalása a Donbászban, ami túl nagy áldozat nélkül lehetséges. Oroszország 2022-ben csak az újabb területszerzésért nem égetett volna fel minden hidat a Nyugattal, de amióta a NATO-bővítésre adott válasz miatt ez megtörtént, bónuszként szívesen elvisz egy-két „oblasztyot”. Az ukrán cél is egyértelmű, bár a háború kitörése óta fokozatosan keményebb lett. Visszaszerezni minden, 2014 óta elcsatolt területet, teljes anyagi jóvátételt kapni a háborús károkért és kiadatni Oroszország vezetőit valamilyen nemzetközi bíróságnak. Azaz megbuktatni a jelenlegi orosz rendszert és lényegében szétverni az Oroszországi Föderációt.

Az Európai Unió vezetői imamalomszerűen ismételgetik, hogy a békekötés idejéről és feltételeiről az ukrán vezetésnek kell döntenie. Ez elvben azt jelenti, hogy elfogadják az ukrán békefeltételeket, benne Oroszország teljes vereségét, az erőszakos moszkvai rendszerváltást és akár a Föderáció szétverését is. Valójában azonban tudják, hogy ez nagyjából lehetetlen. Aki szélesebb látókörrel rendelkezik, azzal is tisztában van, hogy ha ez mégis bekövetkezne, az életveszélyes lenne Európára is. Ezért bénultan szemlélik a történteket és abban reménykednek, hogy valaki majd csak megoldja helyettük az európai kontinens 1945 óta bekövetkezett legsúlyosabb válságát. 

Ezen a valakin természetesen az Egyesült Államokat értik. Az USA valóban főszereplője a történetnek, hiszen a 2008-as bukaresti csúcson a franciák és a németek ellenkezését és Putyin 2007-es müncheni nyilatkozatát negligálva elfogadtatta Ukrajna és Grúzia (Georgia) potenciális NATO-tagságát. Angela Merkel 2021. novemberi távozása és a 2022. februári orosz invázió közti feszült hónapokban Washington nyilvánvalóvá tette, hogy nem érdekli az oroszok meghúzta „vörös vonal”, és megnyitja a NATO kapuit az ukránok előtt. Közben fel is készítette Ukrajnát az Oroszország elleni háborúra. Így elvárható lenne, hogy legalább neki legyen világos békecélja.

Kezdetben nyilván volt is. Először Ukrajna megvédése, aztán az ukrán kitartás és előretörés láttán az oroszországi rendszer megbuktatása is. Az idei ukrán sikerek elmaradása miatt azonban bizonytalanná vált a cél, és egyre jobban alárendelődik az amerikai elnökválasztási kampánynak. A republikánusok elvben még a demokratáknál is keményebbek szoktak lenni az oroszokkal szemben, így egy ideig kitartott a kétpárti konszenzus Ukrajna támogatására. De egy elnökválasztást nem lehet kétpárti kedveskedéssel megúszni, és Ukrajna egyértelműen a Biden-család személyes ügye lett. Ezért a republikánusok számára Ukrajnánál szükségszerűen fontosabb lesz Biden megbuktatása és a háború amerikai terheinek a mérséklése, vagy megszüntetése.

Röviden érdemes szólni az úgynevezett kollektív Nyugat keleti országairól is. Dél-Korea és Japán érdekelt lenne az Oroszországgal való korrekt együttműködésben Észak-Korea féken tartása, illetve a japán–orosz békeszerződés megkötése miatt, számukra és Ausztrália számára is nyugtalanító Kína katonai megerősödése az orosz–kínai nukleáris tengely kialakulásával. Ezek az országok valóban megkérdezésük nélkül kénytelenek áldozatot hozni névleg Kijevért, valójában a washingtoni demokratákért.

Ami a már említett háborús kilátásokat illeti, a zavaros nyugati békecélok miatt minden lehetséges. Nem lehet kizárni, hogy Izrael támogatásának prioritása, az ukrán sikerek elmaradása és a kongresszus hangulatváltozása miatt a Biden-kormányzat váratlanul fegyverszünetbe tolja Ukrajnát akár nyíltan, akár ráutaló magatartással. Ukrán részről és Brüsszelben is 

tehát a híres ötös cikkely érvényessége. Ez ugyan a NATO alapelve és a várható orosz reakció miatt nehezen elképzelhető, de felvetése első lépés lehet a „békéért területet” elv ukrán elfogadásában.

Sajnos a háború eszkalációját sem lehet kizárni. Ukrajna mind több, az orosz területeket is elérő rakétákat kap, és a márciusi oroszországi választások közeledtével az ilyen támadásokra Putyin elnöknek egyre keményebb válaszokat kell adnia. A márciusi orosz választások végeredményén izgulva senkinek sem kell lerágnia a körmeit, de lebecsülni sem szabad a voksolást. Sokat elárul majd, hogy kik állnak ki Vlagyimir Putyinnal szemben, és kampányuk békepártibb vagy nacionalistább lesz az elnökénél. (Egy-két liberális próbálkozót leszámítva bizonyosan nacionalistább lesz.) Ez pedig az ukrán frontra küldendő erősítés mértékére is kihat majd.

Az igazi, akár világháborús veszélyhelyzet azonban a Fekete-tengeren alakulhat ki. Ukrajna amerikai és brit támogatói számára nem a Donbász visszaszerzése, hanem a fekete-tengeri dominancia megszerzése a legfontosabb háborús cél. A britek már 1853–56 között megpróbálták elvenni a Krímet Oroszországtól, 1918-ban pedig Konstantinápolyt (Isztambult) és a tenger bejáratát akarták tartósan megszállni. Amerika segédcsapataként most ismét a Fekete-tenger feletti uralomért küzdenek. A túléléséért harcoló Zelenszkij elnök nyilván úgy gondolja, hogy az angolszászok támogatását a fekete-tengeri orosz flotta és a Krím támadásával tarthatja meg. Csakhogy ott orosz hadihajók, rakéták, repülőgépek, drónok közvetlenül összeütközhetnek hasonló amerikai és brit harci eszközökkel, ahogy az többször is majdnem megtörtént. Az orosz és amerikai elnökválasztási kampány, plusz a brit belpolitikai válság idején egy szikra is elég lehet nagyon nagy robbanáshoz. Ezért ha van valós világháborús veszély, akkor az elsősorban a Fekete-tenger környékén és esetleg Moszkva nyugati rakétákkal való megtámadása esetén alakulhat ki.

A szerző volt európai parlamenti képviselő.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök a fekete-tengeri flotta haditengerészeti bázisán 2014. szeptember 23-án. Fotó: Sasha Mordovets / Getty Images Hungary)