Kiszorítósdit játszanak ellenzéki térfélen, de a homlokukon van már a célkereszt

„Egy a tábor, sok a sátor” – fogalmazott nemrég Gyurcsány Ferenc az ATV-nek adott interjújában, melyben a DK elnöke arra a felvetésre próbált frappánsan reagálni, hogy a Fidesszel szemben létrejöhet-e egy egységes politikai erő, szükség van-e erre egyáltalán. Bár nehéz eldönteni, hogy a jóhiszeműség, az álnaivitás vagy a cinizmus szólt Gyurcsány Ferencből e mottó által, annyi bizonyos, hogy ellenzéki térfélen oly nagy a megosztottság és az egymás iránti ellenszenv, hogy a helyzet kapcsán találóbb lett volna az annyi tábor, ahány sátor megfogalmazás. 

Bár az Orbán-rendszer ellenzéke tulajdonképpen 13 éve nincs túl jó bőrben, azért a jelenleginél voltak bizalomgerjesztőbb időszakok is. A 2022-es országgyűlési választás azonban kiütéses győzelmet eredményezett a Fidesz számára, az ellenzéknek azóta se nagyon sikerült felállnia a padlóról. A kétharmados vereség óta eltelt másfél év, bő fél év múlva pedig itt a következő megmérettetés, miközben az ellenzéki pártok részéről nem nagyon látszik az irányváltás, a módszeres felkészülés. Pedig ez a választás nagyobb kihívás lesz, mint a legutóbbi, 2019-es EP-választás: egyfelől az ellenzék minden korábbinál rosszabb állapotban fog a startvonalhoz állni, másfelől – hála a Fidesz korábbi törvénymódosításának – az európai parlamenti választás az önkormányzati választásokkal egy időben lesz megtartva. 

Utópiák és moralizálás, politikai realitások helyett 

Még egy politikához kevéssé konyító honpolgár is felismerné azt, hogy a jelenlegi helyzetben egy legalább látszólag működőképes stratégián, illetve a megtépázott arculatreparáláson kellene gőzerővel dolgozni, országunk azonban ebből a szempontból is különleges hely: az ellenzéki térfélen ilyesfajta progressziók helyett továbbra is a könyöklésé és az üzengetésé a főszerep. 

Mindezt jól szimbolizálja a pár hete kezdődött legújabb csatározás is a Momentum és a DK között, melynek Donáth Anna Válasz Online-on megjelent publicisztikája volt a cassus bellije. Az online portál a drámai hatás kedvéért eleve hadüzenetként vezette fel Donáth írását, ami nem meglepő, hiszen ha tehetnék, maguk üzennének hadat a DK-nak.

hiszen Donáth publicisztikájában kifejti, hogy a DK-val és a Fidesszel szemben az őszinteség, a hitelesség, a felelősségvállalás és a konstruktív viták által lehetne a legeredményesebben felvenni a küzdelmet.

Azok számára, akik nyitott szemmel járnak ebben az országban, illetve rendelkeznek némi politikai realitásérzékkel, megdöbbentő lehet Donáth érvelése: 13 év NER-uralom után még mindig akad olyan politikus az országban, aki efféle mesékkel áltatja magát és a választókat. A felvillantott elvek persze nagyszerű ideák, azonban utópiákat kerget az, aki szerint a magyarországi politikai rendszerben, a post-truth korában bármiféle politikai eredményt el lehet érni ilyesfajta hozzáállással. A hiteles, komolyan vehető politikus faktuma már ezen a ponton megkérdőjeleződött, az eszményképnek pedig nem tesz jót az időközben felröppent hír sem: a Momentum a jövő évi önkormányzati választások kapcsán jelenleg is egyeztetéseket folytat a DK-val.

Noha a DK-t a jelek szerint nem különösebben hatotta meg a Momentum „hadüzenete”, a két párt tusakodása egyhamar nem fog véget érni – az e hétvégi momentumos küldöttgyűlésen Donáth Anna újabb bírálatokat fogalmazott meg a DK-val szemben, tovább görgetve ezzel a konfliktust. Persze a megfogalmazott kritikák zömével nehéz lenne vitatkozni, azonban nem is a kritikák tartalmával, hanem azok megfogalmazójával van a probléma, hiszen nemcsak a DK hiteltelen, hanem maga a Momentum is, a kormányváltásnak pedig mindkét párt az akadálya.

A DK a NER jolly jokere

Azon persze lehet polemizálni, hogy melyik párt a nagyobb akadály, viszont a DK és több százezres elkötelezett szavazótábora nem fog varázsütésre eltűnni, hiába álmodoznak erről egyesek. Már csak azért sem, mert Gyurcsány és pártja a NER jolly jokere, ennélfogva a hatalmi gépezet mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy még hosszú ideig egzisztáljanak. Ezzel szemben a Momentum léte korántsem ennyire bebiztosított. A hatalom nem különösebben tart rájuk igényt, de úgy tűnik, a választók is egyre kevésbé: a párt támogatottsága a Medián és a Republikon közvélemény-kutatásai alapján is mélyponton van. 

Azon fenyegetéssel is tisztában lehetnek, hogy a DK módszeresen próbálja leuralni az ellenzéki térfelet. Bár a DK soha nem a konszenzuskereséséről volt híres, a tavalyi választások óta végképp szakítottak ezzel a gyakorlattal, és eldöntötték, hogy legfeljebb alárendelt viszonyrendszerben hajlandóak együttműködni más pártokkal. Mindez még az előválasztásokra vezethető vissza, hiszen Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára soha nem tudta megemészteni azt, hogy alulmaradtak a megmérettetés során. A 2022-es bukást is az előválasztás és az ellenzéki együttműködés kontójára írták. Utóbb a párt alacsonyabb szintjein is az a szemlélet vált meghatározóvá, hogy a választókat nem szabad hagyni beleszólni a komolyabb politikai döntésekbe. Mindez persze sok mindent elárul a DK demokráciafelfogásáról: pokolba a néppel, amennyiben nem a párt akarata érvényesül. 

Ettől függetlenül tagadhatatlan, hogy az ellenzéki pártok közül a DK működik a legprofesszionálisabban, ellenzéki térfélen pedig lényegében egyedül ők rendelkeznek pártszerű struktúrával. A párt a megalapítása óta átgondolt stratégia mentén halad, a tavalyi országgyűlési választások óta pedig még magasabb fokozatba kapcsoltak, ennek köszönhetőek az olyan innovációk is, mint például az árnyékkormány felállítása, a DK TV elindítása, vagy a DK Plusz mobilapplikáció létrehozása. Ha a bal-liberális politikai térfelet nézzük, a DK-nak valóban komoly esélyei vannak a domináns pozíció megszerzésére, annál is inkább, mivel a Momentum nem rendelkezik komoly szervezeti háttérrel, vezetését pedig a moralizálás és a naiv idealizmus jellemzi a politikai realizmus helyett.

A Jobbik nem vész el, csak átalakul

Noha a Momentum feje felett már ott lebeg Damoklész kardja, akár még el is érhetnek korlátozott sikereket. Ez máris több annál, mint amire egyes ellenzéki pártok számíthatnak: a felmérések alapján az MSZP, az LMP, a Párbeszéd, de lassan már a Jobbik is az esélytelenek nyugalmával vághat neki a jövő évi önkormányzati és EP-választásnak. A DK-nak azonban azzal is kalkulálnia kell hegemóniai törekvései során, hogy egy igen jelentős számú választói réteg még akkor sem szavazna rájuk, ha ők lennének az egyedüli ellenzéki párt. Itt sejlik fel a Jobbik „öröksége”, hiszen Vona Gábor, Jakab Péter, s szegről-végről Márki-Zay Péter is a Jobbik kalapjából pattant elő, az elmúlt időszakban pedig mindhárman új pártot alapítottak, meglehetősen hasonló szavazóréteget megcélozva. 

Bár egyelőre A nép pártján, a Második Reformkor Párt és a Mindenki Magyarországa Néppárt is alacsony támogatottsággal rendelkezik, sok múlik majd a részvételi arányokon, és azon, hogy mennyire lesz erős a protest hangulat. Mindez nemcsak a Fidesz, hanem a parlamenti ellenzéki pártok támogatottságát is meghatározhatja. Mindemellett nem szabad megfeledkezni a Kétfarkú Kutyapártról és a Mi Hazánkról sem, jelenleg mindkét pártot az ötszázalékos bejutási küszöb felett mérik a kutatások.

Az ellenzéki pártok szempontjából nem sok jót vetít előre a szuverenitás témája köré építgetett politikai termék sem, melynek politikai fegyverré formálása a „szuverenitásvédelmi” törvény által hamarosan újabb szakaszába léphet. Noha a törvény kapcsán ellentmondásos információk keringenek, annyi bizonyos, hogy a „dollármédia” és a „dollárbaloldal” kifejezések már nem csupán a megbélyegzést szolgáló vesszőparipák lesznek, e politikai termékhez konkrét jogi és adminisztratív eszköztár is kapcsolódni fog. Mindez figyelmeztető jelként kellene hogy szolgáljon az ellenzéki pártok számára: az újabb lejárató kampány ellen ezúttal érdemes lenne az egységes politikai cselekvés útját választani, könyöklés és üzengetés helyett.

A szerző politikai tanácsadó.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Donáth Anna 2023. október 12-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)