Kell-e konzervatív politika Magyarországon?

A 2022-es országgyűlési választások utáni első elemzői közhely szerint keresték a Jobbik szavazóit az ellenzéki oldalon, minthogy arra számítottak, a már 2018-ban érezhető átszavazási hajlandóság fennmaradt. Nem részletesen elemezve a nagyon rossz szereplés feltárt okait, egyvalami biztos: a Jobbik – Konzervatívok megcsinálta házi feladatait, és például a bérfelzárkóztatási programja, illetve a gazdasági migráció elleni határozott és konzekvens fellépésével is jelzi: megértette a választók üzenetét, jobbközép, keresztény, de euroatlanti elkötelezettségű alternatívát kell építeni a fideszes egypárti túlhatalommal szemben. Céljainkat európai alapértékek mentén fogalmaztuk meg, mert Szent István királyunk Európa mellett kötelezte el hazánkat több mint ezer éve.

Csizmadia Ervin amellett érvelt tavaly nyáron megjelent elemzésében, hogy nincs. Ezzel vitáznék, hiszen kizárólag az angolszász típusú konzervatív párt ismérveit sorolva vonta le ezt a következtetést. Ne felejtsük, a magyar történelmi és politikai hagyományban Széchenyi óta megvan a nyugati elköteleződésű, konzervatív hagyományokat fenntartó vonulat. Ráadásul minden szociológiai felmérés szerint a magyar társadalom, főleg vidéken, dominánsan konzervatív gondolkodású társadalmi kérdésekben, gazdaságpolitikai kérdésekben viszont visszacseng a kádári időszak öröksége. Pontosan ezt a keveréket ajánlja általában a Fidesz, amely tehát álkeresztény, áldemokrata és nem konzervatív.
Csak egy példa arra, hogy milyen szereplői vannak a Fidesz elnevezésű hatalom- és pénztechnológiai konglomerátumnak, amelyet úgy állítottak elő, hogy jó kommunista módjára minden szövetségesüket leszalámizták, s jelenleg a KDNP neve is csak azért kell nekik, hogy „papíron” kormánykoalícióként adhassák el magukat.
Amellett érvelünk tehát, hogy a vidéket és a klasszikus polgári-konzervatív réteget nem lehet baloldali és liberális üzenetekkel megszólítani: azzal, hogy a Fidesz végérvényesen az oroszpárti szélsőjobbra tolódott, és szatellitpártjától, a Mi Hazánktól, már alig különböztethető meg. A Jobbik – Konzervatívok felelőssége, hogy az ellenzék józan, jobbközép, nemzeti pártjaként szóljunk azokhoz – vállalkozókhoz, helyi közösségek vezetőihez, konzervatív értelmiségiekhez, valamint általában a vidéki középosztályhoz – akik számára az ellenzék eddig alig volt képes kínálni valamit.

hiszen Vona Gábor hangsúlyozott ideológiamentes formációja per definitio nem nem is a párt valójában, Márki-Zay köre pedig olyan „one man show”, amelynek vezetője bizonyította alkalmatlanságát, és összes komoly korábbi támogatója elhagyta, hogy a Karácsony Gergellyel és Bajnai Gordonnal, illetve a 2010 előtti időszak háttérfiguráival történt pénzezési kérdést már ne is említsük.

Azért fontos egy valódi keresztény és konzervatív párt, illetve szövetség létrehozása, mert – a lengyel példa is mutatja –, csak külön arcéllel indulva, de nyitva hagyva egy koalíciós közös kormányzás lehetőségét lesz esély a kormányváltásra, amelyet elvár az ellenzéki szavazó. A Jobbik – Konzervatívok szövetségkötése a kisgazdákkal ennek első lépcsője.

Továbbra is várunk mindenkit a sátorba, aki ezt a célt követi, és hisz a hagyomány erejében, a kiegyensúlyozott polgári demokráciában és a szociális piacgazdaságban. Mert a kormányváltás és ezek a feltételek hozzák el a jólétet és szabadságot minden magyar polgárnak. Erre kaptunk ígéretet a rendszerváltáskor, amire  jómagam – életkoromnál fogva – jól emlékszem.

A szerző nyelvész, egyetemi docens, országgyűlési képviselő, a Jobbik frakcióvezető-helyettese.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.